Szerelmek, barátok... ||Carson Coma||

Két barna szempár

Már egy ideje ráhúzódott Budapest utcáira az éjszakai sötétség. Teljes csend uralkodott a város ezen részén. Se kocsik, se buszok nem jártak már ilyenkor. Egy árva lélek sem volt az utcán. Csak az egyedül levő, ám annál boldogabb göndör gitáros rótta Buda utcáinak sorait. Arca pirosban pompázott, nem lehetett eldönteni, hogy a hidegtől ilyen vagy a zavartól, ami az imént érintette. Szíve hevesen zakatolt, a korábban történtek miatt alig akart a helyén maradni, majdnem elhagyta a göndörke testét. A világ legboldogabb emberének érezte magát a jelen pillanatban. Sorról-sorra idézte fel magában az olasz barátjával történő eseményeket. Vissza szeretett volna menni az időben, hogy még tovább maradhasson abban a lepukkant kórházi szobában, együtt a feketehajúval.
.
Hazaértével bezárta maga mögött az ajtót, levette meleg öltözetét, majd a nappalija felé vette az irányt. - már ha azt a kis helyiséget, benne egy teljesen kopott, szürkésfehér kanapéval, egy TV-vél és egy ősrégi lemezlejátszóval, s mellette sorakozó rengeteg lemezzel, lehet nappalinak nevezni. -Hatalmas és őszinte mosollyal az arcán vette elő bársonynadrágja zsebéből a mobilját, majd minden lényegtelen értesítést elhúzva balra, s ezzel egyben kitörölve azokat, a messengerre nyomott. Hatalmas örömére látta, hogy Giorgio éppen elérhető. A nevére kattintva minden egyes szavát kétszer is átgondolta, s megírta üzenetét. Még sosem volt ilyen izgatott mielőtt Gyurinak írt volna. De hát mikre is képes a szerelem, vagy mi is ez, amit kicsit több mint barátság?!

@bonazsombor: -Szervusz Giorgio! Nem tudom mi ütött belém délután a kórházban, de sajnálom ha kellemetlenséget okoztam!

Szerencséjére az olasz rögtön meglátta irományát. Hát hogy a fenébe ne látta volna, hisz éppen Zsombornak tervezett írni, de gondolatai összekuszálódtak a fejében. Végül nehézkesen, úgy harmadszorra sikerült megírni válaszát ami igen egyszerűre sikerült, de a kérdésre a választ megadta. Le szerette volna írni azt is, hogy számára ez igen sokat jelentett, és tarthatott volna tovább, csak úgy gondolta, hogy Zsombor barátja teljesen máshogy látja ezt a helyzetet.

@feketegiorgio: -Szia Bombikám! Egyáltalán nem okoztál semmi féle kellemetlenséget, sőt...;)

De végül kitörölte ezeket a szaftosabb üzeneteket és a 'sőt' szó után már csak pár ponttal zárta le mondanivalóját. A víz kissé leverte az izgalomtól. Hasában csomók alakultak ki, de nem azon a fájdalmas módon, ez most jó érzés volt számára... Amióta a göndörkével kicsit szorosabb lett a kapcsolatuk a megszokottnál, nem is gondol volt barátnőjére.

Zsombor arca ezúttal, valahol a város másik felén, az ágyon fekve, pírben úszott. Ismét... És megint a feketehajú, olasz barátja okozta neki ezt a fajta örömet.

@bonazsombor: Sőt...? Sőt mi??:O

@feketegiorgio: Jóéjszakát Bombim, aludj jól! Holnap várlak, puszi!

Zárta le röviden, mert nem akarta elrontani kapcsolatukat egy kis fellángolással, amit lehetséges, hogy csak ő érez a másik fél iránt.

@bonazsombor:Felidegesítesz Fekete Giorgio!!! Jóéjszakát.:3

Majd a szűkös, de minden érzést magába foglaló üzenetváltás után mindketten letették telefonjukat és az alvással próbálkoztak. Zsombor nagyon kimerült volt az egész napi stresszelés miatt, ennek köszönhetően gyorsan álomba merült.

A gyengélkedő olasszal ez nem történt meg ilyen hamar. Agyalt. Forogtak az agyában a kis fogaskerekek. Folyamatosan a göndörön járt az esze. Hiányzott neki az a pillanat, mikor gitáros barátja pár centire került tőle, és igen közelről vizslathatta meg a gyönyörű, csillogó, hatalmas, barna szempárt, mely egyenesen az övébe bámul. Szinte látta benne a vágyakozást arra, hogy bárcsak kettesben lettek volna ott, abban a pillanatban...

.

Zsombor és Giorgio éppen az olasz háza felé tartott. Csendben mentek egymás mellett, de testbeszédükkel mindent elárultak egymásnak érzelmeikről. Szavak sem kellettek ehhez. Néha-néha egymásra pillantottak és mosolyt váltottak. Az olasznak nem volt sapka a feje búbján így haját a szél ide-oda fújdogálta. Tiszta kócos volt. A magasabbik, Zsombor, odanyúlt a kisolasz fejéhez, s haját óvatos mozdulatokkal a helyükre igazította, majd végigsimította kezét az arcán és rámosolygott. Giorgio teljesen kipirult a zavartságtól, és nem bírt barátja szemébe nézni egy pillanatig sem. Felmentek a lakásba majd levették gönceiket - természetesen itt a kabátokra gondolok csak ;) - majd Gio beküldte barátját a lepukkadt nappalijába. - Az övé sem volt túlságosan megpakolva, kissé szellős volt a helyiség. - Az az ágyra ülve kíváncsian várta barátját, aki egyszercsak egy forró teával a kezében jelent meg, majd közelebb lépett és lehajolt az ágyon ülő göndörhöz, s erős szemkontaktust tartva a kezébe nyomta a bögrét. Egy darabig mindketten, együtt fogták a forró kerámiapoharat aztán végül átadta Zsombornak. Leült mellé a kanapéra és pislantás nélkül nézte ahogy Bombi két kézzel markolja a bögrét és beleszürcsöl a teába. Göndör fürtjei kissé a szemébe lógtak. Olyan forró volt a hangulat a szobában, akárcsak az a pohárnyi finomság a kezében. Giorgio kicsit közelebb kúszott a teát szürcsölgető barátjához és közelebbről kezdte nézni. Teljesen belebambult a csodálatos látványba. Hátán végigfutott a libabőr, kezei bizseregtek. Zsombor kissé zavarba jött a két hatalmas szemtől, ami őt firtatta, ráadásul nem is messziről. Így a poharat a közeli kisasztalra helyezte, nehogy kiborítsa, majd visszaült a kanapéra. Egy darabig csak egymás szemébe néztek, s néha-néha lepillantottak a másik szájára. Egyre közelebbről és közelebbről látták a másik fél arcát, szemét és ajkait.

Az olasz úgy döntött, hogy lépnie kell, s kezét felemelve, odanyújtotta a göndörhöz és az arcára simította. Közelebb húzta magához és...

*DRRRR DRRRRR DRRR*

Szólalt meg hatalmas hangerővel Zsombor ébresztője, amire azon nyomban kinyitotta hatalmas, álmos szemeit. Az ébresztőre csapott egy kurva nagyot mérgében. Tenyereit az arcába temette és így szenvedett egy kis ideig.

-"Hogy miért nem tudtál csak 2 perccel később megszólalni!?!?!" -Mérgelődött, majd kis idő után feldolgozta a történteket, és telefonja után nyúlt.

OMG mik történnek itten. Most volt időm őket megírni szóval hamar itt a folytatás, remélem tetszik, pusza:3