Autóbaleset

Első fejezet: Együtt

Külsö szemszög:

Szerelem. Ez egy olyan kifejezés, érzés, amely minden ember életében eljön. Egyszer minden ember megtapasztalja azt, hogy milyen a szerelem, át fogja élni annak minden egyes örömét és fájdalmát. A szerelem fáj, olykor örjítően. Minden párkapcsolatban vannak nehézségek, minden szerelem előtt vannak próbatételek, amelyeket vagy kiállnak a felek, vagy örökké elbuknak. Az igaz szerelmet is el lehet veszíteni, talán meg se találjuk azt a személyt, akit nekünk szántak az égiek. Sosem tudhatjuk, hogy az a személy, akivel le akarjuk élni az életünket, valóban a lelkitársunk-e. Hiszen lehetünk boldogok egy szimpla baráttal, személlyel is, és sosem fog feltűnni az igaz szerelem és a szimpla szerelem közötti különbség ha nem ismerjük mind a kettőt.

Park Sunghoon és Sim Jaeyun szerelmesek. Hogy milyen jellegű a szerelmük? Nos, ezt csak az élet és az idő tudná megmondani. Az biztos, hogy totálisan megbolondulnak egymásért. Tizennégy éves korukban találkoztak először egymással, és már akkor nagyon jól kijöttek egymással. Jake és Sunghoon szinte az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltak, de ettől eltérően sokáig tartott, mire beismerték az érzéseiket. Már a barátságuk kezdetén is sok időt töltöttek együtt, közös hobbiik lettek, mindent megbeszéltek egymással, és el nem tudták képzelni a napjukat anélkül, hogy akárcsak egy szót is beszéltek volna egymással. Jake volt az a személy, aki először felismerte, hogy amit érez, az szerelem. Eleinte nem mert lépni, hiszen sosem került szóba a szexualitásuk, és félt a visszautasítástól. Inkább nem is a visszautasítástól, hanem attól, hogy az érzései miatt elveszíti Sunghoont. A fiú elvesztése már akkor is a legnagyobb félelmei közé tartozott. Viszont Sunghoon is elég hamar rájött arra, hogy megváltoztak az érzései Jake iránt. Hogy ő maga hiába nőtt fel Jayel, aki a legjobb barátja, Jake röpke fél év alatt legalább annyira fontossá vált számára, mint Jay. Jay segítségével persze az érzései is tisztázódtak magában, és szintén Jay biztatására elkezdett udvarolni Jakenek. Tizenöt évesek voltak akkor, amikor kimondták azt, hogy ők immár egy pár. Lehet, hogy korán kezdődött, de ők biztosak voltak egymásban. Azóta mindig mindent együtt csinálnak, és még két év elteltével is ugyan annyira rajonganak egymásért, mint a kezdetekkor. Sunghoon hosszas készülődés után egy közös wellness hétvégén kérte meg szerelme kezét, aki örömkönnyek közepette mondta ki az igent. Bár még nem terveznek egyből összeházasodni kiskorúságuk miatt, ezzel is kifejezik a világ felé, hogy ők egyek. Mindketten úgy érzik, hogy egymás nélkül nincs jövőjük. Jake nélkül nincs Sunghoon, és Sunghoon nélkül nincs Jake. Ők egyek, örökké.

Szüleik vegyes reakciókkal fogadták szerelmük hírét. Jake apukája és anyukája - akik Ausztráliában élnek - velük együtt örültek a szorosabb kapcsolatnak. A Sim szülőknek mindig is gyermekeik boldogsága volt az első, az csupán részletkérdés számukra, hogy ki mellett boldogok. Persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy mind a ketten első pillanattól kezdve nagyon udvariasnak és kedvesnek tartják Sunghoont, aki mindig is büszkén vállalta az érzéseit Jake iránt. Jake szülei szinte sajátjukként tekintenek az ifjú műkorcsolyázóra, és boldogabbak nem is lehetnének attól, hogy egy magasabb fokozatra emelték a kapcsolatukat. Sőt, Mrs.Sim már alig várja, hogy megszervezhesse a fiatalok esküvőjét, amin mindennek tökéletesnek kell lennie.

Viszont mindezek nem mondhatóak el Sunghoon szüleiről, akik a mai napig kissé nehézkesen kezelik a helyzetet. Ők mindig is lányt képzeltek el a fiúk mellé, és elég nehezen dolgozták fel a tényt, hogy gyermekük egy fiút választott. Mindig azzal nyugtatták magukat, hogy mindez csak tinédzserkori lázadás, hóbort lehet, és Sunghoon idővel majd kinövi. Most viszont mindennél jobban meglepődtek, amikor a két fiatal kijelentette, hogy jegyben járnak.

