Gyilkoló szerelem

2. Rész

A már jól ismert szobában ébredtem. Körbenéztem, de nem láttam senkit. Felkeltem az ágyból. Kimentem az ajtón. A folyosó végi ablak le volt rácsozva. Hát persze.

Lementem a lépcsőn, a három Mikaelson fivérek már ott ültek, egy szőke nő társaságában. Biztosan Rebeka az, a húguk. Róla sokat hallottam már, állítólag, Klaus női változata.

- Jó reggelt. - köszöntek egyszerre.

- Jó reggelt. Miért nézték rám ilyen furán?

- Tudod ki volt az a három vámpír akiket tegnap megöltél?

- Amúgy négy. Viszont nem is sejtem, de úgy is elmondjátok.

Leültem Klaus mellé az egyetlen szabad székre.

- Marcel Gerard emberei. Reménykedj, hogy nem tudja, hogy te voltál.

- Miért is? Amúgy biztos tudja, hogy én voltam. A negyedik vámpírt visszaküldtem, hogy nevemben is mondja,megy, hogy ha nem száll le rólam, csúnyán pórul járhat. - meglepődött arccal nézték rám.

- Azt mondtad négyet öltél meg, ha visszaküldted, hogy halt meg?

-Mennyi az idő? - kérdeztem teljes nyugalommal.

-8:36-vágta rá egyből Rebeka.

- Ha eddig nem halt meg, még fél óra, és biztos halott lesz.

- Meg akar majd ölni Marcel-szólt Elijah

-Azt nem hagyom! - mondta Klaus indulatosan.
Ekkor csengettek.

- Van egy sejtésem, hogy ki lehet. - mondtam nevetve.

-Rebeka, kérlek ne engedd, hogy ki jöjjön.

- Rendben Klaus. - válás lta a szőke ősi.

Rebeka odaült mellém.

- Klaus mondta, hogy nincs ruhád, ha akarsz elmehetünk majdvásárolni.

- Ha Klaus nem jön, benne vagyok.

𝗞𝗹𝗮𝘂𝘀 𝘀𝘇𝗲𝗺𝘀𝘇𝗼̈𝗴𝗲:

Marcel állt az ajtóban. Kimentünk hozzá.

-Marcel, micsoda meglepetés.

- Klaus a nőd megölte három emberemet, egy pedig az életéért küzd. És ha ez nem lenne elég, varázsolt a negyedben, mint ahogy tudod, az tilos. Add ki a nőt, éa békén hagylak titeket.

- Eléggé kétlem, hogy Sierra varázsolt volna. A vámpírok nem tudnak varázsolni. - szólt közben Kol.

-A negyedik emberem, egy fekete mágia átoktól szenved.

Hogy mi, ez a Marcel teljesen hülyeségeket beszél. Sierra nem boszorkány, hanem vámpír.

A bejárati ajtó kinyilt, és Sierra lé0ett ki rajta.
Kösz Rebeka , mondtam magamban.

- Gondolom te vagy az.- szólt Marcel az ajtón kijövő Sierrának.

- Sierra.

- A többiek nem hiszik el, hogy megátkoztad egyik emberemet. Netán tagadod?

- Eszem ágábna sincs. Meghalt már? - csak enyit kérdezett.

- Ugye tudod, hogy amit tettél halálbüntetéssel jár.

- És még is ki fog megbüntetni? Netán te? Most jól figyelj Marcel Gerard! Ha még egyszer idejössz azért, hogy megfenyegess, egyenként mindenkit megölök akinek bármi köze van hozzád.

- Klaus, gratulálok, sikerült még önmagadnál is Psihopatább barátnőt választanod. -intézte hozzám szavait Marcel.

Elsuhant, mi pedig ott álltunk. Megdöbbenten néztem Sierrát.