Orgona és karamell illatú lány.
Menta és cigifüst szagú srác.
Melanie Heartswicz előtt sikeres jövő áll, céljai valósak, nem álmok. Megcsodál mindent, ami a természettel kapcsolatos, az olvasás nagy imádója, a szerelmet csak regények lapjairól ismer...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
☀️
Reggelre mindenki teljesen kidőlt a hajnalig tartó tánctól, és a folyamatos ivástól, ezért az emberek nagyrésze taxival, fuvarral, gyalog, vagy akárhogy de hazament, a szorosabb banda pedig pár más Callum álltal ismert ember társaságában ott aludt, ahol kapott egy helyet a tengerparti faházban. Én mivel már az éjszaka folyamán aludtam egyet, ezért mindenkinél korábban keltem, és ahogy a nagy tengerre néző ablakokon besütött a napfény, elém tárult a hatalmas rendetlenség és kosz, nyomaként a nagy bulinak. A szívem facsarodott össze ahogy az üvegszilánkokon próbáltam átlépkedni a fekete szandálomban, közben minden lépésemnél szinte odaragtam a padlóra, annyira ragadt a sok kiöntött pia miatt. Ami bútor mozdítható volt, az el volt mozdítva valahova, a konyha borzalmasan festett, a fürdőről nem is beszélve. A nappaliban, fekete bőrfoteleken Sam és Matt hanyadt fekve, mély lélegzeteket véve aludtak, mindkettejük magas mérete miatt lógott a lábuk a levegőben, nem is tudtam eldönteni melyikük festett rosszabbul. Sam arccal befele feküdt, fekete haja össze-vissza ágaskodott, pólótlanul, egy fekete framerben, bakancsostul aludt a hasán, és nem tudtam honnan vagy hogyan, de tele volt az egész teste lila csillámporral szórva. Vele szemben Matt barna fürtjei valamitől összeragadtak, a barna pólója tele volt különböző színű foltokkal, a naptól összevont szemöldökkel aludt, mintha morcos lenne. Szája resnyire nyitva volt, karjára és homlokára "Boldog Szülinapot!" - feliratú matricák voltak ragasztva. Elmosolyodtam rájuk nézve, aztán óvatosan elhúztam a homokpartra vezető terasz üvegajtaját, és kiléptem, majd magam mögött halkan becsuktam, vigyázva nehogy felébresszek valakit. A reggeli langyos szél kellemesen simogatta a bőröm, az égbe emelve a karjaim nyújtóztam párat, mire belekapott a szél a ruhámba, és fodrosan repítette oldalra. A víz áramló hangja, a madarak, a szél, ahogy a Nap sugarai megcsillantak a vízen, minden magával ragadott, és elbűvölt. Lementem a kis teraszról levezető lépcsőn, és a homokba lépve elhúztam a szám, mert a szandálom szinte azonnal megtelt az apró szemcsékkel. Ráztam kettőt a lábfejemen, remélve hogy kirázom a nagyját, majd a tenger felé indultam.
Ahogy a víz mellett sétáltam, megláttam egy tetszetős kagylót, felvettem, és a markomba zártam a többi közé. Eszembe jutott az este amikor a motorverseny előtt, kagylógyűjtés közben Callumba botlottam a parton. Akkor még semennyire sem ismertem, rejtélyes volt, és ijesztő. Azt a megvető nézést, amit akkor kaptam tőle, na meg a szavait, nem tudtam még elfelejteni, mélyen bevésődtek a memóriámba. Sértő dolgokat vágtunk egymás fejéhez azon az estén, az volt az első alkalom hogy Callumot szétesve láttam, azóta pedig csak egy hasonló alkalom volt, amikor is összevesztünk Katherine miatt. Az biztos hogy útjaink azon az estén kezdtek kereszteződni, ha akartuk, ha nem, a sors összesodort minket, és meglepetésemre pozitív értelemben. Már a legelső találkozáskor meg volt róla a véleményem, amikor az esőben rámnézett, és elkényeztetett cafkának hívott, sosem gondoltam volna hogy egyszer azt mondom erre a fiúra, hogy életem első szerelme. Mert ő volt az. Léteznek csodák.
