Jól tettem?

Part 7

Mint minden jónak, ennek is vége lett. Anyum benyitott, és szó szerint fangörcsöt kapott minket látván. Mi igazából, csak mosolyogtunk rá, ami miatt ő is mosolyogni kezdett. Nem tudtam pontosan, hogy abban a percben, mit érzek, de tudtam, hogy szerelmet. De vajon jól tettem, hogy ezt csináltam?... Vajon jól tettem, hogy én is viszonoztam a szerelmet? Vajon biztos, hogy ezt kellet volna csinálnom, vagy kellett volna kitalálnom egy B tervet? Amint ezen tűnődtem, eléggé elszaladt az idő, mivel konkrétan már fél órája beszéltek hozzám, én meg meg se szólaltam. Gyorsan bocsánatot kértem anyumtól, és megkérdeztem, hogy mit is szeretett volna mondani, mivel nem figyeltem.

-Ja igazéból, csak azon gondolkodtunk, hogy mit együnk ebédre, mert gondolom biztos éhes vagy már te is..

-Nem és még nem vagyok éhes, de ti nyugodtan menjetek el enni, szerintem jót tenne nektek, hogyha ti elmennétek ketten ebédelni egy közeli étterembe.. Mert szerintem az olcsóbb is, meg finomabb is.

-Hát rendben fiam.. Mondta anyukám egy nagy sóhaj után.

-Szia, legyél jól, és lehetőleg maradj életben mire haza érek. Mondta újdonsült barátom, és megpuszilta a hajam

Ettől persze pillangók szálltak a hasamba, és szinte alig tudtam megszólalni, mert hirtelen fel se fogtam mi történik.

-Igyekszem... Végül csak ennyi jött ki a számon.

Ezen csak elmosolyodott Mark, és az ajtó fele vette az irányt. Megvártam míg elmennek, mert addig gondosan barátom mellett álltam, és vártam, hogy mikor indulnak.

Megint eltévedtem a gondolataimban, és csak arra lettem figyelmes, hogy az ajtó becsapódott elötem. Igazából egy kicsit megrémített a hangja, de aztán rájöttem, hogy csak elmentek a többiek az étterembe.

Miután megelégeltem azt, hogy csak az ajtót nézzem, és semmi mást ne csináljak. Ezért felmentem a szobámba, és a jól megszokott dolgot folytattam, a rajzolást. Ez mindig is jól kitudta frissíteni a fejemet, ha bármiről is volt szó...

*Mark pov*

Miután kiléptem az ajtó, egyből beszélgetni kezdtem Nick anyukájával. Nagyon jól kijöttünk egész végig.. Nem mondom elég jó társaság tud lenni. Nagyon kedves volt, és ha valamit kérdeztem, akkor arra mindig próbált válaszolni, és nem ilyen bunkón, hanem normálisan. Bárcsak az és anyukám is ilyen lenne. Ilyen kedves, és törődő. Helyette milyen? Egész nap a hülye török sorozatait nézi, és csak arról tud beszélni, hogy mi van Mohameddel és valami csajjal. Nem nagyon értem, hogy mi jó van a török sorozatokban, azon kívül, hogy valakivel össze vesznek, verekednek, vagy éppen le ordibálják egymás fejét. (író: nyugalom nyugalom.. semmi bajom a török sorozatokkal, mivel en imádom őket xd.. de kellett valami amit beleírhattam a könyvbe)
Mindegy.. Térjünk vissza a jelenhez.. Éppen egy sétáló utcán mentünk, mikor megláttunk egy viszonylag üres, és szép éttermet. Hamar el is döntöttünk, hogy ez lesz a nyerő választás. Be mentünk az étterembe, és leültünk egy asztalhoz. Nem kellett sokat várnunk, mert szinte egyből ide jött egy viszonylag a 20-as éveiben járó pincér, és megkérdezte, hogy mit kérünk. Először én mondtam utána Nick anyukája

-Én egy sajt burgert szeretnék. Mondtam teljesen nyugodt hangszínnel

-Rendben! Mondta a pincér is hasonló hangszínnel. -És önnek mit adhatok? Kérdezte meg Nicolas anyukájától is a kiszolgáló.

-Én egy cézársalátát kérnék. Mondta Henrietta

-Rendben. Hozok addig vizet, és ha bármilyen más fajta üdítőt szeretnének, akkor csak szóljanak! Mondta a pincér, és elment asztalunktól, de pár percel később egy nagy kancsó vízzel tért vissza.