Szjg történet

Szeptember 8

Ez a híres nap az eredeti , amikor "megismeri" Cortezt, de mivel már ismeri, ez itt nem lesz meg. Habár, most fog csatlakozni egy szereplő, akire nem biztos, hogy számítani fogtok...

Egy, egy almafa
Kettő, két katica
Három, három kiskacsa
Egy, kettő, három
Négy, négy porszívó
Öt, öt póniló
Hat, hat pillangó - szólt a telefonomból ez az idegesítő gyerekdal. Mivel én nem állítottam be mára ébresztőt, ezért ez csak egyet jelenthet.
-Mi van Zsolti? - kérdeztem tőle álmosan.
-Semmi. Muhahahahahaha - röhögött bele a telefonba, majd letette. Ó hogy jó édes... Mindegy. Hatásos ébresztő volt. Legalább van sok időm elkészülni.

Másfél órával később teljesen felfrissülve léptem ki a kapun és indultam el a suli felé. Az iskolát megközelítve észrevettem egy magas palit sötétbarna hajjal Zsoltiéknál, és pont ott állt, ahol én szoktam állni. Mérgesen odalépkedtem és megkocogtattam a vállát. Amikor megfordult, hirtelen elillant minden haragom.
-Mondani akartál valamit? - nézett rám kérdőn Cortez.
-Nem, csak menj egy kicsit arrébb - löktem arrébb. Ez a szerencsétlen ember pofára esett (pedig alig értem hozzá), a többiek pedig elkezdtek röhögni.
-Ja, amúgy Zsolti. Te őrült vagy? Miért hívtál fel hajnali fél hatkor? - mondtam neki idegesen. Az a hülyegyerek nem válaszolt, csak újra elkezdett vihogni, miközben értetlenül néztem rá.

Az első órán Kardos helyett az ofő jött be.
-Sziasztok gyerekek. Elkértelek titeket az óra elejéről, mivel van valami, amit meg kellene beszélnünk. Gondolom észrevettétek, hogy eggyel több pad van, mint amennyinek kéne lennie. Ez azért van, mert egy budapesti iskolából egy diákot eltanácsoltak... Mindegy is. Annyi a lényeg, hogy mostantól ide fog járni. Fogadjátok szeretettel Fehér Rajmundot! - mondta, azt követően pedig kinyitotta a terem ajtaját, és egy fiú jött be rajta. Végig sétált az ablak melletti és a középső padsor között, majd levágta magát a mögöttem lévő padba.
-Most már jöhetnék esetleg? - kérdezte Kardos, mivel az ajtónál állt 5 perce.
-Persze, persze - válaszolt Haller, és letörölte a könnyeit (?).
-Fehér táblához, többi csendben olvassa a szöveggyűjteményt - mondta az irodalom tanár, miután az ofő elhagyta a termet.
-Már bocsánat tanár úr, de miből tudnék felelni egyáltalán? Csak egy hete kezdődött el az iskola.
-A kötelező olvasmány cselekményének összefoglalása nekem elegendő lesz - vicsorgott rá Kardos (mintha Máday-t látnám benne <3). Rajmund az óra végéig a táblánál szórakoztatta a tanárt és az osztályt egyaránt, de végül megkapta a kegyelem kettest, mivel ez az első napja itt. Nem a legjobb jeggyel indította ezt az évet.

Az árkádok alatt álltunk, amikor megláttam Rajmundot kijönni az udvarra. Szétnézett, és valószínűleg azon gondolkozott, hogy hova menjen. Már elindult volna az udvar másik felére, amikor szóltam neki.
-Rajmund! Ide gyere! - a fiú meglepődve nézett rám, majd megindult felém.
-Hallod. Miért hívtad ide? - kérdezte egy tizenegyedikes pali.
-Mert szerintem jófej lehet. Amúgy is neked mi bajod van azzal, hogy idejön? - kérdeztem tőle lenézően. Időközben ideért Rajmund, szóval megköszörültem a torkotmat, és újra elkezdtem kiabálni.
-Figyelem, mindenki! Ez itt Fehér Rajmund, most jött a 9/b-be, jófej, és... 15 éves... szerintem - mondtam, majd hagytam, hogy a társaság többi tagja bemutatkozzon neki. Körbenéztem, és úgy látszott, hogy mindenki kedveli (BARÁTILAG), kivéve egy ember. Na vajon ki?

Dobpergés

Cortez... Egy kicsit arrébb állt a csoporttól, miközben úgy nézett Rajmundra, mint egy véres rongyra. Megforgattam a szemem, mivel ez olyan nagy hülyeség. Biztos, hogy azért csinálja ezt, mert valaki veszélyezteti a "legmenőbb" címét. Mekkorát tévedtem akkor.

Az órák után mentünk volna a mekibe a balhés négyessel, Virággal és Kingával, mikor hirtelen megálltam.
-Nem hívjuk el Rajmundot?
-Miért is hívnánk el? - nézett rám kérdőn Cortez.
-Mert tudom, hogy milyen kirekesztettnek lenni, és nem szeretném, ha ő is átélné ezt.
-Miért csinálod ezt? Mindenhová odahívod a mi véleményünk megkérdezése nélkül! Első látásra szerelem? - kérdezte tőlem gúnyosan.
-Nem, csak próbálok vele kedves és elfogadó lenni, nem úgy mint te! - kiabáltam vissza neki, majd mérgesen hazaindultam. Éreztem, ahogy a könnyek kibuggyannak a szememből, ezért még gyorsabban mentem. Egy kis idő után meghallottam, hogy valaki kiabál nekem, ezért letöröltem a könnycseppeket az arcomról, és lelassítottam a lépteimet.
-Te aztán tudsz sietni - mondta Rajmund, mikor beért engem - Várjunk csak... Te sírtál?
-Nem, dehogyis - vágtam rá a kérdésére, miközben elfordítottam a fejem.
-Ha te mondod... Egyébként, pedig meg szerettem volna köszönni, hogy odahívtál a nagyszünet alatt az árkádok alá.
-Nagyon szívesen, nem szeretném, hogy amiatt nem lennének barátaid, mert később csatlakoztál.
-Tapasztalat?
-Nekem nem azzal volt a baj, hogy egy összeszokott osztályközösségbe kellett beilleszkednem.

-------------Visszaemlékezés-----------

-Te komolyan azt hitted, hogy kedvellek? Hogy lehetsz ilyen naiv?
-De... Már két éve együtt vagyunk...
-Nem volt nehéz elhitetni veled, hogy szeretlek... A "legjobb barátnőd" is segített ebben.
-Kamilla segített... Mi? Miért csináltátok ezt?
-Szerinted miért? A pénzedért természetesen. De most, hogy elköltöztök Budára, elmondtam.
-Te olyan nagy szemetláda vagy! Tudod, hogy mik történtek velem a suliban! Tapló f*sz! Menjél innen! - kiabáltam az frissen szerzett exemnek, majd lekevertem neki egyet. Mikor Kristóf kisétált az ajtón, kisétált az életemből is...

---------Visszaemlékezés vége--------

Az emlékek hatására a könnyek újra ellepték a szememet, ezért miközben Rajmund még beszélt hozzám gyorsan elfutottam, és bementem a házunkba, ami szerencsére közel volt. A bejárati ajtót becsaptam magam után, felrohantam a szobámba, ledobtam a cuccaimat és ráugrottam az ágyamra. Most egy jóóó hosszúúúú sírásnak nézünk elébe.