kedves jay,
sajnálom. sajnálom, hogy levelekben vallottam neked szerelmet. sajnálom, hogy ezeket az ijesztő leveleket küldöm neked hónapok óta. sajnálom, hogy gyáva vagyok oda menni, és állandóan arra kérlek, hogy érts meg. sajnálom, hogy beléd szerettem.
három éve, mikor először megláttalak a szőke hajaddal, az angyali mosolyoddal, le voltam sokkolva. nem hittem a szemeimnek. tényleg azt hittem, hogy valami angyal vagy aki véletlen leesett fentről. aztán pár hónap elteltével láttalak újra, és akkor kezdtelek el kedvelni. néha láttalak a barátaiddal nevetni, néha láttalak másoknak segíteni, néha énekelni láttalak. barátságos vagy, nem csak a barátaiddal hanem mindenkivel.
ahogy az idő telt, én egyre jobban beléd estem. gyáva voltam, hogy nem mentem oda hozzád, legalább barátkozni. és még mindig gyáva vagyok, mert csak itt tudtam neked szerelmet vallani.
jobban megszerettelek, mint ahogy én azt terveztem. szerelmes lettem beléd. nem tudom megmondani miért és hogyan. talán a csodás kinézeted miatt? vagy a gyönyörű hangod miatt? esetleg a csodás mosolyod miatt?
beleszerettem abba, ahogyan megérintesz anélkül, hogy a kezeid használnáld.
ezekkel a levelekkel az volt a célom, hogy tudj az érzéseimről. sajnálom, hogy hónapokig idegesítettelek.
pár napja láttam, hogy megcsókolod youngheet. ez volt az oka, hogy az utóbbi napokban nem írtam neked. fájt, összetörted a szívem. tudtam, hogy semmi esélyem nálad. de az, hogy láttalak megcsókolni valakit... nem tudtam kezelni magamat, az érzéseimet. tudtam, hogy te nem tudsz úgy szeretni, mint ahogy én téged, látni téged mással nagyon fájdalmas volt. nem mentem suliba pár napig, nem akartalak látni, nem akartam szembe nézni a valósággal.
de jay, kérlek ne legyél szomorú és ne sajnálj meg engem. nem a te hibád volt, hogy beléd szerettem vagy, hogy nem tudtad viszonozni az érzéseimet.
ahogy mondtam, ez a te életed és azzal jársz akivel csak akarsz. remélem megtalálod a boldogságot mellete.
ez az utolsó levelem.
szeretlek.
~yang jungwon.
