Szjg történet

Szeptember 1.

Bocsi, hogy ennyi ideig nem folytattam a történetet, csak nem volt ihletem, meg történt velem egy nagyon megrázó dolog, amit sok ideig tartott feldolgoznom. Na de most kezdődjön a fejezet!

A gördeszkámon gurulva érkeztem meg a suli lépcsőjéhez, ahol leszálltam róla, majd felsétáltam a lépcsőn. A suli ajtaján özönlöttek be az emberek, ezért használnom kellett a könyökömet, hogy be tudjak én is menni. A portánál lehúzattam a nevemet a listáról, majd beléptem az aulába. A helyiség közepén ott volt egy szobor, ami mellett egy vonalzós nő ordítozott minden egyes emberrel, aki betette a lábát az épületbe. Bevegyültem a többi ember közé, hogy engem ne vegyen észre, mert túl álmos voltam ahoz, hogy egy őrült dühöngő asszony leordítsa a fejemről a hajamat. Sikeresen feljutottam az osztálytermünk emeletére, majd egy magas fiú úgy nekem jött, hogy kis híján legurultam a lépcsőn az igazgatóhelyettes karmai közé közé.
-Bocs - mondta nekem a hülyegyerek, majd tovább rohant.
-A jó édes, mazsolás, lekváros, nutellás, porcukros anyádat te f@szfej - gondoltam, majd idegesen odatrappoltam az osztályunk ajtajához, és majdnem kitéptem az ajtót a helyéről, olyan hevesen nyitottam ki. Nem voltak még olyan sokan a teremben, de egy szegény fiú, akinek nem jegyeztem meg a nevét, mert olyan csöndes, úgy megijedt, hogy kiesett a padjából. Jó erősen becsaptam az ajtót, majd levágtam magamat a legszimpibb helyre. Kisvártatva megjelent az agyilag nem komplett nő.
-Ki volt ez? - kérdezte.
-Mi? - néztem rá ártatlanul.
-Rentai! Maga volt?
-Neeem!
-Most akkor elhigyjem, hogy Zsidák zárta be az ajtót úgy, hogy az egész épület beleremegett?
-Igen Máday igazgatóhelyettes asszony!
-Arghhh - morgott (?), majd kiviharzott a teremből.
Miután távozott ez a kedves és nyugodt asszonyság, Kinga jött be felvont szemöldökkel.
-Ki volt az az ember, akitől annyira ideges lett Máday, hogy a folyosón 10 embernek leüvöltötte a fejét? - nézett körbe idegesen - Te, Zsolt?
-Nem, ló. Most miért gondolod, hogy én voltam az? - nézett rá „szomorúan" Zsolti. Apropó Zsolti. Elég érdekesen viselkedett a gólyatáborban... Na mindegy.
-Nem vagyok ló!!! Renáta?
-Én voltam - néztem rá „bűnbánóan"
-Arghh - morgott (?), majd leült a helyére. Én vagyok az egyetlen, aki az gondolja, hogy Kinga és Máday hasonlítanak?
Mikor becsengettek, a tv képernyőjén megjelent az igazgató.
-Kedves kilencedikesek, tizedikesek, tizenegyedikesek és végzősök. A gólyákon kívül mindenkit köszöntök a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumban újra (szerk.: nem tudom, hogy ez-e a teljes neve)! Az újoncoknak pedig remélem, hogy tetszik az iskola. Most pedig, Máday igazgatóhelyettes asszony felolvassa az új szabályokat, amit a folyamatosan bővülő házirendben megtekinthettek - mondta az igazgató, majd az őrült nőci ijesztően közeli képe jelent meg.
-Én is köszöntök minden diákot újra. Az új szabályok pedig ezek: Tilos ... blah blah blah ... Nem szabad ... blah blah blah ... Az ajtó hangos bezárása után jöhet is le az igazgatóiba. Ezt a szabályt a 9/b-nek ajánlom figyelmébe - vigyorgott/vicsorgott. Én meghökkenve néztem a tv-t. Mi a fa....ág? - Továbbá kenyérpirító használata komoly következményeket von maga után. A sla... - folytatta volna tovább a végtelennek tűnő felsorolást, de a diri közbe vágott.
-Oké, köszönjük, ennyi elég lesz.
-DE MÉG NEM FEJEZTEM BE! - ordította olyan hangosan, hogy a folyosóról jobban lehetett hallani, mint mint a tv-ből.
-Majd a többit elolvassák! - kiabálta az igazgató, majd egy kis dulakodás után (?) Máday eltűnt, és az ig. folytatta a beszédet.
-Jó tanévet és tanulást kívánok! - mondta, majd láthattuk, hogy az őrültek házából szabadult nőszemély fejbeüti a házirenddel (ami megjegyzem, elég vaskos volt), majd eltűntek a tv képernyőjéről.
-Rendben gyerekek - köszörülte meg a torkát az ofő egy hosszú és kínos csend után - mivel nemsokára kicsengetnek, ezért én elmegyek, elfoglalhatjátok magatokat KULTURÁLTAN és CSENDBEN - hangsúlyozta ki a két szót, amit szerintem az osztályból senki nem ért pár emberen kívül... Amint Haller kiment Gáboron kívül mindenki elkezdett ordítani. Hogy miért? Hát...
Zsolti: Ő nem is ordított, hanem énekelt, de olyan hamisan, hogy soha többet nem akarom őt énekelni hallani
Én: A rockerekkel kiabáltam, mert leköptek engem chipssel
Kinga: Az osztállyal, de inkább Zsoltival ordítozott
Rockerek: Röhögtek rajtam, ahogy ott álltam és az egész ruhámat chips borította.
Jacques: Dave beszólt neki, ezért franciául hadart neki.
Ricsi: Ő se kiabált, csak valami hörgős zenét játszott le a telefonján, ami kicsit se zsibbasztotta le az agyamat, mert Zsolti közben még mindig énekelt.
Virág: Kórusban énekelt Zsoltival.
Dave: A laptopján, bocsánat a Macbookján hangosan nézett valami sorozatot Macuval.

