Egy késő nyári délutánon, valahol a belváros közepén, egy elhagyatott játszótér padján, csendesen ül egy srác. Pulóvere kapucnija mélyen a szemére húzva, de a szakadó eső cseppjei így is áztatják az arcát. Talán nem is baj,hogy esik,mert így legalább nem látja senki az arcán végigördülő könnycseppeket. Egyik kezében egy gyűrött, elázott fénykép, azt szorongatja, mintha az a kép visszahozhatna mindent, amiért érdemes élni. A képen egy elmosódott arc látható, egy vörös hajú, félszegen, mégis magabiztosan mosolygó lány, aki nemrég még az egész világot jelentette, de már csak emlék, pont mint az pár együtt töltött pillanat.
A srác ekkor feláll az elázott padról és megrázza magát, pulóverét fázósan még jobban összehúzza magán és lassú léptekkel elindul, még ő maga sem tudja hova. A franc az egészbe -mormogja magában-, kihúzza magát és gyorsítva léptein szinte futva megy tovább. Az üresen maradt játszótéren a rozsdás játékok közt csak egy gyűrött kép marad a pad előtti tócsában, színei egyre halványabbak, majd lassan felismerhetetlenné válik az az arc, ami egykor mindent jelentett,ami jó és nemes. Így halványul el egyszer minden, barátság, szerelem, az élet.
YOU ARE READING
Elb@szott Szerelem
RomanceEzt annak a lánynak ajánlom, aki egy kis időre el tudta velem hitetni,hogy az élet szép.