A Bárónő aki naplót vezet 1848-49-ben

Első fejezet

  

Csendes és nyugodt napok voltak a tekintélyes méretű birtokon ,amit még Bánffy István örökölt oly rég. A kastély ,udvarház letisztult ,hivogató és nyugodt volt ,tükrőzte az úrnője izlését. A kastély melleti park, udvar már a ház urának az izlését tükrőzte ,a hattyús tavak, az évszázados fák.

Épp egy szobában üldögélt az úr és az úrnő . A friss északi szellő lomhán lengette a kinyitott ablakon a függőnyt, édes rózsa illatót befújva ,a rózsákról amik az ablak előtt terpeszkedtek.

- Nem gondolja Úram ,hogy ezt a falvédőt le kéne innen már cserélní?! - vonja kérdőre szelid hangon a nő a szeretett férjét.

A férj aki magát a karósszékben ringatta és újságot olvasott most a két szemét forgatta .

- Ugyan hagyd.-brummogta bajusza alatt- Azt még anyám szőtte vagy még annak is az anya. Az a fallal egy idős...- mondta a báró poénosan.

Hirtel kopogtatás halszodt az ajtó tulsó feléről .

-Ki az?!- érdeklődőtt Jozefa ,a barónő. Egy futár fiú,karcsú derékkal, edzett combokkal,17 éves , helyi postés fiú lépett be .Jól ismert a faluban és a lányok körében is... Jozefa igen érdeklődően néz felé, első okból ,hogy e nap nem jár a posta,másod okból le van izzadva ,igen kifáradtnak néz ki. Mi lehetett ennyire sürgős? Ebben a pillanatban megszólaltak a falu templomának a harangai . Tisztán kivehető volt, férfi halottra harangoznak.

-Az ég szerelmére ,mi történt?- kérdezte a nő ilyedten- Bökje már ki ,kérem.

- A helyi lelkész...-habozott a fiú- Sajnálattal tudatom Önökkel,hogy a helyi lelkész az előbb hunytel a tífúsza miatt. - Hadarta a fiú remegő kezekkel , a lelkész halálát aki már egy héttel ezelőtt elkapta a vírust ,emiatt egy hétig nem volt rendes Istentisztelet. Jozefa aki jóban volt a papnéval ,eröst aggodótt azért és annak gyermekei miatt.

- Köszünjük a tájékoztatást .- hálálkodott remegően ,barátnéjára gondolva.- Jöjjün ,igyon egy pohár vizet ,jó hideg. Látom jól kifáradt . János, az ég szerelmére , erígyyen azért a korsó vízért oda az asztalhoz!- parancsolt férjére a nő.

-Köszönöm,köszönöm-hállálkodott a fiú

- Mondja ,sokat szenvedett-é szegényke utolsó perceiben?- vonta kérdőre a fiút, János.

-Utoljára csak imátkozott , a felesége kezét nem engedte el semmiképpen se.

- Szegények, még ma oda megyünk - mondta Jozefa

A fiú el is ment hamar, Jozefa és János még tekintetükkel követték. Az udvaron megölelt és megcsokólt egy szolgáló leányt. 

Ez a fiú... Egyszer meggyülík vele a bajunk....- mondta János

- Ugyan.- kételkedett Jozefa.

Egy óra múlva a házaspár készen volt .Gyalog elindultak a parókia felé . Ott már egy kis tömeg volt,mindegyikük fejet eresztett a párnak. Az özvegy ott sírt a halottas ágy mellet ,ami körűl gyertyák és virágok voltak ,János is letette a csokrát az ágyra ami azokból a rozsákból készült ami az ablakuk alatt illatózott ezelött, Jozefa szintígy tett. Egy kis időt ültek,nyomasztó volt egy jó brát halála .Felajánlották támogatásukat is.János pár aranyat nyomott a fiatal özvegy kezébe .

Gyorsan haza is értek. El is tették magukat másnapra ,de ez nem azt jelentette ,hogy szemükre egyből állom jött.

-Emlékszel mikor megkérted a kezem ? Abban az évben konfirmáltam csak, a farkas utcaiban... Te akkor már 18 éves szép száll legény ,én meg frissen konfirmált 15-16 éves. De még így is annyira rajongtam érted, reméltem ,hogy te is annyira szeretsz. Apádtól féltem ,Ő igen kemény ember volt ,féltem tőlle és attól ,hogy rád valamilyen hatással van és te is olyan kemény leszel. 1834 életem egyik legszebb éve volt. Aztán '35 decemberében megszületett Polika.

