Gyötrelmes érzelmek

Ki ő?

Reggel az ébresztőmre keltem, igaz háromszor lenyomtam mire erőt vettem magamon. Újra hétfő, és ismét munka. Olyan hamar elrepült ez a hétvége, nem voltam még lelkiekben felkészülve erre a hétre, nem mintha bármikor máskor fel lettem volna. 

Kibújtam a vastag dunyha takaróm alól, belebújtam a kis otthoni pihe puha mamuszomba, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Közben dörzsölgettem a szemeimet, és néztem a telefonom hátha jött valami értesítés, de semmi szokás szerint. Ha én nem keresem az embereket, akkor ők nem fognak. Elkészülődtem, majd benyomtam reggelinek egy jó kis lekváros túrós pirítóst kávéval. Egyik kedvencem a fehérjés zabkása és a banános zab palacsinta mellett. Gyors felkaptam egy fehér inget fekete nadrággal, majd el is indultam mert így is késésben voltam.

Lepattantam a buszról, majd el is indultam a 10 emeletes irodaház felé. Már a látványától is rosszul leszek, főleg ha arra gondolok hogy most szombaton is jönni kell. Egy hónapban olyan 1-2 napot kötelezően jönni kell hétvégén is. Besétáltam, jó reggeltet köszöntem a portásoknak majd a lift felé vettem az irányt. Én a 3. emeleten szoktam lenni, itt intézik a fontosabb dolgokat. 

-Szia! - köszöntem Liah-nak akivel nagyon jóba vagyok, szinte már a barátnőm. 

-Szia, nem tűnsz valami kipihentnek, bulizni voltál a hétvégén? - kérdezte egy ölelés kíséretében. 

-Igen igen voltam, olyan jó retro party volt, hogy behalsz. 

-Majd el kéne menni egyszer közösen is! - mondta. Már tervezzük egy ideje, csak még nem sikerült olyat találni amikor mindketten ráérünk.

-Na de, megyek drágám muszáj elkezdeni a napot. - majd a kis asztalom felé vettem az irányt. Az enyém az ablak mellett helyezkedett el. Mindig akkora kupit hagyok ott, mások szép rendet tudnak tartani én meg van, hogy a billentyűt sem tudom rendesen használni mert rá van pakolva. 

Elindítottam a gépem, majd elkezdtem a gmail-ok közt nézelődni. Válaszoltam a fontosabbakra, közben töltöttem az Excel táblázatot is. Még múlthét péntekről is maradt bőven papírmunka, így miután a gépen végeztem elkezdtem átnézni azt a halom papírt amit az asztal szélére pakoltam. 

Miután eltelt végre az első két óra és jött a 15 perces szünet, felpattantam a székemből és elindultam az étkező felé. Útközben megpillantottam egy új arcot a sarokban lévő asztalnál. Ezt a srácot eddig soha nem láttam, de elég szimpatikusnak tűnik már így első ránézésre. Azt tudni kell, hogy több műszakban dolgozunk, igen mint a gyárakban. Jól megnéztem magamnak, majdnem el is estem a szemetesben ami nem is értem miért volt az út közepén. 

Megettem a kis nassolni valómat ami egy csokis süti volt, majd vissza indultam. Olyan hamar eltelnek a szünetek, hogy pislogok egyet és ennyi is volt. Most is oda néztem a srácra, nagyon dolgozott. Nem is értem magamat, de megfogott benne valami úgy, hogy nem is ismerem meg soha nem is láttam ezelőtt. Sötét barna haja van, átlagos testalkattal, és borostás arccal. Jaj de oda vagyok a borostáért te jó ég. 

Épp egy papírt szkenneltem be amikor a srác az asztalom mellé állt és át nyújtott egy levelet. 

-Szia, erre kérlek rátudnál nézni? Azt mondták te foglalkozol ezekkel. - mondta, nagy barna szemeivel engem nézett.

-Szia, persze igen. Add csak ide. - mondtam, és picit remegő kézzel elvettem tőle. Ezután vissza is ment dolgozni. 

Pár másodpercig csak néztem a levelet, aztán visszatértem a valóságba. Mégis mi van velem? Megfogadtam hogy ez az év más lesz, nem fogok baromságokat csinálni. Beleértve szerelembe esni se. Elég volt tavaly az, amikor megtetszett Matias, aki a mi műszakunkba van. Abból se lett semmi, csak én szenvedtem. 

Eltelt szép lassan a 8 órás műszak és végre mehettem haza. Elköszöntem a többiektől majd elhagytam az épületet. Otthon próbáltam utána nézni ki is lehet ez a cuki idegen. Sikerült is megtalálnom a munkások listáján. Elvileg Mike-nak hívják és jól sejtettem, hogy a másik műszakhoz tartozik. Lehet beteg dolog így nyomozgatni, de valljuk be ki az aki még soha nem csinált ilyet?