Nem // Lando Norris ff.

17. fejezet

Mikor reggel felkeltem, akkor Lando nem feküdt mellettem. Igazából nem foglalkoztam vele, mert még túl álmos voltam, hogy bármit is végig tudjak gondolni.

Elmentem a fürdőbe és gyors lefürödtem, majd egy rendezetlen kontyba össze fogtam a hajam. Fogat mostam és már azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Megtaláltam a szakadt farmerem, úgyhogy azt rángattam magamra, meg egy egyszerű ujjatlant, de így fáztam. Pulcsit akartam húzni, de az enyéim között egyik sem tetszett. Megfordultam és Lando szekrényére néztem. Pár percig még szemeztem vele, de végül feladtam. Elindultam a bejárati ajtó felé, de útközben visszafordultam és odarohantam a szekrényhez. Kivágtam az ajtaját és rögtön megakadt a szemem egy fekete melegítő pulcsin. Kivettem és magamra húztam. A hátulján a fiú forma 1-es száma volt rajta és a csapatának a logója, valamint a vezetékneve, tehát a Norris. Elmosolyodtam, mert a pulcsi a combom közepéig ért, talán még egy kicsit tovább is.

Most már végleg elindultam az ajtó felé, útközben pedig felkaptam a telefonom és a kulcsot.

A liftet várva körbe néztem a folyosón. Semmi érdekeset nem találtam, de legalább nem unatkoztam, ameddig megérkezett a lift. Beszálltam és megnyomtam a földszintet. Mikor leért, kiléptem az ajtaján, majd az étkező felé vettem az irányt. Bent már elég sokan voltak, úgyhogy gyors kerestem magamnak egy helyet. Max és Charles között volt egy szabad hely, így lehuppantam közéjük.

-Jó reggelt petite fille (kislány).-Mosolygott rám egy ezer wattos vigyorral. A megszólításra elhúztam a szám és morcosan pillantottam felé.

-Je ne suis pas une petite fille. Je suis une femme mure. (Nem vagyok kislány. Egy érett nő vagyok.)-Vágtam vissza én is átváltva franciára. A fiú döbbent tekintettel nézett rám.

-Nem tudtam, hogy tudsz franciául.-Vakarta meg zavartan a ferraris pilóta a tarkóját.

-A felsőfokú nyelvvizsgám is megvan belőle.-Néztem rá vigyorogva, mire rám mosolygott.

-Van még ilyen titkos képességed?-Szólalt meg Max. Gondolom végighallgatta a beszélgetésünket.-Azon kívül, hogy lopod Lando cuccait.-Mutat a pulcsira. Most rajtam volt a sor, hogy zavartan lepillantsak a földre.

-Erről jut eszembe, hol van a tejes srác.-Nézett kérdőn hármunkra a velem szemben ülő Pierre.

-Nem tudom.-Válaszoltunk egyszerre mind a hárman.

-Ki keresi?-Hallottuk meg a hátunk mögött Norris edzőjének a hangját. Hátra fordulva láthattuk, ahogy az edző mögött tökre izzadva és kipirosodva lép be az említett. A pólója rátapadt a mellkasára, a rövidnadrágja pedig az eredeti színéhez képest most sötétebben nézett ki.

-Látom leizzasztotta.-Röhögtek össze a két mellettem ülő srác. Én felkelve a helyemről léptem Lando elé, aki végig mérve engem mosolyodott el. Hozzám hajolt, mire átkaroltam a nyakát. Csurom vizes volt, ami tippre nem is víz volt, hanem izzadság, de most ez sem érdekelt. Ő magához rántva hívott egy csókba.

-S'il vous plait ne tournez pas de porno en direct ici. (Kérlek, ne itt forgassatok élő pornót.)-Hallottam megint a Monacói hangját, mire mérgesen kaptam felé a fejem.

-Si tu ne veux pas regarder tu peux aller merde Leclerc. (Ha nem akarod nézni, akkor elmehetsz a faszba, Leclerc.)-Indultam meg felé dühösen, mire ő kislányosan sikoltva felpattant a székről és elfutott. Én pedig utána.

-Ne beszélj csúnyán Emily.-Mondta az éppen akkor betoppanó bátyám.

-És ha lehetséges, úgy beszéljetek, hogy mi is megértsük.-Kiáltotta még utánunk Max. Charles kifutott a teraszra, és leugrott a homokos partra, én pedig utána. A tökéletes landolás után fájdalom hasított a gerincembe, mire összegörnyedve nyögtem fel. Charles vigyorogva nézett a háta mögé, de amikor meglátott lelassított és aggódva lépdelt felém.

-Jól vagy?-Lépett oda hozzám és segített kiegyenesedni. A gerincem recsegett ropogott, én meg fájdalmasan nyögdécseltem.

-Igen, jól vagyok.-Mondtam két nagy levegő között.

-Biztos?-Segített visszalépkedni a teraszra, immáron a lépcsőn keresztül. Bólintottam és leültem a legfelső lépcsőfokra. Vissza kellene mennem ahhoz a gyógytornászhoz.-Morfondíroztam.

§§§

A nap többi részében nem hozta fel senki az incidenst, de ahányszor elment mellettem valaki, aki ott volt, feszült pillantásokat kaptam, vagy meg is kaptam a tipikus "Minden rendben?", "Jól vagy?" vagy éppen a "Segíthetek valamiben?" kérdéseket. Mintha egy törékeny baba lennék, aki nem mondta el, hogy hol és ki repesztette meg.

A lelátók felé tartva gondolkoztam, és nem is figyeltem a körülöttem lévőkre. Leültem az egyik kemény műanyag székre. A nagy órára néztem, ami a boksz végén van. Tíz perc múlva kezdődik az időmérő.

Valaki megkocogtatta a vállam, mire hátra fordulva egy gyönyörű lánnyal találtam szembe magam. Sötét barna haja a dereka közepéig ért, szemei kékek, mint a tenger.

-Ide ülhetek?-Mutatott a mellettem lévő székre.

-Persze.

-Kelly vagyok.-Mutatkozott be, amint lehuppant az ülőalkamatosságra.

-Én Emily.

-Melyik pilótával jöttél?-Nézett rám kíváncsian. Nem volt kedvem beszélgetni, de ez a lány nagyon kedvesnek tűnik, így rávettem magam, hogy válaszoljak.

-Daniellel.

-Daniel barátnője vagy?-Csillantak fel a szemei, miközben a szemem sarkából láttam, hogy elindul a jeddahi időmérő.

-Nem, a húga vagyok.

-Oh, hát, őszintén bevallom, jobban örültem volna, ha a barátnője vagy. Mindin Maxhoz jön nyavajogni, hogy milyen egyedül érzi magát. De az érdekes az, hogy még nem mesélt rólad. Mármint mindig beszámol az egész életéről-miközben mondja, elneveti magát, és én is egy mosolyra húzom a szám. Igen, ez tipikus Daniel. El sem kezdődik a versenyhétvége, de már mindenki tudja mi csinált a héten.-,de rólad még sosem beszélt.

-Nem nagyon szeretem ezt az egész felhajtást. Mostanában inkább szeretek a háttérben maradni.

-Nekem muszáj a középpontban lennem. Max miatt is, mert vele járok, és azért is mert modell vagyok.-Vonja meg a vállát.-De néha szívesen bújnék el mindenki mögé, és védeném meg a magánéletem.

-Ha szeretnéd, egy hétig cserélek veled.-Szólalok meg, ezt követőn sikerült megnevettetnem.