Story Of Another Us (anime one shots)

Lover Of Mine (Sebastian X Reader)

Reader's pov.

Az élet nem mindig azt adja, amit az ember megérdemel. Kinek többet, kinek kevesebbet, de a mámorító bosszunál, mely általában édesebb, mint az istenek étke, felülmúlja minden rejtett vágy beteljesülését. Egy évvel ezelőtt nem az voltam, mint akivé váltam.

A történetem egy részét vékony fátyol szerű homály fedi, ami csalogató nyugalmával elfedi az akkori kellemetlen emlékeket.
Viszont egy dolog megmaradt bennem, mégpedig az újjászületésem első pillanatai.
London melletti kis faluban ébredtem, szakadt, sár fedte, fekete egyenruhámban. Éreztem, hogy valami megváltozott rajtam, de az alig múló fájdalom miatt, ami az érzékeimet jelentősen tompította, nem is foglalkoztam az alapvető kérdésekkel. Percekig vergődtem, miközben testemet egy perzselő, kínokkal teli érzés szelte ketté,de intenzitása miatt izmaim megfeszültek és bármikor képes lettem volna kárt tenni magamban. Néhány pillanattal később a fájdalom csökkent, annyi lélekjelenlétem volt, hogy lássam azt a hófehér, kesztyűvel fedett kezet, mely megragadva derekamat emelt magához.

Egy gondosan berendezett hálószobában keltem fel, óvatosan felülve a puha ágyban körbe kémleltem.
A falak vörös színben tündököltek, fekete faragások futottak végig rajta, amiket jellegzetes motívumok díszítettek. Kellemes rózsa illat terjengett a szobában, ami a sötétbarna asztalon díszelgett. Lassan kikelve az ágyból sétáltam közelebb, hogy megcsodálhassam. Egy fehér cédula kandikált ki a virág tengerből, a következő állt rajta:

"Remélem még találkozunk virágszálam, ki gyönyörű bájával már az első pillanatban elvarázsolt. Ha a sors úgy akarja, hogy útjaink keresztezzék egymást, légy az enyém"

Enyhe pírral arcomon tettem le a cetlit és az ágyhoz sétálva le is ültem. Meg kell tudnom, hogy ki mentett meg.

A folyosó csendjét egy magassarkú egyenletes kopogása zavarta meg. Érdekes módon a hang alapján, még csak most kanyarodik be a folyosóra. Hogy érezhettem meg a jelenlétét? Mégis mi változott meg?
A nehéz fa ajtó halkan, nyikorogva tárult ki és egy csábító vörös ruhába bújtatott alakot láttam meg, aki méltóságteljesen sétált a szoba közepére elhelyezett asztalhoz, a rózsát megsimítva kecsesen ült le az asztalhoz velem szembe. Eddig kalap miatt takart, vörös szemeit rám emelte és kedvesen mosolyogva fakadt szóra.

-Ahogy látom végre felébredtél! - szólalt meg csilingelő hangján, mely akár egy fuvola harsant fel. - Jobban vagy?
-Igen. Csak azt nem tudom mi változott meg és hogy hogyan kerültem ide- válaszoltam neki, a tőlem megszokott magabiztossággal.
-Először is had mutatkozzam be. Madam Red vagyok, ennek a villának a tulajdonosa- figyelt tovább érdeklődve- Téged hogy hívnak?
-[Név] - valahogy kellemes nyugalom áradt szét testemben, ahogy továbbra is halvány mosollyal szentelte nekem figyelmét. - Tudja, hogy miért és hogyan kerültem ide?
-Azt nem árulhatom el, hogy ki hozott ide, de annyit elmondthatok, hogy szerencséd volt. Ha nem előbb kerülsz ide, akkor talán már nem beszélgetnénk itt. Gondolom arra is kíváncsi vagy, hogy mégis ki vagy most.

-Gyere- nyújtotta piros, csipkével borított  kesztyűs kezét. Habozva elfogadtam és egy másik terembe vezetett, ahol a fogasokat megannyi színes, szebbnél szebb ruha tarkította. A nagy tükör elé vezetett, megláttam sápadt bőrömet, ami majdnem egyezett a rajtam lévő fehér hálóinggel. Tovább nézve tükörképem, szemeim megakadtak egy nyomon, mely a nyakamat szelte ketté. Enyhén elnyílt ajkakkal néztem továbbra is megdöbbenve magam
-Szerintem kezdesz rájönni, hogy mivé is váltál-sétált mellém könnyed léptekkel Madam Red.

