A nevem Theokleia.
Görögül azt jelenti Isten dicsősége. De azt nem mondták meg, hogy melyikét, hisz mind tudjuk, hogy az ókori görög nép monoteista volt. Az én esetemben nem Zeuszra vagy Apollónra kell gondolni a nevem kapcsán, hanem magára a Holtak Urára: Hádészra, aki (mint utóbb már sejthetted) az apám.
És most lehet, hogy azt gondoljátok, hogy miért nem vagyok akkor a félvér táborban? Erre a válasz egyszerű: az anyám nem ember, hanem Isten. De nem görög, s nem római. Egyenlőre legyen elég ennyi. A szüleimtől örököltem...vagy inkább kaptam pár képességet, ami Isteni státuszukra utal. Képes vagyok látni a holtak szellemeit és beszélni is tudok velük. Képes vagyok árnyékutazásra, csontvázak előhívására. Rengeteg képességem van és biztos vagyok benne, hogy van köztük olyan is amit még nem ismerek.
Jelenleg New York-ban tartózkodom. Afféle bérgyilkos munkát végzek a párkáknak. Ha valakinek lejár az ideje én vagyok az aki megöli. Tudom, tudom feleseges amit csinálok, hisz ígyis-úgyis meghal de azért én is szórakozhatok egy kicsit, nemde?
Van három dobermann kutyám, akik Kerberosz kölykei. Apám rám bízta a kiképzésüket, de egyébként is jól jönnek a szárnysegédek.
A mai reggelem is ugyanúgy indult mint a többi. Megkaptam az aznapi áldozataim számát (kb. 150 embert tartalmaz) és lefőztem magamnak egy kávét. De ami történni fog a következő 2 percben arra nem voltam felkészülve.
YOU ARE READING
Kárhozottak hercegnője
FanfictionVan egy lány. Egy lány aki olyan istenek gyermeke akiknek soha sem szabadott volna találkozniuk. ................................................ -Ki vagy te?-kérdezte rémülten -Az aki eljuttat Hádészhoz. Öveket bekötni, fejeket behúzni, mert rázós...
