Valahol Hawaii egy eldugott szigetén.
Hailee a szörfdeszkája és az evezője segítségével közelítette meg az apró kis szigetet. Semmi érdekesség nem volt itt. Zöld erdő, egy stég, ahol egy csónak elfért, és ahonnan lehetett esetleg pecázni. Meg persze némi homok. Gyakorlatilag szigetnek se lehetett nevezni. Talán, ha egy kilométer volt az egész terület, lehet még annyi sem. Talpalatnyi, ahogy szokták mondani. Hailee mégis ide tartott. Remélte, hogy újra szerencséje lesz, mint pár napja. Senkivel nem osztotta meg, amit akkor látott. Senki nem hinné el neki, de ő tudta mi volt az.
Óvatosan a stég mellé evezett, nehogy leboruljon a csomag a deszkájáról. Senki nem kérdezte tőle a barátai közül, miért visz magával két adagnyi sajtburger menüt. Gondolták biztos valahol egyedül akar kajálni. Megszállottja volt a jó sajtburgereknek. Nehezebb volt igazából meggyőzni őket, hogy ne menjenek vele. Bekamuzta, hogy egy dalon dolgozik, amihez teljes koncentrációra van szüksége. Szerencséjére bejött. Felmászott a stég oldalán lévő létrán, kezében a csomaggal. Aztán maga után húzta a deszkát, amit csak letett a stégre. Hangosan kopogott a talpa a fán, ahogy a stég végére kitipegett, majd lecsücsült.
Piszkosul meleg volt! Hétágra sütött a nap, a víz persze hűsítette a lábát, és a magára pancsolt sós víz is kellemes volt és lemosta róla az izzadságot. Csak bikiniben és lenge öltözetben lehetett kibírni a hőséget. Az egyik kedvenc piros bikinijében volt, egy sötét napszemüvegben. Remélte, hogy ezzel kicsit el tud vegyülni és nem rohanják le a rajongói. Többé-kevésbé sikerült az akciója. Volt aki így is megismerte, de most végre egyedül volt.
Fürkésző és reménykedő tekintettel nézett körbe. Hátha újra kiszúrja. A szemüvegét feltolta a homlokára, hogy jobban lásson. A szíve valósággal dörömbölt a mellkasában. "Merre vagy, merre vagy már?!" A tenger kellemesen zúgott. Pár kilométerrel arrébb lehetett hallani a többi szigetről átszűrődő hangokat. A zenét, az emberek kiabálását, ahogy hülyéskednek, szórakoznak. A tengeri madarak rikácsolását, motorcsónakok hangját.
Itt tényleg nem volt nagy nyüzsi, de Hailee attól tartott, hogy az idegen nem fog felbukkanni a hangzavar miatt. Persze a múltkor sem volt sokkal nyugisabb, de valahogy mégis ez a gonosz gondolat a fejébe mászott. 15-20 perce ücsöröghetett ott de még mindig nem történt semmi. Az arca szomorú grimaszba fordult és csak elterült a stégen. "Mit is képzeltem?! Hogy majd ide jön hozzám? Valószínűleg sokkal jobban fél tőlünk, mint amennyire kíváncsi. A múltkor is csak pár másodpercig figyelt, aztán úgy eliszkolt, hogy alig láttam!"
Hailee behunyta a szemét és csak fülelt. Az egyik dalát kezdte dúdolni, amihez tökéletesen passzolt a tenger hullámzásának hangja. Kiegészítette. Ahogy dúdolta a Flashlight-ot, meghallott valami mást. Mintha valaki a közelben úszkálna. Azonnal kipattant a szeme és abbahagyta a dúdolást. Meg sem mert moccani. Csak nagyon lassan és nagyon halkan vette a levegőt. Megugrott ijedtében, amikor az egyik cölöpnél kopogást hallott. Lassan visszaemelte magát ülő helyzetbe. Remegve és lassan nézett szét, de nem látott senkit.
YOU ARE READING
Hailee Steinfeld: Mindenki őt akarja
FanfictionA legnagyobb celeb crush-om Hailee Steinfeld. Aki olvassa a Több, mint barát sztorimat szerintem már sejtheti. Nem szégyellem, hogy rengeteg fantáziálok róla, hol romantikusabb, hol mocskosabb dolgokat. Nem egyszerű testi dologról van szó, de akinek...