( Szünetel) Örökre szívembe......

8.rész A vihar kezdete

(Ha van benne hiba, nézzétek el. Hajnali 5ig  írtam meg a mai dupla részt)

Azt a bizonyos macska egér jatékot, amit Yoongi művelt velem bevallom élveztem.
Piszkosul élveztem, hogy ennyire akar engem, mint még soha senki más, s ez felcsigázott.

Valami folyamat elindult bennem a legelső pillantásra, mikor beléptem az irodája ajtaján, s azokba a gyönyörű barna szemekbe néztem.

Hiába, hogy taszitanom kéne, ellömnöm magamtól. De minél jobban próbálkozok, annál jobban vonzom magamhoz..

Már épphogy csak egy milliméter hiányzott ahoz, hogy ajkai az enyémekhez érjenek, s meg ízlelhessem csodás ajkait, ami még biztos Whisky izü. Mikor a bejárati ajtó egy nagy csattanással ki vágódott , egy igen dühös i.d. Mr. Min vágtatott be rajta, mire Yoongi hirtelen leszállt rólam olyan hévvel, mintha megégettem volna.

- Yoongi magyarázatot követelek! Most! - orditotta el magát az idős férfi, hogy össze rezzentem. De nem a félelemt6, hanem attól a negatív energiátol ami belőle áramlott. Emellett olyan dühös szemekkel mért végig, hogy ha a szemeivel ölni tudna, akkor már nem élnek.. Az biztos..

- Te meg mi a francot keresel itt! - üvöltöt apjára Yoongi. - Takarodj innen!
- Nem megyek sehova  amíg meg nem magyarazod, hogy mi ez az egész...! Ezzel....Ezzel a kis riherongyal! - mutatott rám.
- Ne merészeld így nevezni! Van neve is! Nincs jogod a házamba így beszélni a jegyesemel! - üvöltött tovább Yoongi, s fenyegetően az apjára mutatott.

- Milyen jegyesed!? Már megint te és a hülyeségeid!
- Igen! MinJi a jegyesem, és el fogom venni, tetszik vagy sem! - lépett az apjához közelebb, s arcába ordított.

A két férfi egyre hevesebben, s ingerültebben kezdett el veszekedni.
Nem tudtam mi tevő legyek....
Yoongi vedelmezően elém ált, takart, hogy az apja még véletlenül se tudjon a közelben férkőzni.

A vita köztük odáig fajult, hogy Yoongi felemelte a kezét, s meg akarta ütni az apját, de hirtelen kezére fogtam..
- Yoongs... Kérlek... - néztem rá könnyes szemekkel.
- Te ebbe ne szólj bele! Te kis pénzéhes cafka! - üvöltött rám.
- Ne nevezd így! Mondtam már hogy tűnj el innen! - fogott Yoongi az apja gallérjára.
Elkezdtek dakodni, de én ezt nem hagyhatom. Valahogyan szét választottam őket, magam sem tudom hogy se került.
Yoongit a mellkasán tartott kezzemmel arrébb toltam.

Amilyen düh uralkodott benne, képes lenne egy kanál vízbe meg folytatni az apját.
- Yoongi.. Kérlek.. Fejezzétek ezt be. - nézet a szemeibe.
- Nem hagyom hogy elvedd! Neked Wang Lisát kell el venned! És el is fogod venni! - ordította fenyegetően.

Mi? Ugye.... Nem.... Wang... Lisa... Csakis egy valakit ismerek akit így hívnak...
A kezem elkezdett temegni... A testemet átjár a düh... Akárhányszor csak meghallottam ezt a nevet... A pokolba kívántam... Azt a szemét...

- Azt... Azt mondta Wang... Wang Lisa? - néztem az idő férfi szemeibe döbbenten.
- Jól halottad! Wang Lisa  - ismételte meg a nevet.

A kezem ökölbe szorult ahogy újra kimondta ezt a nevet. Olyan erősen szorizottam a össze, hogy körmöm bele vájt börömbe, ezzel apró vágást ejtve tenyeremen.

