Ahol az álmok véget érnek

2.

Gondolkodtál már valaha azon, hogy a csend mi valójában? Hiszen ha belegondolsz sosem vagy teljes csendben. Ha a környezeted el is némul, belül zakatolnak az érzések és gondolatok. Ezek pedig minden ordításnál, sikításnál és káosznál hangosabbak és lehetetlen őket elcsitítani. Tehát a csend valójában csak egy olyan állapot, amivel magunkat küldjük a tudatlanságba, igyekszünk nem gondolni semmire az ég adta világon...

Órák óta gyalogoltam, az agyam átkapcsolt valamiféle önkívületi állapotba. Nem érzékeltem semmit, csak csendben raktam egymás után a lábaim. Ugyan bőven lett volna min kattognom, mégsem engedtem meg magamnak ezt a luxust. Számtalanszor felmerültek bennem azok a kétségbeejtő gondolatok, mint például: ,,Miért is kezdtem én el ezt?", ,,Tulajdonképpen mit gondoltam magamról?", ,,Van egyáltalán elképzelésem arról, hogy mit művelek?". Ilyen és ezekhez hasonló kétségek elől próbáltam elzárni az agyam. Nem adhattam fel. Jól tudtam, hogyha már belevágtam, nem hátrálhatok meg. Apu mindig azt mondta, hogyha valamibe belevágsz akkor azt vidd is véghez,  tedd meg magadért és a világért, nélküled ugyanis szegényebb lenne a világ.

A világ... ami akkor olyan képlékenynek tűnt. Pedig abban a pillanatban még a sors igazán kegyes volt hozzám. Így visszatekintve sokszor kívántam, hogy bárcsak lett volna több erőm, mindahhoz amit véghez vihettem volna.

Az erdő mintha megérezte volna a hangulatom, csendesen terült el mindenfelé. Már rég megszoktuk, hogy az állatok, és egyáltalán bármilyen életformák, eltűntek a természetes élőhelyeikről. El kell, hogy mondjam nektek: a Föld megváltozott. Semmi sem volt ugyanolyan, mint a régi időkben. Az országok háborúzásba kezdtek, mindenki külön pártokat foglalt. Szerintem igazából, már senki nem emlékszik, arra hogy mivel is kezdődött ez az egész. Az elején még sok volt a vádaskodás, minden egyes vezető próbálta a másikra kenni a pusztítást, amit maguk mögött hagytak, de addigra már mindegy volt. A Föld elindult egy olyan visszafordíthatatlan úton a halál és romlás felé, amilyet már egyetlen egy tudós, hős vagy bármilyen okos ember sem tudott helyrehozni. Az emberek tönkretettek valamit, amihez nem volt joguk. A legrosszabb az egészben mégis az volt, hogy azok, akik azt a rengeteg szörnyűséget elkövették, már rég nem élnek. Elmentek és itt hagytak nekünk egy rothadó, haldokló világot. Az emberiség pedig visszaszorult és a legújabb döntések fényében, amit már az UC (Egyesült Kontinensek) hozott, ideje visszalépnünk és hagynunk a természetet regenerálódni, felépülni.

Ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak, én őszintén kimondom: szerintem ez az emberiség legostobább döntése. Annyi találmányt fejlesztettek ki a közelmúltban, annyi mindent, ami jobb hellyé tehette volna a Földet, mégis az UC úgy döntött, hogy itt az idő visszafejlődni?! Konkrétan megvonták az emberi társadalmat az elektronikától, kutató intézményektől és minden modernnek számító dologtól.  Csak bizonyos dolgokat engedtek tovább működni: hajók, vonatok, villamosok, lámpákat, néhány fegyver és az élethez mindenképp szükséges tárgyakat.

A lényeg, hogy mindennek következtében vagyok most ott ahol. Egy erdő közepén, egy órával, egy zseblámpával és rengeteg térképpel, és apa iránytűjével. Ez maradt abból a világból, ami egykor már maga volt a fejlődés és a nagybetűs JÖVŐ. Egy visszamarasztalt társadalom, ami megszenvedte az életet. A Föld népessége körülbelül a felére csökkent, a bombázások, atomtámadások és vírusok miatt. És a végén, amikor végre mindenki rájött, hogy senki nem győzhet egy olyan háborúban, aminek már a kiváltó okát sem tudják és aminek a következtében a világunk olyan rohamosan pusztul egyik napról a másikra, hogy fel se tűnik, a vezetők elgondolkodtak. Ekkor alakult meg az UC. A kontinensek összefogtak, hogy közös erővel visszaállítsák a természet eredeti formáját. A kérdés csak az, hogy sikerülhet-e mindez, azután, hogy a Föld a halálán van. Az ember miatt.

                                                                           ~~~~~~~~~~~~~~

Ahogy, a nappal estébe fordult, rögtön éreztem a lehűlést. Gyors pihenőt engedélyeztem magamnak és előhalásztam az ősrégi katonai kabátom a táskám aljáról. Valami menedékhely után kutatva a térképeket a földre fektetve próbáltam meghatározni hol is lehetek. Sok mindent tanítanak az iskolákban, de az, hogy hogyan találd ki merre lenne a térképen az ön itt áll  pontocska, valamiért soha nem mondták el. Így hiányos tapasztalataimra hagyatkozva úgy ítéltem, kell lennie a közelben valamiféle bunkernak. A térképen legalábbis, kicsit kopottan ugyan, nagy, zöld betűkkel fel volt tüntetve a ZELENKAS felirat, mellette pedig egy házikó rajzocska. Reméljük ez azt jelenti, hogy kedves, barátságos emberek fogadnak majd, meleg étellel és egy puha ággyal. Hmm, szép remények voltak...

Halihó!
Meghoztam a MÁSODIK részt:) 
(azt a mindenit, idáig is eljutottam...)

  Ez a rész,mint érezhető, kicsit inkább Lain világának, életének körülményeit igyekezett bemutatni, remélem nem haragudtok amiért még nincs benne történés. Ígérem igenis lesz benne izgalom és kaland :))

Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre, szóval kommenteljetek bátran jót, rosszat egyaránt.

Soook puszit küldök mindenkinek
life_is_matters