Gyilkoló szerelem

3. Rész

Arra ébredtem, hogy egyedül vagyok a szobába. Lementem, de egy árva lelket sem láttam. Felszladtam és felöltöztem, és magához vettem a táskámat. Kimentem az ajtón és elindultam a Francia negyed felé.

Nem vagyok őrült, hogy Marcelékhez menjek, nehogy azt higgyétek. A régi házához megyek. Van ott egy apróság, amit el kell hoznom.

Lementem a hátsó ajtón a pincébe. Egy hatalmas ládából kivettem egy ódon, arany keretes "homokórát", aminek a belsejében homok helyett fekete köd volt. Beraktam a táskám a, és Elindultam vissza a házhoz.

Ha mátim van, nincs itthon senki, léptem be az ajtón. Megkönnyebbülten sóhajtottam. Felmentés a szobába, és az táskámat becsúsztattam az ágyam alá.

Most, hogy van időm, kicsit körülnézek. Lementem a földszinten, a folyosó ségén, egy szobába lyukadtam ki. A fal tele volt szebbnél szebb festménekkel és rajzokkal. Az ablak előtt az állványon, egy üres vászon volt.

Visszamentem, és bezártam az ajtót. Kerestem festéket, és ecsetet, és festeni kezdtem. Csak festettem, és festettem. Ahogy befejezte, egy halk varázsigével megszárítottam. Összetekertem, és elrejtettem, nehogy meglássák.

Kimentem. Hirtelen Rebeka ugrott a nyakamba.

- Csakhogy megvagy. Elkésünk.

Mielőtt feleszmélhettem volna, már felöltözve, sminkem, és hajam tökeletesítve ültem Rebeka kocsijába. Pár perc alatt.

Rebeka fehér angyaljelmezben volt. Leperkolt a kocsival. Kiszáltunk, hirtelen Klaus és Elijah jelentek meg.

-Csakhogy ide érték a hölgyek - mondta Elijah.

- Ne gúnyolódj, örülök, hogy megtaláltam-nevetett rám a Szőke.

- Kedvesem, amíg ők civakodnak,addig mi az egyik asztalhoz bemehetnénk.-nyújtotta felém a kezét Klaus.

Én kecsesen ráhelyeztem a tenyeremet az övére, és elindultunk.

Tökéletes volt a külseje. Az ingjének felső gombja, nem volt begombolva. Úgy éreztem melegem van.

Ahogy beléptünk, a körülöttünk állók, minkét bámulta.
Odamentünk az egyik asztalhoz. Elijah, és Rebekah is odajöttek, de naradtak sokáig, mer Elijah felkérte a húgát táncolni.

Egyszer csak, az ajtón, egy angyalnak öltözött, szőke nő lépett be.

-Megbocsájtasz egy pillanatra drágám. - nem kérdés volt, inkább kijelentés. Ahogy kimondta, el is indult a nő felé.

Furcsa gyilkos vágy lett rajtam úrrá a nő irátn. Valamiért elöntött a féltékenység. Megráztam a fejemet. "Nem vagyok féltékeny, mert nem vagyok szerelmes" győzködtem magam.

A semmiből Marcel termett mellettem. És a telefonján egy üzenetet mutatott.

ᒪᗩ̊TOᗰ Tᗴ̀ᘜᗴᗪ IՏ IᗪᗴᘜᗴՏĪT, ᕼOᘜY KᒪᗩᑌՏ ᑕᗩᗰIᒪᒪᗴᒪ ᐯᗩᑎ. ᑌ̈ᘔᗴᑎᗴTᗷᗴᑎ ᐯᗩ́ᒪᗩՏᘔOᒪᒍ, ᗩᘔT ᑎᗴᗰ ᕼᗩᒪᒪᒍᗩ́K.

Elővettem a telefonomat, és ezt a választ adtam.

ᗰᗴᘜᗩᒪᗩ́ᘔOTT ᗩᘔᘔᗩᒪ, ᕼOᘜY ITT ᕼᗩᘜYOTT.

Próbáltam a valóságtól eltérő, de még is hihető választ adni.

-Felkérhetem egy táncra Sierra kisasszony? - nyújtotta felém a kezét.
Habozás nélkül elfogadtam a felkérést.

Marcel bevezetést a táncparkettre. Egyik kezét a derekára tette, nem sokkal a fenekem fölé, a másikkal pedig megfogta a kezemet. A szabadon maradt kezemet a vállára tettem.