1. Fejezet - Afganisztán
Egy órája tértünk vissza a bázisra egy felderítésről, koszosak, sárosak és iszonyatosan fáradtak voltunk. Ennek ellenére viszont lassan kezdtünk megnyugodni, egyre több információnk van a terroristáról aki rettegésben tartja Amerikát. Bár eddig csak fenyegető leveleket küldözgetett, a parancsnokság úgy döntött kirendeli az egyik Seal csapatot Afganisztánba felderítésre és esetleges intézkedésre. Az országban amúgy is háború zajlik, nem kell még egy elvetemült őrült is, aki kinyírhatja az itt állomásozó amerikai haderőt. Ha minden úgy alakul, ahogy tervezzük akkor viszont már jövő héten otthon lehetünk.
"Hattie, jó lenne ha még nekünk is maradna meleg víz!"- Kiabált be a zuhanyzóba Sergio. Mire csak megráztam a fejem és kiléptem a zuhany alól.
"Jövök már, nyugi van!"- Szóltam vissza mosolyogva.
"Én nem tudom mit csináltál ilyen sokáig, de ha gondolod legközelebb segíthetek."- Kacsintott rám, és nem kellett túlságosan magyaráznia mire gondolt, egy ideje már pasikkal dolgozom szóval minden idióta beszólást nagyon jól ismerek.
"Megoldom egyedül is, miattam csak ne aggódj Serg!"- Zártam le a beszélgetést vele. Mielőtt bárki félreértené egyáltalán nem akar lefeküdni velem, csak szivatjuk egymást. Hogy őszinte legyek ő az a bizonyos "joker" a csapatban.
Miközben a szobám felé lépkedtem, végiggondoltam még egyszer a mai nap eseményeit. A megfigyelések alapján Khán nem nagyon mozdul ki a házból, csak akkor, ha az első emberével megy tárgyalni. Szóval csak ilyenkor fogjuk tudni elkapni.
"Ha nem tévedek máris a stratégián dolgzik, igaz ezredes?"- Látott át rajtam egyből Blackburn, a csapat kapitánya.
"Tudod, hogy nem bírok tétlenül ülni és várni, hogy Collins parancsnok végre kiadja azt az átkozott elfogatási parancsot."- Akadtam ki teljesen, ugyanis már vagy egy hónapja tartózkodunk az országban, de még mindig nem engedélyezik Khán elfogását.
"Gondoltam. Viszont rossz híreket hoztam és nincs más választásod meg kell tenned."- Láttam Ericen, hogy egyáltalán nem örül annak amit mondani fog, éppen ezért csak felhúzott szemöldökkel vártam, hogy elmondja a dolgot.
"Collins kiadja a parancsot, viszont az akciót nélküled kell befejezniük a srácoknak."- Amikor ezt kimondta, még nem sejtettem, hogy miért akar kivonni a parancsnok a küldetésből. -"Haza kell utaznod egy fedett meló miatt. Te vagy az egyetlen bevethető katonai CIA ügynök, ugyanis az Interpol nem tudja most vállalni szóval neked kell."- Hadarta el a helyzetet Eric.
"Ez így teljesen rendben van. De van egy apró bökkenő. ÉN VAGYOK AZ ECHO EZREDESE ÉS STATÉGISTÁJA."- Emeltem fel a hangomat. Az ugyanis csak egy dolog hogy engem hazaküldenek, de mi lesz a csapattal és a küldetéssel, arra már senki nem gondol az irodából.
"Hattie, nézz rám! Tudom, hogy lassan lezárnánk a Khán ügyet, de rád most otthon van szükség. Az Echot meg bízd rám. Deckarddal majd megoldjuk."- Próbált meg megnyugtatni, csak sajnos nem túl nagy sikerrel. A helyzet az, hogy az előző bevetésünk óta Collins pikkel rám, pedig tudja, hogy nélkülem valószínüleg ő már nem élne. Utólag visszagondolva lehet, hogy inkább hagynom kellett volna meghalni.
"Mikor indul a gép?"- Kérdeztem úgy mellékesen.
"Fél óra múlva, úgyhogy jobb ha pakolsz."- Nézett rám szomorúan.
Fogalmam sem volt, hogy mi a parancsnok terve, de Blackburnnek igaza volt, én vagyok az egyetlen bevethető katonai ügynök. Összepakoltam a cuccaimat és elbúcsúztam a srácoktól, majd elindultam a reptérre. Tudtam, hogy nélkülem is meg tudják oldani, nem ettől féltem, sokkal inkább attól hogy nem lesz ki visszafogja őket, ha valami nem úgy sül el ahogy terveztük. Ezredes vagyok, és a filmekben látott dolgokkal ellentétben nem csak a bázisról kell dirigálnom, igenis nehéz döntéseket kell meghoznom, sokszor a csapat életét veszélyeztetve, máskor pedig terepre is ki kell mennem. Ezzel az ég világon semmi gond nem lenne, de nő vagyok így kb a csapaton kívül senki nem tisztel annyira, amennyire kellene, beleértve a többi Seal csapatot is.
Azzal hogy elhagytam a bázist egy hatalmas hibát követtem el, amit sohasem fogok tudni megbocsájtani magamnak.