Arcomat vizslatva feltűnt, hogy szemeim vörösen izzanak, ajkaim halvány piros árnyalatban tündökölnek.
- Vámpírrá változtam, igaz? - szólaltam meg nehezen, a levegőt lassan kiengedve elnyílt ajkaim közül.
-Igen. Ne búsulj emiatt, mert valaminek a vége egy új kezdet [Név]. Aggodalomra semmi ok, egy kis gyakorlással visszaszerzed a régi tulajdonságaid. - simította vállamra tenyerét nyugtatóan. - Segíteni fogok- sutottogta bíztatóan

*Jelen*

Éppen végeztem az egyik edzéssemmel, amikor Madam Red hívatott.
A szobámba libbenve át is öltöztem egy kényelmesebb szettbe, ami egy fekete tapadós nadrágból és hozzá passzoló kék-fekete trikóból állt, csizmámat egy nőiesebb magassarkúra cseréltem.
Az előtéren végighaldva jutottam a könyvtárba, ahol Red kisasszony töltötte legtöbb idejét napközben. Éjszaka, ha egy bálra volt hivatalos, akkor az elit körben az este koronázatlan királynője volt mindig. Bájos jellemével, tekinteteket vonzó aurájával, változatos ruháival minden figyelmet kivívott magának,  komolyabb erőlködés nélkül.
Én az ilyen alkalmakkor a testőre voltam és a nem kívánatos illetőket hurcoltam el a közeléből. Mióta ide kerültem sikerült megsimernem újra saját magam, vámpír létem miatt pedig számtalan lehetőségem van.

A kétszárnyú ajtót kitárva léptem be a helyiségbe. A falak mentén roskadozó könyves polcok sorakoztak,a terem közepén egy letisztult fekete asztal és két szék állt, ami a Madam egyik kedvence volt. Ő épp egy újságba belemerülve itta a délutáni teát.
Kezemet átvezetve válla felett karoltam át, hideg érintésemtől bőre libabőrös lett és lélegzete elakadt egy pillanatra az ijedség miatt.
-[Név]! Hányszor mondtam, hogy jelezd valahogyan a jelenléted, mert a szívroham kerülget az ilyen helyzetekben-koppintott fejemre egyet.
- Elnézést Madam Red-kuncogtam, lassan elengedve őt- Miért szólítottál? - foglaltam helyet vele szemben

-Drága rokonom Ciel Phantomhive, bált rendez a kastélyában és minket is meghívtak. Ez egy nem mindennapi alkalom, mivel nem igazán vesz részt ilyen programokon. Talán a kis menyasszonya hatott a szívére - kuncogott halkan- Holnap után kerül megrendezésre, ezért holnap vásárolni megyünk, mivel nem árt néhány új ruha és neked is keresni kell egy gyönyörű darabot-csillogott gyermetegen tekintete.
-Nekem? Én is megyek? - néztem rá csodálkozva.

-Hát persze te kis butus! - mosolygott rám kedvesen- Mivel nem árt a plusz védelem, meg talán meglepetésben lesz részed-pillantott rám sejtelmesen.
Teátrálisan forgattam meg szemeim. Mire vállakoztam én...

*a bál napja*

Lázasan készülődtünk az estére. Kisebb fegyvereimet tisztítottam és ellenőriztem. Miután megvoltam az előkészületekkel, siettem is szobámba csinosítani magam.
Miután sikeresen végeztem, a csodálatos szabású ruhám elé léptem és óvatosan felvettem a testemre simuló fekete-piros csipkével tarkított szoknyámat, combomra  egy övet kötöttem, amibe a fegyvereimet helyeztem el. Rakoncátlan tincseimet összefogtam, így csak néhány maradt szabadon. Sötét barna kontaktlencsét kell viselnem, hogy ne tűnjön fel senkinek a különbség.

Miután mindennel végeztünk, hintóba pattanva vágtattunk a Phantomhive birtok felé.
-Nem kell izgulni-simított térdemre Red kisasszony. - Csak a szokásos formalitások lesznek.
Bólintva egyet néztem tovább az elsuhanó tájat.
A hintó lassított, az ajtó lassan kinyílt. Egy komornyik segítette le Madam Redet, ki bájosan üdvözölte.
-Üdv Sebastian rég láttalak-nézte mosolyogva Madam
-Részemről a szerencse-tette kezét mellkasára kedélyesen mosolyogva Sebastian.

Lassan rám emelte karmazsinvörös tekintetét, szája sarkában egy kedves mosoly rajzolódott ki, amitől ajkaim elnyíltak. Nem vámpír az biztos, mert sok fajtámbelivel találkoztam eddigi életem során.
A komornyik mellettem haladva vezetett be minket a rezidenciára szélesen kitárva előttünk a nehéz, sötét tölgyfa ajtót.

-Fáradjanak beljebb hölgyeim-kísért az előtérbe minket, ahol már néhány ember nagyrészt politikai nézeteit osztotta meg vagy bájosan társalogva akarták a saját oldalukra állítani a többi nemes embert. Undorító, hogy egy kis bevételért mire képesek az amatőr módszereikkel. Mivel majdnem szabad kezet kaptam, ezért egy csendes helyiségbe vonultam, ahol nem zavarhattak. Ez a társadalmi élet néha már feszegeti a határaimat. Inkább fogtam magam, ki mentem levegőzni.
___________________________________
Hey hey

Itt is a következő rész, ami most rejtélyes komornyikunk helyzetéről szól
A második részben kiderül, hogy milyen változásokat hoz ez a hirtelen találkozás. 😏