- A fia nem fogja azt a rihe rongyot elvenni! - üvöltöttem torkom szakadtából a férfira. - Nem hagyom hogy olyanra kényszerítse a fiát, amit nem akar! Ráadásul egy olyan nőt akar a családjába tudni, akiről úgy látom semmi fogalma!
- Hogy merészelsz ilyen hangnembe beszélni velem! - emelte rá fenyegetően a mutató ujját, amit engem cseppet sem érdekel.
- Fogja be azt a nagy pofáját! Wang Lisa egy velejéig romlott nő magával együtt! Pont magához való! Vegye  el maga! Jól össze illenek! Egyikőjümet sem érdekli, hogy kit tipornak a földbe, csak elerjék a céljukat! - lökte eggyet a férfin - mesélek magának arról a nőről! Tudja hogy szerezte a diplomáját?!
Úgy hogy végig baszatta magát a tanári karral!
Rá mászott minden férfira a gimnáziumba, s nem érdekelte még az sem, hogy ha annak az illetőnek van valakie.
Családos embereket tett tönkre, csak azért, hogy elég faszt kapjon!
A gimis eveiben nem egyszer csináltatta fel magát a céljai elérése érdekében Wang Lisobett. Mert ez a teljes neve! Nem pedig Wang Lisa, az a kis angyal arcú cicababa, ahogy ön ismeri! Az csak egy állarc! Amit az olyan hiszékeny embereknek mutat mint maga!

A teste egyre jobban remegett a fékezhetetlen dühtől, ami átjárja a testemet. Nem láttam s halottam semmit, csak egyenesen ennek az idióta pójácának a szemébe néztem, s mondtam a magamét.
Gyűlölöm Wang Lisobett et, mert az en életemet is tönkre tette.. De nem csak az enyémet, elég sok emberét akkoriban.. Kihasználta a szépségét, ami kapóra jött
neki, hogy elérje a céljait, ami sikerült is neki elég sokszor..

- Látom nem hisz nekem! Akkor kérdezze meg a régi iskoláját, hogy miket művelt! Most pedig takarodjon innen! Kifelé! - orditottam

- Ezt még nagyon még bánod! - fenyegetett meg. - A fiam akkor is Lisát fogja elvenni!
- Hu de megijedtem te vén faszkalap! Én viselem Yoongi eljegyzési gyűrűjét! - mutattam büszkén fel a kezemet, amin a gyűrű megcsillant a lámpa fényében.

- Hogy merészelted Anyád gyűrűjét ennek... Ennek a cafkának adni!

- Azt teszek amit akarok! Ez a gyűrű anyámé volt, valóban! De megígértem neki, hogy csak is az igaz szerelem kezére kerül majd! - lépett apja elé Yoongi - S halottad a jegyesemet! Takarodj innen, s vissza se gyere!

A férfi dühösen az ajtó felé ment, de mielőtt kilépett rajta mélyen gyülölködve a szemembe nézet
- Ezt még megbanjatok! Ha egy hónapon belül nem veszed el! Akkor Lisát fogod elvenni! - s ezzel kilépett az ajtó, amit hatalmas robajjal becsapott.

Yoongi aggódva előttem termett, s rá simitott az arcomra, ezzel letörölve a könnyeimet.
Észre se vettem hogy sírok.
A légzésem egyre gyorsabb s szaggatottab lett...

Homályosan láttam, hogy Yoongi szája mozog..
Valamit mond, de nem értette tisztán...
A fülem zúgott...
A Mellkasom egyre jobban össze szorúlt, ezzel kirekesztve a levegőt a tüdömből...
A szemem előtt forgott a szoba, s egyre homályosabban láttam...
A terdeim remegni kezdtek, mire a földre rogytam, de Yoongi erős karjai megtartottak, hogy ne dőljek el...
Leült velem a szőnyegre, s erős, védelmező karjaiba vont.

- MinJi... Mi.... A... - halottam meg távolból hangját..
Felemeltem remegő kezemet, s arcára simitottam...
Bágyadtan rá mosolyogtam...
De ezután... kép szakadás...
A szemem előtt elsötétül minden...