Pezsgőeső [Valkusz Milán ff.] 18+

1 fejezet

Felelősséget ezért a sztoriért sem vállalok😃

-CSAJOS ESTEEEE!-öleltem át a barátnőimet a klub előtt.

-Mi van megvan és azért vagy ilyen érzelgős?-tolt el magától Hajni furcsán méregetve.

Unottan forgattam meg a szemeimet és erre inkább nem válaszoltam, mert annak nem lett volna jó vége, mivel most engedtek be minket és nem biztos, hogy ezt a kidobók előtt kellett volna megvitatnunk.

Nagyot nyeltem amikor realizáltam, hogy bekerültünk a fülledt, kicsi helyre, amely tele volt részegebbnél részegebb emberekkel. Fellélegezni sem volt időm, mert már beljebb is sodort minket a tömeg, bele a füstbe.

végül inkább hanyagoltuk a beszélgetést. Egyenlőre, természetesen. Inkább előre tolakodtunk a pulthoz, hogy némi alkoholhoz jussunk. Két környi felest kértünk ki, majd arrább mentünk, hogy elférjenek mások is a pultnál.

Eljött az ideje a heti összefoglalónak, ami már szinte szokásunkká vált az elmúlt egy évben. Hajni kezdte a sort.

-Megkérdezte tőlem egy srác, hogy azért Hajni-e a nevem, mert hajnalban lelépek...-dünnyögte fáradt arccal.

-Este Heaven!-mondtuk a másik barátnőmmel tökéletes szinkronban.

-Ne már... Kevesebbet kellene tiktokoznotok...-szörnyülködött el rajtunk, de utána lehúzta az ő első pohár felesét, mert ő már elmondta azt, ami a héten a legjobban megbotránkoztatta.

Úgy döntöttem, hogy én következem. Nagyot sóhajtva avattam be őket.

Felemeltem a poharamat, mintha csak köszöntőt akarnék mondani, de helyette csak gyorsan elhadartam és közvetlen utána lehúztam.

-Eljött hozzám az exem és két tanfolyam között kufircoltunk egyet.

Nagyokat pislogtak rám. Most mi van? Emberből vagyok. És vonzom a seggfejeket.

-Ó, basszátok meg...-kapott sokkot Hajni és lehúzta a következő körét.-Este Heaven!-adta be a derekát.

A harmadik tagunk felháborodottan csapott a karjára.

-Csaltál! A második kört egyszerre kellett volna innunk!-kiáltotta neki, mert a zene miatt nem nagyon volt hallható.

-Na, vallj színt Sztázi...-biccentettem neki. Nagyot sóhajtva lépett tovább és felemelte a poharát.

-Szerintem elég ha annyit mondok, hogy Anasztáziának hívnak és haza akart kísérni egy Szürke Krisztián...-fintorgott, miután lehúzta.

-Este Heaven!-vontunk vállat.

Végül pedig mi, Sztázival lehúztuk a maradék piánkat, de valamiért ez nem volt életünk hete, így kértünk még pár kört. Fogalmam sem volt róla, hogy mennyi lehetett az idő, de már kezdtem elfáradni a táncban és annyira berúgtam, hogy a világomról se tudtam. De azért egyben biztos voltam.

Hogy a zene kurva rossz volt. Vagy tíz perce egy dal mehetett. Szövege az nem volt, mert csak annyit hallottam, hogy tuc-tuc. Persze, ez azoknak az embereknek tökéletes volt, akiknek nem volt ízlése, de nekem ehhez még részegen is volt egy-két szavam.

-Ki ma a Dj?-kiabáltam valamelyiknek a kettő közül, bár esélyesebb volt, hogy Sztázi válaszol nekem előbb, mert Hajni süket volt kissé. Ahogyan a népi mondás tartotta a szopás süketít...

-Valami Milo.-vont vállat, majd hátradobta a haját és tovább táncolt.

Én a részegek nyugalmával vettem célba a keverőpultot. Próbáltam magamra felhívni a figyelmét és eléggé artikulálva kiabálva elküldeni Jordániába (írói megj.: sziporkázok ma is:))... Végtére is észrevett, mert levette a füléről a fülest és lehajolt hozzám.

-Szia.-köszöntem neki, gondolta az alkohollal túlfűtött énem, hogy kezdjük udvariasan.

-Szia.-viszonozta.

-Figyi, nem tudsz valami jó zenét játszani? Valami klasszikusat... Például a Csepereg az esőt nagyon adnám, vagy valami mulatósat... Szétmegy a fejem ettől a tuc-tuc zenétől.-kezdtem el csevegni, de ő csak elkerekedett szemekkel bámult.

-Pardon?-kérdezett vissza.

-Fasza... Ez meg francia... Figyi... Lö musica fos.

És ekkor érkeztem el ahhoz a fázishoz, amikor már részegen minden nyelven beszélek...

-Magyar vagyok... Mi bajod a zenével?-tette fel a kérdést meglepődve.

-Hogy éhes leszek tőle, a tuc-tuc zenétől mindig a kekszre asszociálok és mindig a mekiben kötök ki. De igazából mindegy, hogy mit indítasz... A spanyol meg a latin zenéktől meg előjön belőlem a szexuális ragadozó, érted az igazi senorita.-magyaráztam neki össze-vissza.

-Ugye tudod, hogy ez nem kívánságműsor? Azt játszom, amit én összekészítettem mára.-felelte még mindig furcsán méregetve.

-Persze... Tudtam... Csak nem sejtettem.-ismertem be kissé csücsörítve. Erre a megszólalásomra hitetlenkedve felnevetett.

Inkább ott hagytam, nem akartam még több időt rászánni az életemből. Kissé szomorú lettem, így kértem még egy rövidet, amit lehúzva, egyből mentem is vissza a tánctérre. Ezek után kezdett visszaesni a lelkesedésem és éreztem, hogy a Dj srác elszúrta egy másik srác estéjét, mert nem akartam senkivel sem lelépni.

Talán két szám telhetett el, amikor halkult a zene és helyette a srác szólalt meg.

-Én búcsúzok mára, de a végére jöjjön egy igazi spanyol bulizós zene.-ekkor pedig meghallottam az egyik kedvencem dallamait. Csak betette... (mint az éjszaka kiderült, mind a két értelemben)

Sokkal több beleéléssel kezdtem el táncolni. A hajamba túrtam és dobáltam magam az ütemre, miközben a csípőmet ráztam. Annyira beleéltem magam, hogy még a szemeimet is behunytam. Csak annyit vettem észre, hogy két kezet éreztem meg a derekamon, szorosan hozzám simulva ringatóztunk egy ideig, majd megfordultam és kinyitottam a szemeimet.

A Dj sráccal találtam szembe magam.

Fogalmam sem volt, hogy mi késztetett arra, hogy megcsókoljam, de a pólója nyakánál megfogva húztam le magamhoz.

Talán az, hogy túl sokat ittam. Talán az, hogy a neonfényekben tök dögösnek láttam, vagy talán az, hogy lejátszotta a zenét, amit szerettem volna.

Talán...