Lábát gyorsan szedte, hogy utolérje a másikat, az esti hűvös, nyirkos levegőtől vizes úton. Józan esze helyét feltétel nélküli, örökké tartónak tűnő boldogság lengte be, körülvette a másik otthont nyújtó aurája, úgy érezte élete legszebb napjának perceit éli. Nem tűnt valódinak, épphogy annyira, hogy érzelmeit felvillanyozza, mint a színes virágok, úgy ragyogjanak szerotoninrózsái. Tudta, hogy egyszer vége lesz, hogy egyszer ez is, mint minden jó, elszáll, hogy egyetlen apró hiba, egy véletlen ügyetlenségből elpottyantott szó is elég hozzá, mégsem volt óvatos. Nem értékelte eléggé ezt a törékeny kis üvegbúrát, melyet építgetve védték barátságukat. Ő most már mással építgeti, formálja ezt a csillogó búrát, melynek örül, ő maga is más lényekkel folytathatja útját, a másik is. Örül hogy a másik építgeti éltét, de belül mégis savként marja. Ő akar lenni az, aki az élet lángoló, méreggel mérgezett nyilai elé ugorva megvédheti, hogy ő kapja az újabb, védtelen kis esélyt, hogy ő lehessen az, akinek minden apró örömről beszámol, csillogó szemekkel dobálja izgatottságtól értelmetlen szavait, habár tudja ez fordítva történt. Azzá szeretne válni, akihez fordulna, mindent megadni neki, amit azelőtt balgatagságában elmulasztott. Néha gonosz karmaival kis irigység szurkálja, pedig tudja, hogy ez nem helyes, tudja, hogy nem birtokolhatja, hogy önző és undorító gondolatok kerítik hatalmába, melyeket azonnal el kell hessegetnie, hagynia kell hogy szárnyra keljen és másokkal osszon meg olyan örömteli pillanatokat, mint azelőtt vele. Érzi, hogy már csak idegeinek folytonos kaparását tudja előidézni, hogy az esetleges boldognak látszó közös események talán csupán megszokásból történnek, hogy megmagyarázhatatlanul egyoldalúak. Ha a sors fintora így formálta a helyzetet, nyomós oka lehet rá, eme nyomós oknak nincs tudatában, bóda tudatlanságban kell elfogadnia. Elszántan szokik hozzá hiányához, de legbelül talán sohasem engedi elfeledését és vidáman kacagó arca emlékének megvilágítatlan, feneketlen felejtésbe merülését.
ESTÁS LEYENDO
Agymenések
PoesíaEz nem egy összefüggő történet, ezek csak unalmam termékei, aztán amit vállalhatónak találok, felteszem hogy más is filozofáljon éjszaka ne csak én xd