Szöulból Torontóba

Theo idegesen szállt fel a repülőre. A háta közepére sem kívánta ezt a hosszú utat Torontóba, de hát nem volt más választása. Ugyanis az  a kanadai pasijához. Neki pedig, mint egy szemgyermekének illik ott lennie. Ráadásul már hiányzott is neki,hogy lássa és megölelhesse végre. Theo, akinek az eredeti neve Choi Taeyang egy hónapja államvizsgázott a szöuli művészeti egyetem énektagozatán. Az egyetem mellett az FNC Entertaintment gyakornoka és az az álma, hogy egyszer sikerüljön debütálnia, ezért is használja inkább a Theo nevet. Az édesanyja egyedül nevelte fel, mivel az apja már kiskorában meghalt. Így éltek ők kettesben egészen egy évvel ezelőttig. Akkor ugyanis az anyukája megismerkedett egy kanadai férfival, akibe annyira beleszeretett,hogy követte őt Torontóba, egyedül hagyva ezáltal szeretett fiát. Theo így kénytelen volt az egyetem mellett dolgozni is.Énekórákat tartott gyerekeknek és emellett még gyakornokoskodott is az ügynökségnél. Miután egyedül maradt kénytelen volt teljesen önállóvá válnia. Szerencsére már az édesanyja mellett megtanult főzni és emellett a lakását is szép rendben tartja. Az ablak mellett ült a gépen, amit nem is bánt. A gépe este háromnegyed hétkor fog felszállni és kb. tizenhárom óra múlva fog landolni a torontói nemzetközi repülőtéren. A két ország közötti időeltolódás is pont tizenhárom óra. Vagyis vissza fog repülni az időben, ami biztos, hogy nagyon furcsa lesz majd neki. Ez lesz az első útja Kanadába, mert karácsonykor is az anyjáék jöttek hozzá Szöulba. Kényelmesen elhelyezkedett és bekötötte magát, még a plédet is magára terítette, hogy ne fázzon. A mellette lévő üléseken még nem ült senki, de nem különösebben izgatta, hogy ki mellett kell eltöltenie ezt a sok időt. Azt tervezte, hogy megpróbálja átaludni az útnak több,mint a felét. Inkább csak enni kel majd fel. A gép felszállásáig csak bámult kifelé az ablakon, de nem látott mást csak egymás mellett sorakozó gépeket. Nem sokkal később észrevette, hogy valaki leült mellé, de ő még csak oda se nézett. Teljesen hidegen hagyta az illető személye. Hamarosan a pilóta köszöntötte először koreaiul, utána pedig angolul is az Air Canada Szöulból Torontóba tartó utasait. A légiutas kísérők megmutatták felszállás előtt, hogy hol vannak a vészkijáratok, valamint bemutatták a biztonsági öv, a mentőmellény és az oxigénmaszk használatát. A gép lassan felszállt és megkezdődött a röpke tizenhárom órás monoton utazás. Időközben el is aludt és arra lett figyelmes, hogy valaki a karját bökdösi.

-Hé ébredj, megérkezett a vacsora- hallott meg egy idegen hangot maga mellett

-Köszi- válaszolt álmosan, de mikor odanézett akkor látta meg, hogy egy tinédzser korú srác ül mellette

Megkapta ő is a vacsorát, amit meg is evett, majd folytatta tovább az alvást. Amíg aludt a mellette ülő két srác helyet cserélt egymással.

-Szöszi, te aztán tényleg sokat tudsz aludni- mondta valaki közvetlenül a fülébe, de ez most nem az a hang volt, mint az előző

-Semmi közöd hozzá- szólalt meg nem túl kedvesen. Megtörölgette a szemét, hogy egy kicsit észhez tudjon térni és utána fordult az idegen felé, aki még mindig őt nézte azokkal a fekete szemekkel, amik szinte teljesen rabul ejtették. -Hogy lehetnek valakinek ennyire szép szemei?- gondolta magában. Az idegen továbbra is őt nézte. Teljesen olyan volt, mintha lefagyott volna. Próbálta összeszedni magát és kizökkenni ebből a kábulatból, de nem igazán sikerült neki. Csak bámulták egymás némán és nem tudtak elszakadni a másik tekintetétől.

-Uraim itt a reggeli- a stewardess hangja térítette végül őket magukhoz

-Köszönöm- szólalt meg nagy nehezen az idegen és fordította el a fejét, hogy el tudja venni a reggeliét. Theo ennek hatására egy kicsit össze tudta szedni magát

-Ez az Öné- nyújtotta felé a stewardess

-Köszönöm szépen- vette el az ennivalót és neki is látott, mert már kezdett éhes lenni