( Szünetel) Örökre szívembe......

16.resz Az áruló (1)

Miután megkaptuk az engedélyt, elindultunk Yoongi lakására, de azért hozzám is tettünk egy kis kitérőt, hogy tiszta ruhákat tudjak össze pakolni.

Eközben felhívtam Jimint, hogy tájékoztassam, minden rendben. Ugye neki haza kellett mennie a jegyeséhez, ezért nem tudta megvárni, hogy felébredjek, meg ugye elég későre jár már, lassan este 11 óra.

Egy bő fél óra alatt át tudtunk jutni a sajtó hiénáin, akik egyfolytában villogtatták a fényképező gépeiket.

Pazar... Rajtam csak egy szürke együttes van, ami ráadásul Yoongié... A hajam mint ha most nyomtam le vagy öt menetet... A sminkemről nem is beszélve...
Már tudom a holnapi címlapon mi lesz.
Szépség és a szörnyeteg... Az utobbi én vagyok...
Yoongi most is tökéletesen néz ki... Leszámítva a sötét karikákat a szeme alatt..

- Na végre.... - fujtam ki a levegőt, amit eddig vissza tartottam, mikor beléptünk Yoongi lakása ajtaján - ezek sosem alszanak?
- Úgy látszik... - csukta be az ajtót, s a nagy sport táskát letette az kanapé mellé. - MinJi... - jött oda hozzám és karjaiba vont.

Ahogyan erős karjai körém fonodtak, a szívem őrült táncba kezdett, s légzésem felgyorsult.
Arcomat bele furtam izmos mellkasába, s kezeimel erősen a felsőjébe kapaszkodtam. Nem akartam, hogy elengedjen, olyan biztonságot éreztem a karjaiban, amit még sohasem.

Egy darabig még így álltunk, Yoongi lassan menyasszony pózban felvette, és fel sétált velem az emeletre, egyenesen a szobájába, ahol letett az ágyra és be bújt mellém, s szorosan magához szorított.

Kezét gyengéden az állam alá tette, így felemelte a fejemet, hogy a szemeibe nézzek. Amiben félelmet, haragot, szomorúsagot, együttérzést véltem felfedezni.

Oly gyengéden érintette össze ajkainkat, mintha porcelánból lennék, s bármikor össze törhetnék.
Ami jelen pillanatban igaz is volt.

Gyengéden cirogatta ajkaimat, de levegő hiányában elvált tőlem, s homlokunkat össze értintette.
- Yooo.. - csuklott el a hangom.

Tudtom, hogy egy magyarázattal tartozom neki. Muszáj lesz legalább valamint mondanom neki. De ez... Nagyon nehéz...

Vettem egy nagy levegőt, elkezdtem arról az évről beszélni, ami miatt ezer darabra tört a szívem.
- Még a gimiben történt minden... - éreztem, hogy Yoongi karja megbeszul egy pillanatra kötöttem, de ezután elkezdte simogatni a hatamat, s szorosabban ölelt magához. - Egy eléggé visszahúzódó lány voltam... Nem voltak barátaim... Én voltam a szürke kisegér, akit mindenki elkerült...
Az első iskola évben minden rendben volt, de azután... Minden megváltozott, amikor Tae... Taehyung belépett az életembe.. - gördült le egy könnycsepp az arcomon.

- Ő volt a suli sármos, jóképű pasija, aki után minden lány a nyalát csorgatta. - sohajtottam egy nagyot. - Éppen a büfébe igyekeztem...

A mai órák lassúságal teltek el. Szinte minden tanár feleltetéssel vagy dokaval kezdte. Már fájt a kezem a sok írástól.
A matek tanár nagyon magyarázott valamit a táblánál, mikor hálistennek megszólalt a csengő, ezzel az óra véget jelezte, de mielőtt mindenki elhagyhatta a termet a tanár el kiáltotta magát.
- A táblán az egyenlet a házi feladat!Aki meg tudja oldani, a feladatot, az évvégi jegye el van intézve!

Mivel én elég jó vagyok matekból, ahogy elindultak ki a többiek a teremből már meg is oldottam a feladatot. Oda akartam mennki Mr Ying hez, de élem vágott az iskola ribanca Wang Lisobett.
Illegette magát a tanár előtt, s te kergette a haját mint egy utcai ribanc. A hányinger kerülgetett, akárhányszor meghallottam a hangját, az a fülsiketítő neveteset.
- Ohhh... Mr. Ying - csacsogta riszálva a csípőjét. - tudna segíteni nekem?- hajolt közelebb a tanárhoz.
- Lisobett... Ne itt... - sugta neki oda Mr Ying. - Ment a dolgozó szobámba.... - mondta olyan halkan, amennyire csak tudta.