Azt hittem utállak

I. Megtörtént vagy rémálom?

⚠️ A könyvben néhol trágár beszéd/csúnyaszó fellelhető⚠️

-CHLOEEEE, el fogsz késni, Alex már vár! - ordibált egetrengető hangon anyám a konyhából.
-Jézusom, mennyi az idő? - az órámra néztem. -MÁR FÉL KILENC ELMÚLT?! B*SZKI!!
-Hallottam ám!! Következőre nem csinálok neked reggelit. - mondta nevetve, jelezvén hogy nem gondolja komolyan.

Kikászálódtam az ágyból és a szekrényemhez rohantam. Amikor kinyitottam azt hittem bomba robbant benne.
-MI A JÓ ÉDES ISTENVERTE FRANCÉRT VAN ITT EKKORA RENDETLENSÉG?!
-Mondjuk mert képtelen voltál rendet rakni annak ellenére, hogy nyolcmilliárdszor és egyszer elmondtam? -kaptam az anyám részéről kielégítő választ.
-Hallom kipihented magad. Ez ritka, minden oké?
-Igen, Carla nem adott annyi feladatot. De öltözz már!
-Oké-oké.

Kidobáltam az összes ruhát az amúgy is káoszos szekrényemből, majd elkezdtem felkutatni a hordhatóbb ruhákat. Végül egy zöld pulcsi, és egy szakadt csőfarmer mellett döntöttem, amiket ezután gyorsan fel szenvedtem magamra, majd rohantam a fürdőbe kicsit rendbe szedni magam. Amint ezzel végeztem, a konyhába siettem.
-Hol van Xavier?-kérdeztem a helyiségbe érve.
-Már elment dolgozni.Bepakoltad a fizikát is? Tudod hogy a múltkor hogy le szidott Mr.Bentley professzor.
-IGEN, IGEN tudom. Megyek, puszi, szeretlek! Jó munkát! -megpusziltam anyámat majd a vajas pirítósomat számba véve indultam az ajtóhoz.

A tömbházból kiérve egyből megláttam az út túloldalán legjobb barátosném autóját, benne pedig őt magát is, ahogy indulatosan kalimpál hogy siessek, mert tilosban áll.
-JÓREGGEEEELT CSAJSZIIIIIIIIII -ordibálta a fülembe Alex amint beültem a járműbe.
-Neked is, azt hiszem.
-Hallod, aludtál te egyáltalán? -kérdezte immár a vezetésre figyelve drága csivavám, akinek be nem áll a szája. -Mert amúgy tökre úgy nézel ki mint az aaaaa..hogy is hívják? Tudod az a vámpír...!
-Drakula?
-AZ AZ BABY DRAKULA! Na hát igen, pontosan úgy.
-Őszíntén szólva úgy is érzem magam.
-Na, hogy hogy? Xavier csinált valamit? -vágott Alex hozzá méltó perverz fejet.
-ÓÓÓÓ FOGD BE! Tudod hogy sosem csinálna velem ilyet.
-Jól van na Chloe, tudom hogy tudod hogy viccelek.
Ezután csendben ülve egymás mellett haladtunk a suli felé. Pár perc elteltével pittyegett a telefonom. Egy cikkről kaptam jelzést. Megnyitottam az értesítést és megnéztem a bejegyzést.

"Szörnyű halált halt autóbalesetben egy 20 év körüli férfi az Amsterdam Avenue-n Manhattanben, a Verdi Square-nél"

Kicsit lejjebb tekertem és megláttam azt, amire az életben soha nem számítottam volna; Xavier autója volt az egyik, alig felismerhető állapotban.

Percekig csak néztem a képernyőt, és nem tudtam feldolgozni amit látok. Észre se vettem hogy kapkodva veszem a levegőt. Egyszerre minden fény túl világos lett és szédülni kezdtem. Rosszul lettem.
-Alex, most azonnal félre kell állnunk.
-Miért, mi történt? Minden rendben? -lopva rám nézett barátnőm.
-NEM, KURVÁRA SEMMI SINCS RENDBEN! ÁLLJ MÁR FÉLRE A KURVA ÉLETBE IS!
-JÉZUSOM, OKÉ!
Alex sietve félre állt a legközelebbi leállósávba, majd felém fordult. Hamarosan észre vette hogy valami nagyon-nagyon nem oké, és azt is hogy a telefonom kijelzőjét bámulom. Kikapta a telefonomat a kezemből és feltekert az oldal tetejére, majd elolvasta és visszatekert a képhez.
-Jézusom...Chloe, annyira sajnálom! Gyere ide! -mondta, majd megölelt, de abban a percben nem értettem semmit és még mindig le voltam sokkolva.
-Chloe, alig ver a szíved, jól érzed magad?
-X-xav..ier...
-Chloe, nagyon figyelj rám!... -ennyire emlékszem abból amit Alex mondott. De erre akkor képtelen voltam...meg úgy mindenre is. - ...oké?-fejezte be mondandóját pár perc múlva.

Mivel felelni nem tudtam, ezért nagy nehezen könnyes szemeimmel ránéztem. De nem Alexet láttam mellettem. Xavier volt az. Engem szólítgatott...egy emlékben...amikor apa még élt. Kint voltunk apával és Xavierrel a játszótéren. Csúszdázni akartunk de én nem mertem egyedül lecsúszni.
-Chloe! Mit szólnál ahhoz, ha együtt csinálnánk? Oké?
-O-oké.. -majd 4 évvel idősebb bátyám leültetett és ő is mögém ült, aztán lecsúsztunk és rengeteget nevettünk.

Sziasztok! Szóval ez az első könyvem legelső fejezete. Remélem tetszeni fog :) ez csak egy ilyen "bevezető 1. Rész", de ígérem, hogy a könyv további részei már hosszabbak lesznek :D