Kárhozottak hercegnője

Halálhír

Ez a reggel is szokásosan indult. Atroposz (az a párka aki elvágja az élet fonalát) egyik szolgájától megkaptam a napi listámat, majd leültem meginni a reggeli kávémat. Miközben ittam az emberek egyik legjobb találmányát felkeltek a kutyáim. Először Alexander, a legidősebb jelent meg, őt követte Alketas, majd Alkaios. Igaz egyidősek, de náluk is ugyanúgy van hierarchia, mint az Olimposzon. Alexander a főnök, a többiek pedig követik.

Mint említettem, mind hárman felébredtek. Sok ásítás és hosszú nyújtózkodások után elhelyezkedtek a nappaliban így jelezve, hogy kérik a reggeli koncaikat, de félreértés ne essék nem emberi csontokról van szó! Ilyen idősen még amúgy sem szabad halandó húst adni nekik. Csak az anyjuknak szabad azt enni és persze az ő testvéreinek. Miután megeszik a koncokat, elvettem előlük a tálat és elővettem a pórázaikat amik vibrániumból készültek, elvégre csak Kerberosz kölykeiről beszélünk. Már éppen indultam volna amikor valami megütötte a fülemet. Egy kopogáshoz hasonló hang a hálószobám felől jön. Lassan elkezdtem a helyiség felé haladni, közben pedig ösztönből megérintettem a nyakamban lógó nyakláncot, amit még pár évszázada kaptam apámtól.

A hálóba beérve egy nem várt személlyel találkoztam.

-Hermész? Mi szél hozott?

-Úgy sajnálom Kleia...Ezt Athéné küldi. Fogadd őszinte részvétem.-Nyomta a kezembe az összehajtott pergament, amelyen a bagoly pecsét virított.

-Mészi, mégis mi a fenéről beszélsz?-Nevettem fel kínosan, hiszen mi a fenéről beszélhet ez a bolond?

A levélben ez állt:

 Theokleia, Hádész és Hela lánya!

Sajnálattal közlöm, hogy édesanyád két nappal ezelőtt elhunyt Asgard pusztulása közben. A két nagybátyád a városban van, ők többet tudnának mondani neked az esetről.

Ma hajnalban érkeztek meg a Stark-toronyba, így nagy valószínűséggel ott fogod őket találni. A személyazonosságodat a Bosszúállók és a belsős emberek előtt felfedheted. A mai nap folyamán Apollón is ellátogat hozzád, állítólag egy nagyon fontos ügy miatt.

A gyűrűt amit a levél mellett találtál édesanyád szánta neked a jövő hónapban lévő születésnapodra.

Őszinte részvétem!

-Ezt nem hiszem el...De hiszen ez képtelenség! Ő egy kicseszett Isten! Nem a halhatatlanság az egész lényege?-kiáltottam fel dühömben. Hermész már nem volt ott, gondolom előre sejthette hogy mi lesz.-Monjátok meg, mit tettem ellenetek, hogy ezt érdemlem?-ordítottam ki az ablakon, egyenesen az Empire State Building irányába.- Nem voltam kiváló katona minden háborúban? Nem hallgattam minden szavatokra? Mit tettem hogy ezt kapom cserébe?-egyre halkabban mondtam, bár biztos vagyok benne, hogy teljesen jól hallották.-Elmehettek a picsába mindannyian! Tőlem többé segítséget ne várjatok!

Berántottam magam mögött az ablakot és kiviharzottam a nappaliba. A kutyáim az asztal alatt bujkáltak, amikor megláttak nyüszítve elfordultak. Éreztem, ahogy a vérem felforr, a szemeim feketére változnak. Felkaptam a kulcsaimat a konyhapultról, majd kinyitottam az ajtót. A három kutya szó nélkül kijött a lakásból, mindegyikük hozta a saját pórázát.

-A mai lecke folyamán megtanuljuk, hogy kell cafatokra szedni a gazdi nagybácsiait. Élvezni fogjátok.-Mosolyodtam el ördögien, majd beszálltam a liftbe. 

-Már alig várom, úrnőm.-mondta Alexander. 

Kiszálltunk a liftből, majd egyenesen a mélygarázs felé vettem az irányt, ahol a McLaren Sennám állt. Az autó csak kétszemélyes, de szinte mindenhová ezzel megyek. Kivéve persze, ha munkaügyben keresnek; akkor a Mercedes G-Wagonomat használom. Szerintem kijelenthetem, hogy remek életet teremtettem magamnak az utóbbi 600 évben.

-Ugorjatok be!-szóltam rájuk.

Beindítottam az autót, ami hangosan dörögni kezdett. Átjárta a testem az izgalom, a bizsergés. Amióta feltalálták az autókat, szerelmes vagyok mindegyikbe. Kivéve a Ferrari tavalyi Forma-1-es kocsijába, az autó kész rémálom volt. Rendszeresen járok ki futamokra, amikor csak az időm engedi.

Kifordultam a mélygarázsból és a Stark-torony felé vettem az irányt. Még egyik igazságosztóval sem találkoztam, a nagybátyáimról is csak történeteket hallottam. Főleg Anya és Apollón mesélt róluk, de néha Artemisz is mondott pár szót. Mondjuk azt, hogy az Istennőnek nincs jó élménye egyik fivérrel sem...

Leparkoltam az autóm a torony melletti toronyház parkolójában, majd átsétáltam a bejárathoz.

-Figyeljetek ide! Azt teszitek amit mondok, nem haraptok meg egy halandót sem!

-De...-Próbált ellenkezni Alkaios.

-Nincs de! Ha bárkit is megharaptok aki ember gondoskodom róla, hogy a Tartarosz legmélyebb bugyrában kössetek ki! Megértettétek?!-Halkan beszéltem, mégis úgy éreztem hogy ordítok. Éreztem, ahogy lángol a tekintetem, Alkaios pedig rögtön elhallgatott.-Most szépen bemegyünk, elintézzük a nagybátyáimat, utána pedig megyünk dolgozni. Pont és kész.

Bementünk az üvegajtón, ahol rögtön egy cicababa fogadott.

-Jó napot!-nyávogott-Ide nem hozhat be kutyát! Különben is van időpontja?

-Tudja Mr. Starknak lesznek, meglepetés. Már régóta barátok vagyunk és közeleg a szülinapja.

-Oh...-Mért végig mint valami darab húst.-Hát, akkor menjen csak! Mr.Stark örömmel várja! 

Szó nélkül továbbmentem, majd beszálltam a liftbe. Elmosolyodtam a gondolaton, hogy odafent még nem is tudják mi vár rájuk.