Jake boldogságát még az sem ronthatja el, hogy felismerte Sunghoon szüleinek az áll vigyorát, és a szemükben lévő nemtetszést. Bár a két felnőtt sosem mondta ki nyíltan, Jake mindig is érezte, tudta, hogy ő egy nem kívánatos személy számukra. De valahányszor aggódott emiatt, Sunghoon mindig megnyugtatta, hogy nem számít a szülei véleménye, hiszen felnőttként nem a szüleihez fog hozzámenni, hanem hozzá. Sunghoon lesz az, aki családot alapít vele, akivel egy életre összeköti az életét, aki az utolsó lélegzetvételéig mellette marad. Sunghoon mindig is hagyta, hogy a szülei befolyással legyenek az életére. Kötelezték a műkorcsolyázásra, a versenyzésre, megmondták, hogy kikkel barátkozhat, milyen rendezvényekre menjen el és hogyan viselkedett azokon, milyen interjúkat fogadhat el a versenyei után, és a befolyó pénzből melyik szervezetnek adományozzon. A szülei kedve szerint élte az életét, de Jaket sosem hagyná el miattuk. Akarhatnak bármit a szülei, tehetnek bármit, de ő nem fogja elhagyni a szerelmét.

Sunghoon és Jake illedelmesen elköszönnek Sunghoon családjától. A szülei próbálják nem kinyilatkoztatni nemtetszésüket. Most talán még az eddigieknél is jobban ellenzik Jake és Sunghoon kapcsolatát, ugyanis az eljegyzéstől nagyon is komollyá váltak a dolgok. Innen nehezen van visszaút, és ők nem egy fiút akarnak a gyermekük mellé, hanem egy lányt, aki majd unokát szül nekik. A fiatalok beszállnak az autójukba, és elindulnak közös lakásuk felé. Sunghoon szülei intésre emelik a kezüket, majd egyből lehervad a mosoly az arcukról, amikor látótávolságon kívülre érnek a fiatalok.
- Remélem meghal az esküvőig... - kívánja Sunghoon édesanyja, majd elindul be a házba. Nem akarta ő ezt szívből, hirtelen felindulásból mondta, mégis, akarata teljesülni látszik.
- Anya, ne mond ezt - szólal meg Sunghoon  húga megijedve édesanyja kívánságától.

A hazafele tartó út csendes, de nem kínzóan, hanem kellemesen. Jake és Sunghoon mindig is élvezték egymás társaságát, a csöndet is, ugyanis a másik jelenléte már elég a boldogságukhoz. Mivel Jake szülei Ausztráliában élnek, a fiúnak saját lakása van, ahová Sunghoon egy éve beköltözött. Ők ketten tényleg komolyan gondolják a kapcsolatukat az első perctől fogva, és így nem érzik azt, hogy bármit is elsietnének. Sunghoon a sebesség váltása után ráteszi kezét párja combjára, ezzel felhívva magára a figyelmet.
- Sajnálom, hogy így reagáltak - mondja ki gondolatait őszintén, mire Jake mosolyra húzza az ajkait. Ritka alkalmak egyike, amikor neki kell megnyugtatni Sunghoont és nem fordítva.
- Semmi baj, Hoonie! - teszi rá kezét a lábát érintő kézfejre, és kissé megszorítja azt. - Egyek vagyunk, ezen nem változtathatnak a szüleid, bármennyire is akarnak. Amíg mi biztosak vagyunk egymásban, addig nem számít az ő akaratuk.
- Mondtam már, hogy te vagy a mindenem? - érdeklődik Sunghoon lágy hangon, és egy röpke pillantást vet szerelmére. Ha tehetné, élete végéig őt bámulná, de ez vezetés közben nem lenne a legjobb. Így hát szigorúan visszavezeti a tekintetét az útra.
- Hmm, lássuk csak – kezd gondolkozni látványosan Jake, majd elkuncogja magát. Ajkai szív formájúak a mosolyától, szeme pedig félhold alakú, és csillog a szeretettől. - Úgy minden nap, bár, a nap minden egyes percében elhallgatnám - vallja be, bár ezzel mind a ketten tisztában vannak.

Sunghoon épp mondana valamit, amikor feltűnik neki, hogy egy kamion vészes sebességgel közeledik feléjük az ő sávjukban. Nem gondolkozva sokat rántja a kormányt oldalra, viszont a gyors reflekszei ellenére is telibe kapja a kocsit a kamion. Még hallja Jake fájdalmas ordítását, érzi az egész testében szétterjedő fájdalmat, érzi a vér illatát, de utána elsötétül előtte minden.