Reggel szomorúan vettem tudomásul, hogy Patrik mellett Anna ül, és valamit nagyon magyarázott neki. Peti mellett nem ült senki. Ülhetten volna mellé, de inkább egy màsik farönkre huppantam le.
Kezembe vettem a könyvem, de nem volt arra erő hogy kinyissam. Inkább csak bámultam a borítóját.
-Miért nem olvasol? -éreztem meg azt a jól ismert jó illatot. Oldalra pillantottam, és Patrik ült mellettem.
-Nincs kedvem. -húztam el a számat.
-Baj van? -kérdezte. Felnéztem a szemébe, és láttam hogy aggódva fürkészi az arcom.
-Fáj a fenekem. -mondtam, mire Patrik hangosan felnevetet. Tegnap, mielőtt Petra kinyitotta volna az ajtót egy hullámcsattal, Patrik rávágott egy nagyot a hátsomra. Ő szavaival élve "ez volt a búcsúajándéka".
-Adjak rá puszit? -suttogta a füllembe, mire éreztem hogy elvörösödök.
-Adsz egy puszit, vagy még titok?
-Titok. -suttogtam. Bólintott, és felállt aztán visszaült Anna mellé. Én meg kinyitottam a könyvem, és addig azt olvastam, amég az ofő meg nem jelent.
A ofőn nagyon látszott, hogy másnapos. Szerintem legszívesebben aludt volna még vagy két napot, de el kellett velünk mennie reggelizni.
-Merre van a mosdó? -kérdeztem a mellettem ülő Hajnit. Hajni a jobb oldalamon ült. Peti meg a bal oldalamon. Jobban örültem volna Patriknak. Na mindegy.
Mivel bal kezes vagyok, ezért kajálás közben véletlen meglöktem a bal kezemmel Peti kezét. Az elején mosolyogva kértem bocsánatot, ő meg mosolyogva mondta hogy semmi baj, és arébb csúszott. Aztán mikor legelőször meglökte a kezem "játékból" mosolyogtam rajta, de mikor már harmadjára csinálta, már kicsit idegesített. Így el akartam menni a mosdóba.
-Ott! -mutatott a háta mögé Dalma. Vagy Hanna.
-Köszi. -felálltam, és bementem. Senki nem volt bent, így lehajtottam az egyik wc ülőke tetejét, és ráültem. Az ajtót csak becsuktam.
-Mi a... -csodálkoztam, mikor Patrik belépett a fülkébe és bezárta az ajtót maga után. -Ez a lány mosdó!
-Na nem mondod. -mondta.
-Mi a baj? -felálltam, és meg akartam ölelni, de elhúzodott.
-Hé! -mondtam, mikor már másodszorra húzodott el.
-Mit csináltál ott Petivel? -kérdezte. Nem tűnt idegesnek. Inkább lenézőnek. (?)
-Semmit. -tártam szét a karom. Nagyon úgy éreztem, hogy én vagyok az áldozat. Szerintem én is voltam.
-Aha. Tehát egymás könyökét lögdösve nevetgélés az semmi.
-tette magaelőtt keresztbe a karját.
-Jaj, Patrik. -magam felé akartam fordítani az arcát, mert a mögöttem lévő falat nézte, de mikor odanyúltam eltolta a kezét. Rosszul esett? Igen. Feladtam, és nem próbálkoztam többet? Nem.
Megöleltem. Még mindig maga előtt tartotta a karját, de én úgy öleltem meg. És lábujjhegyre állva puszit adtam a a szájára.
Végül csak engedett, és a kezeit a derekam köré fonta, és belepuszilt a hajamba.
-Egyszer véletlen meglöktem Peti kezét. Aztán utánna ő szórakozott. Egyáltalán nem élveztem, ezért is jöttem ide. Mert idegesített. -suttogtam, miközben ő a fejemet simogatta. Én meg a hátát cirogattam.
-Megölöm. De előtte. -mondta, és a számhoz hajolt, amit rögtön ostromolni kezdett.
Teljesen elfelejtkeztünk a külvilágról, mikor valaki belépett.
-Ne mond azt haver, hogy itt vagy. -nevetett Áron.
-Hé! Nyisd ki az ajtót.
Patrik odalépett és kinyitotta. Patrik átölelte hátulról a derekam, én meg a vigyorgó Áront néztem. Szerintem lefagyott.