A kicsengőt se és a becsengőt se hallottuk a zajtól, ami csak akkor maradt abba, amikor Haller belépett a terembe.

A négy ofő óra gyorsan eltelt. Mikor meghallottam a negyedik órának a végét jelző csengőt, összekapkodtam a cuccomat, és kirontottam a teremből attól függetlenül, hogy Haller még mindig ott volt. A suli előtt már ott várt anyu, hogy elmenjünk megvenni hozzávalókat a vacsorához. A bevásárlás végeztével haza mentünk, majd nekikezdett a főzésnek. Jaj... Felmentem a szobámba, és levágtam a táskámat az íróasztalom mellé. A fejemben lévő gondolatok Zsolti körül forogtak.

-------------Visszaemlékezés-----------

Ránéztem az órára, miután felriadtam a kicsit sem mély alvásomból. 04:32. Nagyon jó. -Zsolti...
-Hm? - válaszolt félálomban.
-Mit csinálsz?
-Én? Alszok az ágyunkban.
-De ne így! - mondtam mérgesen, miközben leszedtem magamról Zsolti karját, ami a derekamat karolta át. A zajongás miatt Cortez is felkelt, és érdeklődve nézett ránk.
-Mi történt?
-Semmi - morogtam a nemlétező bajszom alatt.
-Esküszöm, ha valamit csinált vele Zsolt, akkor én megfojtom azt a b*zi f*szt - motyogott magában halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy halljam.

--------Visszaemlékezés vége---------

-Kész a vacsora! - szakajtott ki anyu hangja a gondolataim tengeréből.
-Megyek! - mondtam majd lerohantam a konyhába.

A vacsora után fogtam magam, a deszkámat és elmentem egy közeli deszkaparkba. Ahogy a szél fújta a hajamat, mintha a kavargó gondolataimat is magával vitte volna. Elkapott a szabadság érzése, ahogy eggyé válva a deszkámmal suhantam Budapest utcáin.

Mikor hazaértem, anyu mérgesen várt a kapuban.
-Hol jártál kisasszony?
Elfelejtettem neki szólni? Upsz...
-Elmentem a deszkaparkba. Nem szóltam?
-Nem, te elfe... Várj egy kicsit. Óh, bocsi, szóltál, csak nem figyeltem épp oda.
-Jaj soha nem fogok neked megbocsátani - mondtam neki affektálva - Csak vicceltem. Semmi baj, inkább csak menjünk be.

Az egyik legnagyobb ellenségem az elalvás. Minden egyes éjszaka csak forgolódok és forgolódok és forgolódok... Egyszerűen nem megy. Főleg akkor, ha a gondolataim csak úgy száguldoznak a fejemben, mint a megbokrosodott lovak. Zsolti, Cortez, Szjg, Kinga, Máday, gumicsirke... Ezért felálltam, és kinyitottam az íróasztal alsó fiókját. A naplóm. Azt hittem, hogy csak egyszer fogom használni. Úgy tűnik tévedtem.

Ezek után mennék aludni, szóval remélem ez segíteni fog.