Egyszer majd... [Befejezett]

4. fejezet Az elhatározás

Sziasztok!

A következő résszel kapcsolatban sem tudok ígérni semmit, csak annyit, hogy el fog készülni!

A zeneszámok fordítása nem az én munkám én csak néhány helyen változtattam rajta, hogy jobban passzoljon a jelenethez!!

Az eredeti magyar dalszövegek itt találhatóak: https://www.magyar-dalszoveg.hu/lyrics/phil-wickham-its-always-been-you-hymn-of-heaven és https://www.magyar-dalszoveg.hu/lyrics/ashes-remain-without-you-what-ive-become .

Jó olvasást. :) ^^

"- Nem vagyunk itt veszélyben? - Kérdezte Isaac. - Nem hinném, hacsak a medvéktől nem félsz - reagált ismét Derek, majd félmosolyt villantott a kérdezőre, aminek hatására Stiles elkezdett mozgolódni és vele együtt bétái is. Nyújtózkodtak egyet, majd az alfa szagmintát vett a levegőből és próbálta kitalálni merre is kéne menniük, addig a bétái megmártóztak a vízben, aztán mikor lerázták magukról azt, szépen eláztatták a többieket is, ami nem tetsző morgásokat váltott ki. Pár perc szaglászás után, az alfa Derekre nézett, közelebb sétált hozzá, majd megállt előtte. Lehajtotta fejét, hogy szemeibe nézhessen, aztán bólintott egyet felé, mintegy köszönetét kifejezve. Ezek után bétáira tekintett és elindultak visszafelé a városba. Pár perc után a többiek is követték a példájukat és hazaindultak. A nap első sugaraival együtt érkeztek meg a sheriff házához. Egyáltalán nem lepődött meg Stiles, hogy apját ébren találta és töményen áradt belőle az aggodalom, majd a megkönnyebbülés, hogy sértetlenül érkeztek vissza."

- Fiam, minden rendben? - Kérdezte azonnal, amint meglátta fiát. Ijedtség jelét sem lehetett rajta látni, hogy farkasalakjában mutatkozott előtte. - Minden rendben lesz apa - válaszolta, de apja figyelmét nem kerülte el, hogy valójában inkább kikerülte a kérdését. - Ez esetben, mi történt veletek? - Tette fel következőnek, nem volt képes arra, hogy figyelmen kívül hagyja a történteket. Hiszen végre itt volt ismét előtte, muszáj volt tudnia mi történt. Nem bírná elviselni, ha még egyszer elmenne. Stiles bétáiból sugárzott a feszültség, de egy szót sem szóltak. Az alfa nagyot sóhajtott, majd körül nézett, hallgatózott és biztosra ment, hogy a többiek ne legyenek a közelben. Ez már gyanús volt a sheriffnek, aki egyre idegesebb lett. - Megtaláltam a társamat - mondta lassan, mintha már elkönyvelte volna kudarcát. -, de az élet mindig olyan akadályt gördít elém, amit nehezen tudok megugrani. - Apja elsőnek megörült, majd miután felfogta fia szavait, elkomorult és rossz előérzete támadt. - Ennyire lehetetlen lenne a kapcsolatod vele? - Kérdezett vissza alig pár másodperc kihagyással. - Nem teljesen lehetetlen, viszont nagyjából semmit nem tudok róla, sose beszélgettünk rendesen - kivéve ma, tette hozzá fejben -, a nemi identitását sem ismerem és nézz csak rám - emelte meg kissé hangját -, hogy is kellenék neki én, teljesen más kategóriák vagyunk - fejezte be kissé lemondóan. A sheriff kissé tanácstalanul rázta a fejét. - Pedig mindig is éreztem valamit iránta, azt hiszem mióta ismerem, mélyen legbelül őt akartam - tette hozzá csendesen. - Ki az, Stiles? Mindössze két név jut az eszembe, akinél ennyire viszolyognál - kezdett bele a sheriff a fejtegetésbe. - Biztos vagyok benne, hogy olyanról van szó, akivel nem találkoztál, míg nem itthon voltál. - Stiles ekkor bólintott, szomorkás mosoly jelent meg arcán. - Abban teljesen biztos vagyok, hogy férfi, hiszen egyet leszámítva sose tetszett lány. - Stiles itt is helyeslően bólintott és várta, hogy apja fejben összetegye a dolgokat. - Akik eszembe jutottak, azok Scott és Derek, viszont Scottot kizárhatom, hiszen sose viselkedtél vele másként, mint egy testvérrel, ráadásul azt mondtad, nem igazán beszélgettél vele. - Mikor mondata végére ért, már tudta, hogy igaza van, Derek az, akiben felismerte fia a társát és ennek megerősítésére a fia arcán lévő mosoly szinte teljesen eltűnt, helyét a reménytelenség vette át. - Szerintem ő is érzi a köteléket, mely nem szilárdult meg - suttogta fia. - Annó, neki tűnt fel a hiányom, ő aggódott értem, ő indult el a keresésemre, mentett meg, volt az ágyamnál mikor magamhoz tértem és mondta el mi történt velem - mondta, s mosolya fájdalmat tükrözött, de mellette már ott volt egy más érzés lenyomata is. - Megértette, miért kell elmennem, mikor visszaértünk nem rohant le, ő volt az első, aki utánam indult és éreztem is, aggódik. Mikor elvesztettem a fejem, állta a sarat, miután elrohantam szintén ő jött utánam és talált meg elsőnek és még akkor sem volt tolakodó, mégsem érzem azt, lehetne esélyem, hisz egyáltalán nem ismerem. Csak arról tudok, hogy női voltak - fejezte be elkeseredve. - Mi lesz, ha elutasítod a párod vagy ő téged? - Tette fel rosszat sejtve kérdését, mire az alfa bétái felől halk hangú, fájdalmas vonyítás érkezett. - Látom rajtad, mire gondolsz és - nagyot sóhajtott, félt ránézni apjára - nem tudom megcáfolni. Ha egy alfát elutasít a párja, abba beleőrül és tombolásba kezd, viszont, ha az alfa elkerüli, akkor ez a folyamat sokkal lassabb, akár több évtizedet is megélhet ép ésszel, de mindig várni fog a párjára - mondta lemondóan, hátha csekély vigaszt nyújthat ezzel apjának. - Ezt még nekem is fel kell dolgoznom, mindenesetre egy dolgot nagyon jól tudok - határozottan nézett apjára -, nem fogok újra elmenni! - A sheriff megölelte fiát, de nem mondott semmit. - Az is biztos, hogy nem szeretném azonnal leírni, hisz mégiscsak a társam lehetne, tehát meg akarom ismerni - fejezte be, majd bement a házba, a szobájába és rendes nadrágot vett fel. Bétái követték példáját, bár inkább meghúzódtak a háttérben, csendesen támogatva alfájukat, akkor is, mikor ő magához vette az egyik gitárt és visszaindult le a kertbe. Leült odakint úgy, hogy láthassa az erdőt, aztán lassú pengetésbe kezdett. Bétái letelepedtek a közelébe. Őt figyelték vagy a természetet és hallgattak. Hosszú idő után az egyszerű akkordok leütése átváltott egy szomorkás dallammá, amihez még hosszabb idő után szöveg is társult. Leghűségesebb barátai csodálattal hallgatták, s közben vegyes érzések támadtak bennük, aztán egy elhatározás, hogy bármi is legyen, mindent megtesznek azért, hogy alfájuk megszerezze a megérdemelt boldogságot. Stiles hangja nem ért volna el túl messzire, de a játékos szelet is megbabonázta, ami még tovább vitte érzelmei kinyilatkoztatását.