Freedom Without Permission

1. fejezet

Szinte már hallom a csengőt,utolsó órámról csöngetnek ki majd rohanok próbára a többiekhez.Ma is fellépünk a bárban és most kivételesen az osztályomból is jön pár ember ami miatt elképesztően izgatott vagyok.-Psz Dylan!-szólt hozzám halkan valaki.A herceg volt az,szerintem az évben most szól hozzám először.-Tessék?-néztem rá.-Tényleg lesz ma koncertetek a bárba?Úgy gondoltam megnézném.-kérdezte.-Persze hogy lesz!Viszont nem hiszem hogy a hercegnek tetszene ez a fajta műfaj.Úgy tudom a klasszikus zenéket kedveled.-mosolyogtam.-Egész életembe csak Beethovent hallgathattam,most hogy nem szólhat bele senki szóval szeretnék minél több zenei műfajt megismerni és meghallgatni.-jelentette ki.-Hát akkor szeretettel várom!-vetettem a hercegre még egy pillantást

Pár perc múlva újra a nevemet hallom

-Dylan!-szól hozzám megint.-Tessék?-fordultam hátra.-Nyugodtan hívhatsz Louisnak,utálom a magázódást!-mosolyodott el.-Megjegyeztem Louis!-tettem ugyanazt amit ő.

Kicsengettek ami azt jelenti hogy rohanok a zene terembe.Az iskola engedélyezte hogy megadott időre és időpontra próbálhatunk ott.
Mikor beléptem egyedül Florence volt ott,ő a billentyűsünk.Én vagyok az énekes illetve a gitáros,Heather a basszusgitáros,George a másik basszusgitáros és végül Matthew felel a dobért.Elképesztően sokat köszönhetek nekik,otthon anyámék a falra másznának ha megtudnák hogy én rockot játszok.A gitáromat is tőlük kaptam szülinapomra egyben az ötletet is akkor kaptuk hogy alapítanunk kéne egy bandát.Összesen 6 számunk van még csak viszont elképesztően sok ötletünk van még.

Elérkezett a nap azon része amikor kiválasztom hogy mit veszek fel,egész iskola idő alatt egyenruhába kell lennünk így csak hétvégénként élvezhetem a szabadságot és öltözhetek úgy ahogy akarok.Bár még csak március van így még nem tudok szoknyába és pólóba öltözködni hisz még napközben is alig van 20 fok nem hogy este.Végül egy magas derekú bő szabású farmert és egy barna-bézs csíkos kötött pulcsit vettem fel a barna Converse cipőmmel.A sminkem a szokványos,platina szőke hajamat pedig egy csattal ,,kötöttem fel" végül pedig magamra vettem az ékszereket majd elindultam a buszmegállóba.A többiek már rég ott vannak és pakolnak a színpadra,a közönség pedig még legalább egy órával később érkezik így úgy gondoltam megint egyedül buszozok a sötétben ami valljuk be,nem tűnik túl biztonságosnak.Majd hirtelen megláttam valakit a buszmegálló közelébe sétálni.Louis volt az.Mit keres ilyenkor itt?

-Szia Dylan!-integetett.-Szia Louis!-köszöntem vissza.-Nem baj ha veled megyek?Elképesztően seggfejek ma a fiúk.-fogta a fejét.-Dehogy baj!Max picit unatkozni fogsz az elején de majd gitározhatok neked addig ha szeretnéd!-mosolyogtam.Louis mindig kilógott a többi fiú közül.Teljesen máshogy lett nevelve,illetve nyílván a következő angol királyról beszélünk.Néha rendesek vele és megpróbálják kihasználni,néha meg halálig basztatják az idióta dumájukkal.Louis elképesztően törékenynek tűnik,pedig most beszélek vele másodjára az évben.Meg nyílván megakad benne órákon a tekintetem.Egy 2 méter magas,barna hajú és zöld szemű csodáról beszélünk.16 éves létére olyan kidolgozott teste van hogy a hasán sakkozni lehetne,persze ezt Florence mondta,egyszer véletlen benyitott rá öltözés közben.Mondjuk azt a mai napig nem tudjuk hogy Flo hogy került a fiú kollégiumba reggel 6-kor

Miközben elkalandoztam még a buszunk is megérkezett.Louis az ablakhoz ült én pedig mellé.-Louis!-szóltam neki.-Igen?-nézett fel.-Feltehetek egy kérdést?-kérdeztem.-Már fel is tettél egyet.-mosolygott.-Akkor még egyet.-nevettem.-Persze,nyugodtan!-nézett ki az ablakon.-Tényleg ne sértődj meg rajta,nem megbántani akarlak egyszerűen csak a kíváncsiságom fog a halálba vinni.-magyaráztam.-Dylan,nyugodtan!Akármi az,nem haragszom meg érte,maximum nem válaszolok rá.-nézett a szemembe.-Rendben!Szóval milyen a királyi családban felnőni?-tettem fel a kérdést.-Hát..őszintén szólva eléggé megterhelő.Elvárják hogy tudjak legalább 15 nyelven és hogy konkrétan mindenben legyek jó.Konkrétan 3-tól 14 éves koromig rendszeresen lovagoltam,fociztam,rögbiztem,kosaraztam,vív-tam,kajakoztam,kosaraztam,úsztam,teniszeztem,hegedültem és zongoráztam.-sorolta.-Wow és,milyen nyelveken tudsz?-érdeklődtem.-Um hát ugye angol,svéd,német,japán,olasz,spanyol,francia,orosz,latin,portugál,török,thai,lengyel,ír és egy nagyon picit dánul.-magyarázta.Egyszerűen elakadt a lélegzetem,ennyi nyelvet életembe nem tudtam volna megjegyezni.-Úristen én max spanyolul,franciául,olaszul és svédül tudok.-mosolyodtam el.-És egyébként milyen Amerika?Életemben egyszer voltam ott 8 évesen.-kérdezősködött.-Hát egyébként Miamiban nőttem fel viszont az államok háromnegyedét tuti láttam már.Elképesztően szép hely,szerencsére a vízhez közel éltünk így oda mentem le bármilyen problémám volt.Csak ültem a meleg homokban dalokat írtam,vagy verseket és egyszerűen minden gondom elszállt viszont a szülők hiányoztak az életemből.Mindketten nagyon sokat dolgoztak így bébiszitterek,takarítók és szakácsok neveltek szinte.-válaszoltam.-Nagyon sajnálom hogy a szüleiddel nem ápolsz túl jó kapcsolatot.-sóhajtott.-Honnan tudod?-húztam össze a szemöldököm.-Őszintén szólva mindenki tudja.Szünet előtt minden diák fülig érő mosollyal indul haza te pedig konkrétan olyan bús fejet vágsz mindig mintha temetésre készülnél,illetve ha bárki a szüleidről kérdez te mindig csak ignorálod őket.-
-Annyira fura hogy konkrétan sose beszélünk mégis egy csomó dolgot tudsz rólam.-mosolyogtam.Csend lett.Ajajj rosszat mondtam.

-Itt szállunk!-pattantam fel az ülésből.-Rendben!-vigyorgott