Szerelmek, barátok... ||Carson Coma||

Lebuktam

*Giorgio szemszöge továbbra is*

2 nap telt el azóta, mióta megtudtam, hogy Sára elutazik. Sőt, nem csak, hogy elutazik, hanem konkréten elköltözik. Azóta sem tértem magamhoz teljesen. Számolom vissza a napokat az utazásig, legrosszabb érzés amit valaha átéltem, mintha tehetetlenül várnék arra, hogy az életem egy darabja csak úgy megsemmisüljön. Tegnap írtak a csoportba a fiúk, hogy folytatni kéne a dalok rögzítését mert lassan ki kell adni az albumot. Így hát kénytelen voltam elhagyni a lakást és kimozdulni. Bár megmondom őszintén nem szívesen tettem, elég depresszív hangulatban telt ez a 2 nap.

*próba napja*

Elindultam a próbára délután 5-kor, és így oda is értem. Időben!!!! Csoda. Szép idő volt, de most még ez sem segített rajtam.

-"Sziasztok!" -Köszöntem a fiúknak, annyira vidáman, amennyire csak tudtam.

Mindenki üdvözölt, és kérdezték mi újság. Zsombor rögtön észrevette, hogy még mindig elég szar a helyzet, nem tudtam eltitkolni. A múltkori próba óta nem beszéltem egyikőjükkel sem, a csoportba sem reagáltam semmire. De mivel Sára elmondta, hogy mire készül, ezért gondoltam az lesz a legjobb, ha elmesélem a fiúknak a próba végén. Zenélgettünk, elég sokszor rontottam, mert teljesen máshol jártam lélekben. Már majdnem minden számot felvettünk, csak egy pár volt hátra.

-"Na, akkor jöjjön a 'Porszem' végre." -Mondta Bálint. Ezt a dalt mindannyian nagyon szeretjük, de mivel eléggé szomorú a hangulata ezért nem tudom, hogy mennyire tudom most eljátszani.

De muszáj volt szóval el is kezdtük. Valahol az "Én egyedül jöttem és egyedül távozom..." résznél tarthattam, amikor nem bírtam tovább, és kirohantam a fürdőszobába. A mosdóra támaszkodva egy darabig csak álltam, majd felnéztem a tükörbe. Magamat láttam, mily meglepő, de olyan állapotban, ahogy ezelőtt még sohasem. Belegondoltam, hogy pár nap múlva egy lakásban fogok lakni teljesen egyedül, magányosan. Nem tudtam magamban tartani a könnyeimet, végig folytak az arcomon egészen bele a mosdóba. Csend volt, hallottam ahogy iszonyat gyorsan dobog a szívem. Azt hittem ott fogok összeesni.

-"Úristen!! Te jó ég! Minden rendben Giorgio?" -Kérdezte Barni.

Hátra fordultam az ajtóhoz és könnyes szemekkel ránéztem. Az volt az első gondolatom, hogy ezt vajon komolyan kérdezi vagy iróniából?!

Mondta, hogy menjek ki és mondjam már el végre mi a bajom. Hát már nem bírtam tovább húzni, így kimentem és leültem a kanapéra, egyenesen a srácokkal szemben. Mindenki nagy szemekkel nézett rám, hogy mi történhetett odabent.

-"Na hát..." -Kezdtem el szipogva, majd Zsombi odanyújtott egy zsebkendőt. -"Tudom, hogy az utóbbi napokban egy nagy pöcs voltam veletek, és nem adtam rá magyarázatot, de most már tudok. Sárával elég felhős volt a kapcsolatunk ebben a pár napban/hétben és tegnap elmondta, hogy mi is van e mögött." -Meséltem lesújtott szemekkel.

-"SZAKÍTOTTATOK??" -Kérdezte Barni konkrétan üvöltve.

-"Nem, nem!! Vagyis...még nem, de nem hiszem, hogy működik a távkapcsolat." -Mondtam ,utalva arra, hogy Sára elmegy.

-"Távkapcsolat? Giorgio, beszélj úgy, hogy mi is értsük! Miért kéne nektek távkapcsolatban élnetek? Hiszen egy lakásban laktok." -Értetlenkedett Bálint.

-"Sára elköltözik..." -Mondtam, majd ismét lefolyt egy könnycsepp az arcomon.

-"Hogy mi? Miért? Hova? Minek? Mikor?" -Tették fel egyszerre a kérdéseiket.

-"Panna, egyik barátnője ajánlotta neki, hogy menjen vele, és számára ez nagy lehetőség és nem szeretné kihagyni. Holnap után utazik el. Londonba." -Tájékoztattam őket mindenről, amit tudok.

Látszott rajtuk, hogy nagyon sajnálnak, de sajnos nem tudtak mit tenni, Sára eldöntötte, ez így lesz. Elég önfejű volt mindig is. És nem szeretném visszatartani az elől, hogy megvalósítsa az álmait.

Valószínűleg a kapcsolatunk ezennel véget fog érni, én így már nem bírnám tovább. Ebbe bele kell törődnöm. Semmi sem tart örökké. Pedig elhittem, na, elég naiv vagyok.

Végül a srácokkal jól elbeszélgettünk, majd hazamentem. Este 9 volt mire hazaértem. Mikor beléptem az ajtón, rögtön megláttam a bőröndöket. Már kb. minden el volt pakolva. Teljes csend volt a lakásban, Sára már aludt, biztos kimerült a pakolásban. Még beszélnem kéne vele, hogy mi lesz velünk... Na majd holnap.:(

Kész is van a 6. rész, szegény Gyuri:(( Ebben a történetben most ilyen érzékeny típus, azért remélem tetszik!!!