Csörög a telefon! – kiabálta Niki
Vedd fel! – kiabált vissza Jay
Vedd fel te. – mondta Niki majd el is ment
Ahj istenem. – mondta Jay
Igen? Itt Jay. – mondta mikor felvette a telefont
Oh, szia, Jay, én Angéla édesanyja vagyok, és szeretnék beszélni veled. – mondta az Angi anyu
Tudod nagyon nehéz nekünk ez az egész, és sose gondoltam volna, hogy ezen kelljen gondolkozni, de holnap péntek, és egy hónapja történt a balesett. Arra jutottunk, hogy…
Angéla nem lehet lélegeztetőkön, az orvosok is megmondtak, hogy a felkelésre elég kevés az esély… - mondta Angi anyu
Jay lefagyott, a telefon kiesett a kezéből, csak ott állt. Az egész élete leforgott. Ő ezt nem akarja. Egy nap? Mire egy nap? A fiú gondolkodás nélkül befutott a korházba Angélához. Közben könnyei is mintha megeredtek volna. A fiú be is ment ahol Angéla volt.
Nem! – kiabálta Jay
Nem tehetik…
Angéla, kérlek, most az egyszer hallgass rám. Nem hagyhatsz el. Nem élném túl. Mikor először láttalak, szomorúan a kövön ülve, mikor Gréta neked lökött, sose felejtem el mikor utánad futottam, az a pillanat… és amikor egész nap csak játszottunk? Nagyon hiányzol! – mondta Jay majd leült Angi ágya mellé egy székre. Kezét fogta és úgy aludt el.
*Péntek reggel*
Valaki tudja, hogy hol van Jay? – kérdezte Niki
Nem? – mondta Jungwon
Nincs a szobájába, és féltem, ugyanis nyugtatókat, illetve pengét találtam nála… - mondta a fiú
Micsoda? – Kérdezett Jungwon és odament Nikihez
Most azonnal valaki menjen el a korházba. Vagy próbálja meg felhívni. – mondta Timi
Elmegyek. – mondta Heeseung
Megyek veled. – mondta Gréta
Én felhívom, hátha felveszi. – Mondta Liza
Jay ott aludt a korházba Angi kezét fogva. Arra kelt fel, hogy az orvos bejött.
Jay? – kérdezi az orvos
Doktor úr? – kérdez vissza
Önnek most nem kéne itt lenni… Angéla szülei 10 perc múlva itt vannak. – mondta az orvos
Doktor úr én… én nem engedhetem meg… - monda a fiú és hangja elcsuklott
Hirtelen Gréta és Heeseung lépett be.
Jézusom Jay! – futott oda Gréta.
Kérem vigyék haza Jay-t. Angéla szülei meghozták a döntést… - mondta az orvos
Tessék? Ezt hogy érti? – kérdezi Heeseung
Úgy ahogy mondom… - mondta az orvos majd kiment
A földön ülő Jay, aki zokog, Gréta és Heeseung egymásra nézve törtek össze.
Ez lehetetlen… - mondta Gréta
És nem is szóltak volna a barátainak? – mondta Heeseung
Nem tudom itt hagyni… - makogta Jay
Tudom… - mondta Gréta és átölelte a fiút
Jay oda ment Angélához, megfogta kezét. Hallotta, hogy az ajtó kinyílott, hátra fordult, és Angéla szülei voltak ott. Olyan hamar történt minden. Jay azt látta, hogy Heeseung próbál beszélni Angéla szüleivel. Gréta pedig próbálja visszatartani könnyeit. Nem nagyon jött össze neki. Jay Angélára nézett, kezeit még mindig fogta a lánynak majd csak annyit mondott:
A fiú miatt ne búsulj, jobbat érdemelsz, mint például engem. Én, nem érdemellek meg téged, mint látod Angi, szeretlek! – mondta majd megszorította kezét a lánynak
Jay elengedte volna a lány kezét, ha Angéla nem szorított volna vissza…
Megszorította a kezem! – mondta Jay
Tessék? – ment oda az orvos
A lány felköhögött, majd lassan kinyitotta szemét.
Angi! – futott oda Gréta
Nem hiszem, el. – mondta Heeseung
Hívd fel a többieket. – mondta Jay
Jay! – szólalt meg Angi, amennyire megtudott
Megérdemelsz, szeretlek. – mondta a lány
A többiek is kiértek, Jungwon örült, hogy Angéla felébredt, viszont Jay-el kellet beszélnie.
Jay! Gyere egy kicsit. – mondta Jungwon
Igen? – kérdezte Jay
Jungwon, nem szólt semmit, csak Jay karját megfogta, és felhúzta pólója ujját.
Tudom… - mondta Jungwon
Nyugi semmi durva. – mondta Jay
Jay, ha Angéla ezt meglátja szerinted repdesni fog az örömtől? – kérdezte komolyan Jungwon
Sajnálom… - mondta Jay
Kérlek, ne derüljön ki, ha segítség kell, mi itt vagyunk. – mondta Jungwon