János csak mosolygott ezek hallatán ,vissza emlékezve a szép időkre . Másnap a virrasztó volt, a városi pap prédikálta az igét, igen szép volt, az után a báró is mondott pár szót az elhunytról és annak példaértékű életéről. Az egész falu ott volt ,mindenki a sötét ruhájában ,Jozefa fátyolban az özvegy mellett állva és karban-karban. igen szomorú volt minden ,az öreg asszonyok siratták az elhunyt szeretett papot ,de talán leginkább mindenki az özvegyet és a gyermekeket sajnálta  amiért ily kegyetlenül és fiatalon elbánt az  vírus. 

 Másnap a halottat kopórsóba tették és kivitték a temetőbe , a falu erős emberei ,kézben kéz vitték a koporsót egészen a sír gödörig. Ezek után ment a pap,utánna az özvegy egyik karjával a bárónét fogva ,másikkal a báróba kapaszkodva. A gyászoló nép és  calád utan roma gyerekek hozták a virágokat és a koszorúkat,amiért mindeggyik kapott egy-egy koronát . A szertartást a püspők , a szülő falújából jövő pap és a régeni celebrálta. A nagy megtörtség miatt ,az özvegy papnénak egy széket hoztak amire le tudjon ülni.  

 A temetés igen hosszadalmas volt,ezt követte egy rövid istentisztelet  a helyi évszázados református templomban . Ezután  egy rövid ebéd következett a kastély nagy ebédlőjében ,ami már annyi mindenre szolgált, mindazok számára akik odavalónak és odatartozónak érezték magukat.

A bároné kivezette a papnét a helységből kivitte a csodállatos parkba és leültette egy padra. 

-Legdrágább,barátném- szolt szomorúan Jozefa a papnéhez.- Jánosommal a tegnap este tanakodtunk, arra jutottunk ,hogy megkérünk titeket , hogy egy ideig lakjatok el nállunk. A gyerekeidnek is jobb ,az enyémekkel és a nevelőkkel még feloldodnak és elfelejtik bánatuk.

- Ugyan ,veszek vagy bérlek egy házat itt magunknak és valahogy  megleszünk ott ,tudok fözni ,takarítani meg minden.- szolt az özvegy.

- Drága Irénke,kérlek a mi kedvünkért tedd meg ! Van hely elég szép tágas szobát kapsz ,társalkodó szobával ,melletem,kérlek!- probálkozott a bárónő.

-  De Urném...- és aval rádölt az asszony keblére  és kisirta magát. Mikor befelyezte a sirást bocsánatot kért a tettéért.

- Ne sírj kérlek,majd ketten meggyászoljuk csendben. És kérlek ne szollíts urnédnak ,nem vagyok neked az.

 Ezután csendbe bementek az ebédhez. Az alkalom vége következett, a vendégek búcsúztak az özvegytől és vendéglátóiktól ,tiszztességesen. Mikor mindenki elment ,az özvegy odament a házaspérhoz ,megfogta mind két kezét. 

- Köszönöm nagyon szépen felajánlásotokat, ma haza megyek,kérlek adjatok egy-két napot ehez nekem ,hogy meg tudjam tenni.- szólt búsan.  A házaspár megszoritotta gyöngéden a papné kezét.

- Legkedvesebb barátnénk,azt csináld amit szived diktál, amíg mi élünk itt nyitott kapukra találsz .- szolt a báró és megölelte a nőt.

 Miután az őzvegyet a kocsis haza vitte Jozefa megfogta János kezeit könnyes szemekkel azt mondta ,,Köszönöm ,hogy még vagy nekem'' a férfi megölelte nőjét és szeei könnyekkel teltek meg , a hálla könnyei. 

Ezután elmentek  állomra hajtani fejük.

Másnap elkezdték a szobák kitakarítását. Jozefa ebben segédkezett ,ablakot nyitott,  behozott pár könyvet a nő számára ,amivel el tudja magát foglalni. Új ágyneműt is huztak ,még két kissebb ágyat is raktak be a gyermekek számára.  Jozefa a kertből levágott néhány illatozó virágot ,vázába helyezte és gyönyörködött a rendben amit a rég használatlanul állt kék szobában teremtettek,illatozó és tiszta volt.

 A nap többi részében a bárónő a háztartás többi dolgával foglalotoskodott. Férjét is megnézte ,segítségét ajánlotta fel. Munkát kapott is a helyi iskola ügyeit kapta meg. Tataróztatni kellet ,az utóbbi nagyobb vihar csunyán megrongálta a tető szerkezetét. Erre kellet összeget,anyagot és munkásokat  kerítsen. Munkája sikeres befejezése után megnézte ,hogy haladnak gyermekei az oktatás terén. Büszkeség mutatkozott arcán ,mikor kijött a gyerek szobából.