Freedom Without Permission

2.fejezet

Mindenki meglepődött mikor a herceggel együtt megérkeztünk.-Dylan tudunk picit beszélni?-kérdezte Matthew.-Persze!-bólintottam.-Louis!Elmegyek Matthewal addig nyugodtan beszélgess a többiekkel.-mosolyogtam.Ő csak bólogatni kezdett majd George el is kezdett beszélgetni vele bárpultnál.
-Miről akarsz beszélni Matt?-néztem a srácra.-Most komolyan a herceget hurcolgatod magaddal mindenhova?-akadt teljesen ki.-Nem értem mi ezzel a problémád.-válaszoltam.-Nem is ide való.Mit fog majd itt kezdeni?Ő is beszáll majd a varázs hegedűjével?-lépett közelebb.-Csak hallgatni jött ne kapd már fel annyira a vizet.Különben is azokat hozok magammal akiket akarok!-hagytam ott.

Most kezdünk.Hihetetlen hogy teltház van és mindenki alig várja hogy színpadra lépjünk.Matthew azóta flegmán néz és egy szót sem szól hozzám.
-Elképesztően köszönjük hogy ennyien összegyűltünk itt ma este és nagyon reméljük hogy sok emlékkel tele hagyjátok el ezt a helyet!-mosolygott Flo.
Elkezdtük a koncertet,mindenki táncol és torka szakadtából üvölti a sorokat,Louis csak bámul.Olyan mint egy kis gyerek mikor odaadod neki a szülinapi ajándékot,hihetetlen hogy mennyire élvezi,látszódik hogy most szabad életében először.

-Na,élvezted a koncertet?-kérdeztem a fiút.Vége lett a koncertnek már kb. 20 perce,lassan már mindenki elment és várja a buszt.-Elképesztőek vagytok!Imádtam!-vigyorgott.-Köszönjük!Szívesen várunk még más koncertünkre is!-jött oda Heather.

Visszaértünk a kollégiumba.Lefürödtem,fogat mostam majd jöttem is vissza a szobámba.A koliba szinte én vagyok az egyetlen aki egyedül van egy szobába,mindenki más osztozkodik.Eléggé szerencsésnek mondhatom magam bár néha hiányolom az éjféli beszélgetéseket és irigylem a mellettem lévő szobában lakó 3 személyes lány társaságot mivel annyira jókat szoktak nevetgélni.

Éppen aludni készültem mikor üzenetet kaptam egy privát számról

23:57
Szia Dylan!Louis vagyok,nagyon remélem hogy nem keltettelek fel :)
Akartam kérdezni hogy holnap ráérsz-e?

23:58
Szia Louis!Dehogy ébresztettél csak
picit megijedtem hogy ki ír nekem
privát számról :D
Egyébként persze hogy ráérek!

00:00
Remek!Elmehetnénk holnap valahova
Hogyha gondolod

00:01
Rendben!Benne vagyok.
Viszont honnan van meg a
számom?

00:06
Heather adta meg :p

00:10
Oh értem mostmár!Akkor reg-
gelinél majd megbeszéljük a
többit!Jó éjszakát! :>

00:11
Jó éjszakát!!

Kezd fura lenni hogy ennyire közeledni akar felém.Nem tudom hogy van-e esetleg valami hátsó szándéka ezzel az egésszel kapcsolatban vagy esetleg megelégelte hogy a fiúk csesztetik és az én társaságommal szeretne barátságot kötni mindenesetre kiváncsi leszek mi lesz belőle.

Éppen hogy leértem reggelizni így konkrétan a papucsomba és pizsamámba csoszogtam át a másik épületbe.
-Jézusom Dylan!Veled mi lett?-nézett rám George.-Elaludtam.-válaszoltam tömören.-Jöttök ma velem be a városba ruhákat venni?-kérdezte Florence.-Sajnos nem tudok,Louissal megyek ma valahova.-ültem közéjük.-Ne szivass hogy megint azzal a királyi ivadékkal leszel.-emelte fel a hangnemét Matt.-Nem tudom hogy mi a bajod vele.-vontam vállat.-Neked egyáltalán nem fura hogy hónapok után tegnap szólt hozzád először most pedig együtt járkálgattok mindenhova?-Persze hogy az,én sem vagyok vak.Viszont lehet egész évben akart csak nem mert,tudod milyen félénk!-magyarázkodtam.-Dylan,egy szobába vagyok vele 1,5 éve.Jobban ismerem mint te és hidd el nem annyira félénk mint amennyire mutatja.-forgatta a szemét.-Dylan nem azért hogy beleszóljak de Matthewnak tényleg igaza van.Kérlek vigyázz vele!-szólt közbe Flo.-Csak védeni akarlak Dylan!-ölelt meg Matt.-Köszönöm!-mosolyogtam.-Sziasztok bocsi ha zavarok!Elkérhetem Dylant egy picit?-bukkant fel Louis.-Persze!-vigyorgott Heather

-Szóval mikor megyünk ma?-érdeklődött.-Hm 2 óra múlva.-
-Akkor 2 óra múlva a kollégiumok előtt.-mosolygott.-Rendben!És hova megyünk?-kérdeztem.-Az titok,majd kiderül.-ment el

Egy bézs bő szabású nadrágot vettem fel egy fehér kötött mellénnyel és a tegnap hordott cipőmmel majd felraktam az ékszereim.Ezek után sminkeltem egyet majd kiengedtem a hajamat és el is telt az a két óra elég hamar így indultam is a kollégium elé.Louis már ott állt és várt mikor meglátott mosolygott és integetni kezdett.

-Gyönyörű vagy Dylan!-nézett rám.-Köszönöm!-vigyorogtam.Majd elindultunk egy ismeretlen irányba,fogalmam sincs hova tartunk de Louis állítása szerinte elképesztően csodálatos hely.

-Mennyi idő még mire odaérünk?-szenvedtem.-Nem sok,maximum 10 perc séta még.-bíztatott.-Úgy érzem megfogok halni.-kínlódtam tovább.-Felvegyelek a hátamra?-kérdezte.-Felvennél?-kérdeztem vissza.-Nem ez volt a kérdés.-nézett rám majd megállt.-Nem kell.-mentem tovább.-Kérlek!Látom mennyire szenvedsz.-nézett boci szemekkel.-Most gyengének titulálsz?-húztam össze a szemöldököm.-Csak gyere!-nyújtotta a kezét.
Egészen kellemes volt az út további részét Louis hátán tölteni,elképesztően puha anyagú barna pulcsi van rajta,úgy érzem mindjárt elalszok.

Sok ideig beszélgettünk,és kiderült hogy kifejezetten sok közös van bennünk.