Ausztrál Szerelem (Changlix) [Befejezett!]

2. Fejezet: Jisung, a szerelemszakértő

Már jó egy hét is eltelt, mióta ideértünk, és kezdtem úgy érzeni, hogy jó ötlet volt eljönni. Anyámék a napokat leginkább kirándulgatással töltötték, és már feladták, hogy megpróbáljanak elvinni engem is, így én jórészint a hotelben voltam. Vagy Chrissel beszélgettem, vagy Jisunggal chateltem délelőttönként, délután pedig Felix-szel mentünk el valahová. Na igen, Felix. Egyre jobban kedveltem őt, és meglepő módon ez alatt a rövid idő alatt nagyobb hatással volt rám, mint bármelyik barátom évek alatt. Példának okáért minden nap hétkor keltem, csak hogy találkozhassunk még mielőtt suliba kell mennie. Így volt ez ma is. 

- Szia, Lix! - ahogy megláttam szélesen elmosolyodtam és ő is így tett. 

- Szia, Binnie! - ő az egyetlen, aki így hív. - Hogy aludtál? - nem tudom miért, de rendkívül aranyosnak tartom, hogy minden reggel megkérdezi ezt. 

- Remekül, és te? - vittem tovább a szokásos kis párbeszédünket, majd finoman átkaroltam. Kezdek hozzászokni ahhoz, hogy ennyire szereti az érintéseket. 

- Én is - mondta, majd óvatosan közelebb simult hozzám, és így mentünk le a bejáratiajtóhoz. Nem tudtam nem észre venni, hogy Chris arckifejezése a jelenet szemlélése közben egyre furább és furább lett, végül inkább csak legyintett és visszament dolgozni. 

- Lassan indulnom kell - mondta Lix, de úgy tűnt, nem igen akaródzik. Helyette inkább felém fordult, és szorosan hozzám bújt, a fejét pedig a vállamba fúrta. Én átöleltem, és így álltunk egy ideig, azonban feltűnt, hogy a keze lassan megindult fel-le a hátamon, egyre nagyobb köröket téve. Erre én gondolkodás nélkül, teljesen ösztönösen lejjebb vittem a karomat a  derekára, és magamhoz húztam. Csakhogy a csípője is jött vele, és amikor összeért az enyémmel, akkor egy kicsivel lejjebb megéreztem valami keményet. Felix ennek hatására először összerezzent, a füle tövéig elpirult, majd eltolta magát tőlem. Nem akartam még elengedni, de kiszabadult a karjaimból és kirohant az ajtón. Ekkor Chris utánaeredt, Felix vékony láncokkal teletűzdelt iskolatáskájával a kezében, ami minden lépésnél csilingelt. Én pedig, amikor magamhoz tértem, felmentem a szobámba. 

"Mi az isten volt ez?!" kérdeztem magamtól, miközben hanyatt dőltem az ágyon. Zúgott a fejem és fel is voltam hevülve az előző helyzet miatt, így nem tudtam tisztán gondolkodni. "Ide szakértő kell!", ezzel pedig rá is írtam az illetőre. 

hanjiji 

Jisung! 

Jisung! 

Jisung, az isten verje már meg! 

Jisung, beszélnem kell veled! 

Még csak nem is látta. Akkor nincs más választásom, mint felhívni őt. Utálja a telefonálást, de nem tehetek mást. 

- Jó reggelt, Csipkerózsika! - mondtam neki mérgesen. 

- Anyádat, Changbin, tudod hány óra van? Még tetves hajnali hét sincs! - hűű, tényleg csak most kelhetett fel, ha ennyire kreativitás nélkül káromkodik. 

- Igen, felfogtam, reggel van, de mérhetetlenül szükségem van a fiúkkal kapcsolatos szaktudásodra. 

- Nocsak, végre te is bebuzultál? - hallottam a hangján, hogy vigyorog. - Várj, mindjárt összeszedem magam, aztán megbeszéljük, csak ne telefonon, mert Minho még alszik. - ja, igen, Minho, Jisung jelenlegi pasija. Még nem olyan régóta jöttek össze, de úgy tűnik belé igazán szerelmes, és komolyra tervez vele.