Utolsó után
Sajnos én is ember vagyok,
Lelkem rossz testbe született,
Lehettem volna holló,
Mi szállhat az égen.
Lehettem volna macska,
Mely át bújhat minden kerítésen.
Lehettem volna ártatlan nyuszi,
Ami csak megrágja a veteményest.
Lehettem volna bármilyen,
Csodálatos állat.
De mégis ember lettem,
Emészt is a bánat.
A bőrömön érzem minden érzelem,
Fájó kínzó átkát.
Csak vágná ki végre valaki,
Életemnek azt a kibaszott fáját.
Sajnos ember vagyok,
Alkotni akarok.
Még akkor is ha tudom,
Magam után jót hagyni...
...Egyszerűen nem tudok.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Címtelen versek.
ContoDepressziómat most magyar nyelvet, tintát, művészetet és minden szépet sértő versnek nem nevezhető pár soros egymással valamely elbaszott módon rímelő mondathalmazokban elém ki. Remélem senki nem fogja elolvasni.
