Hülye gólyatábor. Semmi kedvem nem volt eljönni, de anyám rámerőltette. Nem szeretem az embereket. Jobban el lettem volna, hogyha otthon kellett volna maradnom. De, ha már itt vagyok, akkor használjam is ki. Egyszer lehet az ember gólya, nem?
-Hé! Gyere már! -szólt egy kakas tarélyos fiú.
-Hova? -csuktam össze a könyvem. A Balaton part szélén ülve olvastam. Eddig.
-Valami megismerkedős szart akar az ofő. -vonogatta a vállát. Sóhajtottam, és feltápázkodtam. Hát, akkor essünk túl rajta.
A fiú (időközben negtudtam, hogy Lőrinc) elvezetett egy tárasághoz, akik körben ültek és beszélgettek.
-Áh, itt van az antiszoc is. -szólalt meg egy barna hajú srác. Milyen kedves, nem?
-Haha. -ültem le egy lány mellé, aki vadul integetve mondta hogy üljek mellé. Igazából nem ismerek nagyon senkit, szóval örültem neki.
Mindenki szép sorjában bemutatkozott. Az ofő kezdte. Felhúzott térdekkel hallgattam végig mindenkit. Akkor kezdtem el kicsit feszengeni, mikor rám került a sor.
-Öhm...Fanyó Krisztina vagyok, Kriszti. Szeretek olvasni. -emeltem fel a kezembe a könyvem. Erre ugyan az a barna hajú fiú beüvöltötte hogy "ha nem mondod, észre sem veszem".
-Táncolok és van egy kutyám, Sirius. -folytattam. Úgy tettem, mintha nem is hallottam volna.
Végül az a barna srác is bemutatkozott. Patriknak hívják. Hát, Patrik, érzem hogy nem leszünk legjobb barátok.
Na, mindegy is. A lány, aki mellett egész végig ültem, Hajni. Tök szimpi, ami nem ritka. Mivel Patrik szavaivak élve antiszoc vagyok.
-Lámpaoltás tízkor! Ne felejtsétek el! -kiáltotta még utánunk az ofő, de mi már rég messze jártunk.
Ja, kis faházakba vagyunk itt még öt napot. Hajnival és még másik két lánnyal. Az egyik Dalma a másik Hanna. Ikrek.
-Szerintem a szüleik születésükkor -bögtem a két lány felé. -gondolták hogy basszunk ki az emberekkel, és a nevük meg a külsőjük is legyen egyforma. -mondtam, mire
Hajni hangosan felnevetett.
-Hé. Lányok! -hallottunk meg egy hangot a nyitott ajtó felől. Hajni halálra rémült mert már aludtunk, és az ajtót csukva hagytuk. Elvileg az ofőnek kellene ezeket bezárni. Biztos bealudt a nagymedve.
-Mi van? -kérdeztem én,
aki tudta hogy ő Áron, felismertem a hangjából. Hajni még mindig halálra volt rémülve, meg volt róla győződve hogy egy démon az. A ikrek...hát horkoltak. Milyen érdekes. Ugyan úgy horkoltak. Hmm.
-Gyertek ki a balcsi tűzelőhelyére. Ott vannak a többiek is. -suttogta, és becsukta maga után az ajtót.
-Megyünk? -kérdezte Hajni, mire bólintottam.
-Ezek miatt úgy sem tudnék aludni már.
-Szupiiii. -pattant fel kicsit hangosan, mire az egyik felhorkant.
-Halkabban már! Had horkoljanak nyugodtan. -mondtam mosolyodva, és kimentünk, de én még gyors felkaptam a kardigánom. Ugyanis késő volt, és hűvös. -Tessék. -sóhajtottam, és odanyújtottam a kardigánom Hajninak, aki majd megfagyott mellettem.
-Köki. -vette magára.
Tényleg ott voltak a tűzelőhelynél. Áron és Lőrinc boldogan intettek nekünk, Patrik a gitárát hangolta, Peti olvasott (Patrik testvére). Teljesen különböznek. Ja, Patrik egy évvel idősebb nálunk, és ezért úgy érzi hogy ő a király. Bah.
-Huha. Kislány, neked kellene egy pulcsi. Nem gondolod? -nézett rám Peti.
-Meglehet. -vontam meg a vállam.
