Szóval kezdjük a legelején. A nevem Olivia Josette Evans. De hívj nyugodtan Liv-nek. 11 éves vagyok és Londonban élek szüleimmel Ethan és Izabella Evansel. Anyám egy bizonyos "aranyvérű" boszorkány aki a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskolában a griffendél ház tanulójaként sajátította el a mágiát. Apám egyszerű átlagember varázslók által nevezett bizonyos "mugli". Testvérem nincs de van egy kutyám. Ő sajnos nem jöhet velem. De, hogy hova is tartok? A nyáron megkaptam levelem én is a Roxfortba, tehát én is boszorkány vagyok. Egy héttel ezelőtt vásároltunk be az Abszol Úton az iskolai kellékekből. (Az új versenyseprű nagyon nagyon megtetszett de anya rögtön lebeszélt róla mivel elsősök még nem rendelkezhetnek saját seprűvel...hülye szabály szerintem.) De azt még mindig nem árultam el, hova is tartok? A King's Cross Pályaudvarra egy bizonyos 9 3/4-vágányra aminek a létezéséről se tudtam...mostanáig.
-Anya? Elárulnád, hol van az a vágány?
-Gyere. Itt a 9-10 vágány közötti falnak kell nekifutni.
-De akkor nekimegyek a falnak.
-Egy átlagos fal esetén nekimennél. De mint minden a varázsvilágban ez a fal is minden csak nem átlagos. - azzal mögém állt és ő is megkapaszkodott a cuccomba - Háromra.
-Oké csak majd szolj...
-HÁROM - nekifutottunk a falnak és nagyon féltem igaz de átjutottam - Tessék. Remélem te is a griffendélbe kerülsz, de ha nem is oda oszt be a süveg akkor se lesz semmi baj. Csak ne azokba a társaságokba kerülj akik folyton bajt kevernek mivel azért elég kemény büntetőmunka jár...
-Tudom anya...egy jó párszor már elmondtad.
-De te meg mindent elfelejtesz szóval... - sípszó hangzott fel. -Menj még mielőtt lekésed - ölelt át - és ne felejts el baglyot küldeni a beosztás után.
-Nem fogom. Szia!
Elindultam. Felszálltam a vonatra és gyorsan kerestem egy üres fülkét. A vonat ablakából még integettem anyának, majd elindult a vonat és úton voltam a híres neves Roxfort felé.
Nagyrészt az utat figyeltem, szép volt a táj. Kopogtatnak a fülke ajtaján.
-Gyere.
-Bocsánat - szólt sírós hangon egy kerek arcú fiú. - Nem láttál véletlenül egy varangyot? Elvesztettem...vagyis mindig megszökik.
-Nem láttam.
-Értem azért köszi. - azzal megfordult és kilépve a fülkéből becsukta maga mögött az ajtót.
Az út további részét magányosan töltöttem. Majd egyszer csak megérkeztünk. Leszállva a vonatról egy nagydarab ember a csónakokhoz terelt mindenkit, vagyis mindenkit a gólyák közül. Átkeltünk a tavon és a nagyterembe vezető lépcső tetején egy zöld taláros idős boszorkány várt minket akinek meglehetősen szigorú volt a tekintete.
-Köszöntök mindenkit a Roxfortban - fogott bele a mondókájába McGalagony professzor - Hamarosan megkezdődik az évnyitó bankett, de mielőtt elfoglalják helyüket a nagyteremben, beosztjuk magukat az egyes házakba. A beosztás igen fontos ceremónia, mivel a Roxfortba töltött évek alatt gyakorlatilag a ház lesz a családjuk. Az órákon a ház többi tanulójával együtt vesznek részt, a ház hálótermeiben alszanak és a ház ház klubbhelységében töltik a szabadidejüket. A Roxfortban négy ház működik: a Griffendél, a Hugrabug, a Hollóhát és a Mardekár. Mindegyik háznak megvan a maga dicső története, s mindegyikből számos kiváló boszorkány és varázsló került ki. Amíg a Roxfortban tanulnak, a sikereikkel a háznak szereznek dicsőségpontokat; ha pedig megszegnek valamely szabályt, a házukat sújtja pontlevonás. Év végén a legtöbb pontot elért ház megkapja a házkupát, ami igen nagy megtiszteltetés. Remélem mindannyian házuk dicsőségére válnak majd. A beosztási ceremóniára néhány perc múlva kerül sor az egész iskola jelenlétében. Azt ajánlom addig kissé szedjék rendbe magukat. Ha készen állunk a fogadásukra visszajövök. Kérem, hogy csendben várakozzanak.
