Így árulj el egy hőst

🎭Akkor és Most🎭

Deku szemszőge:
Visszaemlékezés:

- Szia Zuzu! Most már tényleg mennünk kell, de holnap úgyis találkozunk
- Oké Tenko, akkor majd holnap folytatjuk

Másnap:

Már nagyon izgatott vagyok, most hogy nyári szünet van nagyon sokat játszhatok Tenkoval. Már ovi óta nagyon jó barátok voltunk és remélem ez nem fog megváltozni.
Most is éppen a játszótérre megyünk anyával. Vajon ma mit fogunk játszani? Az biztos hogy jót.
-Izuku megérkeztünk- zökkentett ki anyukám a gondolatmenetemből.
-Köszi anya, de vajon hol van Tenko?-
Tettem fel már az engem azóta furdaló kérdést, mióta beléptünk a játszótér kapuján.
-Lehet hogy csak késik. Ne aggódj drágám- nyugtatott anyám, de én mégse tudtam lenyugodni mivel kedves barátom mindig időben érkezik, vagy még előbb is jön.
De a rossz gondolatokat félresöpörve ültem le egy hintára, hogy a várakozás ne legyen annyira unalma.
De csak vártam, vártam és vártam, de nem jött, végül fél óra múlva anyukám azt mondta hogy ő elindul haza és hogy ha haza akarok menni akkor sétáljak haza. Ez nem volt annyira meglepő mert már volt olyan hogy egyedül kellet haza mennem.
Miután elköszöntünk visszaültem a hintára, viszont most csak pár percet ültem rajta, mert eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ha meglepném azzal a barátomat, hogy meglátogatom a házukat. Már voltam ott, így az utat is megjegyeztem. Ezzel a gondolattal indultam útnak a hosszú utcán.
Pár perc leforgása alatt már ott is voltam a Shimura háznál, de valamifelkeltette az érdeklődésem, mégpedig a ház melletti sikátorból ismerős sírást halottam, így azonnal odasiettem. Viszont arra nem egészen voltam kész amit ott láttam. Tenko hófehér hajjal és véres kézzel sírt a falnak dőlve.
- Úristen Tenko mi történt veled?
- É-én nem ne-nem én voltam...
- Nyugalom, semmi baj! Szépen lélegezz és mond el mi történt.-kérleltem már én is kicsit idegesen és könnyezve, mert hát nagyon nehéz volt így látnom a mindig mosolygó barátom.
- Hát, ne-nekem me-megjelent a képességem.
-És mi az?- kérdeztem kicsi izgalommal a hangomban.
- Nem tudom Zuzu, de valami szörnyű! Nem akarom ezt- mondta kétségbeesett hanggal, mire én gyorsan meg öleltem, ezzel mindkettőnket nyugtatni próbálva.
- Jó semmi baj, nem kell elmondanod ha ennyire nehéz neked, de attól még szeretnék segíteni
- Kedves vagy Izuku, de szerintem rajtam már senki sem segíthet.
- Azért valaki megpróbálhatja ugye?- Hallatszott mögülünk egy elég mély férfi hang mire hátranéztünk és az eddig csak tv-ben látott szuper gonosz állt szembe velünk...All for One!
-T-te vagy AFO!
-Igen. Tán baj hogy "gonosz" létemre segíteni akarok két elveszett gyermeken?
- Nem baj, csak nagyon meglepő találkozni önnel.- szólalt meg először Tenko.
-Ez esetben elfogadjátok a segítségemet?
- Elnézést Uram, de nekem nem kell segítség, én boldog vagyok. Csak kérem a barátomnak segítsen!- mondtam el óhajom a férfinak, mire ő halkan kuncogott.
-Drága fiam! Én érzem azt hogy a barátodnak nagyon erős képessége van, viszont benned semmilyen képességet nem észlelek.
- A-az nem lehet nem lehetek képeségnélküli hisz a-akkor nem lehetek hős!
-Kölyök csak egy tanácsot fogadj el tőlem.
- Mi lenne az?
- Sose akarj hős lenni! A hősők csak a pénzért és a hírnévért hajtanak, semmi másért, szerinted a barátodon miért nem segítenek? Mert ő olyan képességgel rendelkezik, ami simán legyőzné őket és ezért inkább elbújnak.
- Dehát erre biztos van magyarázat, ez nem lehet igaz!- mondtam értetlenül, - Nem lehet az hogy az eddigi életem célja nem is olyan, mint aminek elképzeltem.
- Az élet nehéz fogadd el, de én most segítek neked! Na elfogadod?- kicsit gondolkodtam, de aztán rájöttem hogy talán senki többet nem fog segítséget nyújtani nekem.
- Igen elfogadom, de ugye nem még maradhatok anyukámmal?
- Persze, hogy nem kell elmenned, de arra kérlek, hogy azért tartsad észbe, hogy most már egy oldalon állunk.
- Értettem! De Tenkoval mi lesz?
- Őt én majd befogadom és fiam ként nevelem, persze csak akkor ha neked ez így rendbe van?- kérdezte a még mindig mellettem ülő megtört fiút, aki erre csak egy picit bólintott jelezve egyetértését- Ennek örülök! Viszont akkor, mivel egy új életet kezdesz mint az én fiam, szükséged lenne egy másik névre.
- Hát ne legyen nagyon más mint a mostani- mondta félénken mire nekem beugrott egy szerintem szuper név.
- Mit szólsz a Tomurához? Szerintem nagyon illik hozzád.
- Nem rossz sőt nagyon tetszik Zuzu. Köszönöm!- mosolygott a nemrég zokogó barátom amitől én úgy el érzékenyültem hogy majdnem el sírtam magam.
- S-semiség hisz erre valók a barátok nem? - erre csak kuncogott egyet majd a férfire nézett és ezt kérdezte:
- De mi lesz a vezeték nevem?
- hm.... mi hasonlítana a Shimurára? -gondolkodott el nagyon.
- Mit szólnátok a Shigarakihoz?- Szerintem hasonlít rá.-
Mondtam a két mellettem lévőnek
- wáooo Zuzu szerintem neked a nagy okoságod a képességed egy kész zseni vagy!
- Hát mindent meg akarok tenni, hogy boldog legyél, és ugylátszik sikerül is.- néztem a őszintén mosolygó Tenkora vagyis most már Tomurára.
- Viszont Izuku most már menned kell mert még rádsőtétedik- figyelmeztetett a közelgő sötétségre és veszélyre mire az átlag ember nem számítana egy gonosztevőtöl, egy kihalt sikátor közepén. Viszont én csak hálásan ránéztem és miután elköszöntünk egymástól a barátomtól elindultam haza.

Ekkor még nem tudtam teljesen ,hogy mibe keveredtem bele és mivel fog még járni az imént megtőrtént egyezség. Később rájöttem viszont ,hogy a világunkban gonoszoknak és hősőknek nevezett alakok nem mindig azok akiknek hisszük őket