Hercegnő felsőfokon

második

-Meredith drágám, tudom, hogy nagy hír és nehéz feldolgozni, de, később mindent a család megbeszél, viszont amíg itt vannak a korona ügynökök és a főbiztos rájuk figyeljünk.-mondta anya és apa igazatadóan bólogatott

Hosszas papír aláírások és kérdések után végre felálltak a férfiak és elhagyták a házat. Még mindig a sokk alatt vagyok és azt sem tudom mit kérdezzek szüleimről vagy mit mondjak nekik. Komolyan elküldenek, hogy 17 évesen megházasodjak? Már elhagytuk a 19. századot. Én ezt nem akarom. És ilyen hirtelen? Minden gondolkodási idő nélkül. Meg sem kérdezték, hogy én nekem mi jó? Nem szóltam semmit csak a könnyeimmel küszködve felszaladtam a szobámba és mikor végre magamra csuktam az ajtót szabadjára eresztettem a könnyeimet.

A következő 3 nap nagyon furán telt. Nem beszéltem nagyon a családomhoz, még Adamhoz sem pedig ő tényleg semmit nem tett. Étvágyam alig volt és csak amikor hallottam, hogy mindenki a szobájában van, akkor szaladtam le kajáért. Nem volt hangulatom szüleimhez beszélni. Úgy éreztem hátba szúrtak. A barátaim hiába kerestek. Senkinek sem válaszoltam.

Másnap viszont úgy éreztem szalad az idő. Nem tudok kibukni ebből amibe belekerültem, úgyhogy az utolsó három napot jó lenne elköszönni a barátaimtól.

2023.08.30.

Első nap amikor leültünk anyáékkal beszélgetni. Próbálok nekik megbocsájtani, de nagyon dühös vagyok. Mondták, hogy holnap jön a pakoló csapat és szeptember 1-jén korán reggel jön értem a kocsi. Az iskolával nem tudják mi lesz, abba lehet beleszólásom, de majd, ha a palotában vagyok, akkor kell erről döntenem. Vagy 2 órát beszélgettünk és utána elmentünk egy étterembe elköszönni, ünnepelni és utoljára így időt tölteni. Nem tudom mi vár rám, de, ha tehetném mindent visszafordítanék és kitörölnél.

Másnap jöttek a költöztetők, alig vibetek magammal cuccot. Főleg a nagyon szentimentális tárgyakat rakhattam a bőröndbe.

2022.09.01

Itt egy vég és egyben egy kezdet. Hatkor keltett Anya és hétre a nagy fekete Rover a házunk előtt várakozott. Egyedül kell ezt az utat megkezdenem, de szüleim megígérték, hogy amint tudnak meglátogatnak.

Beszálltam a kocsiba.

-Jó reggelt Ms. Capaldi. Én Mr. Soll vagyok. Én leszek az ön fő személyi testőre.-mondta egy 21-22 év körüli férfi. Alig néhány évvel idősebb nálam és már ekkora felelőség van a kezében. Nem irigylem.
-Örvendek. Kérem szólítson Meredithnek vagy Mernek.- nem szeretem ezt a túlságos formalitást, végülis csak pár évvel idősebb
-Nem tehetem sajnos, ez a parancs.
-Hát akkor én meg mást paramcsolok. Végülis mostmár rám kell hallgatnia.
-Attól tartok, hogy az ön feljebbvalója nem örülne, ha az ön kérésének teszek eleget.
-Maga a király ennyire ragaszkodik ehhez a szabályhoz-nézek rá értetlenül, ha ő magának úgy akarja hát legyen, de én hadd döntsek magamnak
-Nem a király parancs Ms. Capaldi, a hercegé
-A herceg?
-Igen hölgyek, Felipe herceg.
-Nem tudok mit mondani, attól tartok a hisztim nem vinne minket előre. Szóval akkor magázzuk csak egymást, majd meglátjuk meddig lesz ez így.- azzal elfordultam és a tájat néztem amíg lassan le nem csukódott a szemem

*

-Ms. Capaldi. Ms. Capaldi.- szólt egy hang egyre hangosabban, amîg ki nem nyitottam a szemem
-Jaj, úgy látszik elaludtam, elnézést, ott vagyunk?
-3 perc múlva igen 11:46-kor, megérkezünk.
-Köszönöm-mondtam és nem tudtam, kezdjek e beszélgetés így a végén csak csöndben ültünk amíg a kocsi egy nagy aranyozott kapun be nem hajtott.

-Megérkeztünk-mondta személyi testőr és a következő pillanatban egy egyenruhás nő kinyitotta a kocsi ajtaját
-Köszönöm-mondtam a nőnek és kiszálltam
-Kérem kövessen-mondta Mr. Soll és én így tettem.