Azzal belépett a nagyterembe és elkezdődött egy halk nyüzsgés, hogy mi alapján osztanak be minket biztos valami próbát kell kiállni. Bolond népség a fejetekre teszik a süveget aki megállapítja a tulajdonságaitok alapján, hogy hova kerültök; forgattam a szemem. Hogy az istenbe találhatnak ki ilyen hülyeségeket. Egy göndör hajú lány azon gondolkodott persze hangosan, biztos párbaj lesz és melyik varázsigét kell használnia. Azért erre nem számítottam, hogy lesz olyan aki nem kezdődik még az iskola de már megtanulta kívülről az összes könyvet. Iskolán kívül varázsolni se lehet szóval az nem elég, hogy tudja ha nem tudja elsajátítani. Elég stréber típusnak tűnik, tuti hollóhát lesz.
Indulhatunk - csendült egy éles hang, McGalagony visszatért - Kezdődik a beosztási ceremónia. Egyes oszlopba fejlődj majd kövessenek.
az ajtóra merőlegesen állt négy hosszú asztal mögöttük pedig egy a négyre merőlegesen szintén az lehetett a tanári asztal. Előtte állt egy sámli amin a híres neves teszlek süveg. amint felsorakoztunk a süveg dalra fakadt.
Kalapok közt keresgélve Találsz nálam szebbet,
De nem hordott még fején a Föld Nálam eszesebbet!
Én vagyok a teszlek Süveg A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem Egy kalap alá!
Én látom mit senki más: hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel, és menten mondom, hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe békés, igazságos.
Oda mész ha türelmes vagy s jámbor - ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban Éles elmék várnak.
Kinek a tanulás kaland, Oda azok járnak.
Ha agyafúrt s ravasz vagy, Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked, ott lelhetsz sok társra.
Hát végy fel és ne remegj! Forog ez az agy!
Bár nincs mancsom nálam mégis jó kezekben vagy!
Tulajdonság alapján...hát végülis le tudok csapni egy pókot szóval az számít bátorságnak? Hugrabug esélytelen mert nem vagyok türelmes, legtöbbször inkább mondanám úgy, hogy idegbeteg vagyok. Hollóhát...nem szeretek tanulni szóval ez is esélytelen. Végülis az előző sulimba szerettem borsot törni mások orra alá, de annak meg anya nem örülne mert, hogy abból került ki a legtöbb sötét varázsló és hát elég rossz hatással lenne rám. Ha szerencsém van beoszt a Griffendélbe. Ha nincs akkor Mardekár. A másik kettő teljesen esélytelen.
Miközben elmerültem a gondolataimban a tanár nő sorban szólított ki mindenkit, hogy fejükre tegyék a süveget. Majd egyszer csak valami megütötte a fülem.
-Harry Potter. - ő lenne az "a kisfiú aki túlélte"? Kilépett a tömegből egy nálam alacsonyabbnak tűnő fiú fekete hajjal, zöld szemmel és kör alakú szemüveggel. A haja a homlokára volt simítva szóval nem látszott az a bizonyos villám alakú sebhely. Idegesnek látszott. Biztos ő sem akar a Mardekárba kerülni. De hogyan kerülne oda pont Ő? Ő aki legyőzte Voldemortot. Ha ezt a nevet hangosan mondtam volna ki mindenki megkövezett volna. Nem tudom mire fel fosnak ennyire tőle.
Elég sokat agyalt a süveg és mondhatni, beleveszett a Potter gyerekbe mert azt merte mondani "Csak ne a Mardekárba" . Végül a Griffendélbe került.
-Olivia Josette Evans. - én...elindultam, leültem a sámlira és a fejembe húztam a süveget.
-Csak nem egy Evans? - szólalt meg hirtelen a süveg. - Nehéznek nem nehéz a döntés. Türelem nem szorult belé, és tanulni se szeret. Mardekár vagy Griffendél? - úgy tűnt agyal. - Szeret borsot törni mások orra alá, ugyan akkor van benne bizonyítási vágy... hova tegyelek? Legyen mondjuk a GRIFFENDÉL!
Hatalmas megkönnyebbüléssel vettem le a fejemről a süveget majd egyenesen szaladtam a griffendél asztala felé.
Nem a mardekárba kerültem.
