Új élet

1. rész

A szüleim munkája miatt költözünk el.

Éppen pakolom a dobozokba a cuccaimat és közben visszagondolok minden jó és rossz dologra ami ebben a varosban történt. A barátaimtól elköszöntem már múlthéten a tanévzáró után, nagyon fognak hiányozni...

Amikor elmondta anya és apa, hogy költözünk teljesen kiakadtam, nem akartam innen elköltözni hiszen itt nőtem fel és itt vannak a barátaim. Még mindig nem sikerült teljesen elfogadnom, hogy itt hagyjuk azt a varost és nem csak a várost hanem az egész országot...

Szerintem nem említettem meg de eddig Nagy-Britanniában azon belül pedig Newcastleban éltünk viszont a szüleim Amerikában azon belül pedig Kaliforniában kaptak egy nagyon jól fizető munkát -nem mintha olyan szegények lennénk de mindegy, azért kell a munka-. Ez mind jó és szép LENNE, ha nem hurcolnának magukkal. Igaz, hogy megcsak 16 éves vagyok de úgy érzem hogy megtudnék igy is élni, de nem nekik ez nem jó, nem maradhatok itt szeretett varosomba.

Anya kiabálása rántott ki a gondolataimból.

-Szívem, készen vagy?-úgy kérdezte mintha csak boltba mennénk és nem a világ másik felére.

-Ja- mondtam kicsit se kedvesen. Bezártam az utolsó dobozt is és megfogtam a bőröndömet majd lementem. Nagyon rossz volt látni az egész lakást full üresen. Nem vagyok az a nagyon érzékeny lány, vagyis másoknak a nagypofájú, magabiztos, visszabeszélés énemet mutatom amúgy meg belül teljesen más vagyok. Csak ezt sajnos vagy nem sajnos meg senkinek nem mutattam meg. Jobban szeretem a pofátlan énemet.

-Itt vagyok.- mondtam egy erőltetett mosoly kíséretében.

-Rendben, tedd be a maradék dobozt a költöztető kocsiba a bőröndöt pedig a mi kocsinkba.-mondta apa.

Válasz nélkül mentem el mellette és tettem be a kocsiba a cuccokat.

-Azért őrülhetnél egy kicsit, lesz egy szuper új életed drágám.-jött ki a házból anya.

-Nem tudom ezen mit nem értetek, de én szeretem a mostani életem és nem akarok újat-morogtam az orrom alatt úgy hogy ők is haljak, de erre csak annyi választ kaptam, hogy indulunk és üljek be a kocsiba.

***

A 45 perces utón meg sem szolaltam csak zenét hallgattam és néztem ki az ablakon. Sok mindenen gondolkodtam, pl. Milyenek lesznek ott a szüleim, fognak-e egyáltalán velem foglalkozni vagy csak a munka és az üzleti utak lesznek a szemük elött, a barátaim keresni fognak-e és meg sok ilyen gondolat futott át az agyamon.

Végül odaértünk a reptérré és becsekkoltunk. Mivel imádom a reptéri kaját ezért leültünk kajálni. Igaz ez a repülés nem olyan lesz a többi, nem fogom végig beszélni az utat és nem fogok mosolyognipont ellenkezőleg, kussban leszek és zenét hallgatok. Annyi örömöm volt hogy a kaja finom volt.

***

Kemény 8 és fél óra repülő után megérkeztünk. Mivel a szüleimnek nem kevés pénze van igy is ezért gondolhattam volna hogy nem taxival megyünk haza, nem is tudom miért lepődtem meg amikor apám egy fekete Range Roverhez vezetett minket.

A házhoz az út egy bő fel óra volt. Amikor oda értünk konkrétan tátva maradt a szám amint megláttam a házat. Egy csodaszép kicsit luxus, fehér ház elött parkoltunk le.