Szüret [Eldarya ff]

12. fejezet

Úgy érzem itt ment el igazán az eszem...

Jó olvasást!

ÚRISTEN ÉS AZ ÖSSZES SZENT AKI A MENNYBEN VAN VAGY BÁRHOL A VILÁGON!!!!!

Ha arra ébredsz fel, hogy egy maszkos fazon, akinek valami csőr van a száján, ami úgy néz ki, mint azok a béna szülinapi sapkák amiket régen a szülők vettek a bulikra, nos akkor hirtelen eszedbe jut az összes szent neve.

Fel akartam ülni, de Csőrike visszanyomott az ágyra. Én ezt nem hagytam, ezért erőlködni kezdtem, ami miatt megfordult velem háromszor a világ és visszakerültem az álomvilágba. Most szerencsére csak csirkefarmról álmodtam.

-Vedd le azt a hülye maszkot! – hallottam egy nő hangját, miközben lassan otthagytam tyúkanyót a szobában bent.

-És ha megtudja kik vagyunk? – kérdezett vissza egy másik fojtott, női hang.

-Ő egy ember, Noxa! Azt se tudja mi az az Eldarya! – szidta le az első. Nos valójában....

A nos valójában helyett csak egy rekedt nyögés hagyta el számat, ami körülbelül úgy hangzott, mint egy chupacabra vészkiáltása halála előtt. Apropó, kiderül, hogy Fionát ki átkozta el, hogy ogre legyen..? de ez most mellékes.

-Hallod?! – kiáltott fel Noxa. – Jeleket küld a fajtársainak, hogy tájékoztassa őket hollétünkről.

A másik csaj szemforgatását idáig el lehetett hallani, pedig az nem is hallatszódik.

-Itt meg mi folyik? – jött be egy harmadik alak és ahogy lassan nyitogattam szemem, egyre inkább kitisztult a látóköröm. Habár úgy tűnt mintha megint álmodnék, mert három tollakkal tarkított, szárnyas lény állt előttem.

-A lány felébredt. – szólalt meg az értelmesebbnek tűnő maszktalan nő, majd felém mutatott. A férfi bólintott és megindult felém, majd az ágyra ült mellém.

-Az én nevem Mixtus és én vagy Aves leendő vezetője. – mutatkozott be az uraság. Utána kapott egy tockost az értelmesebbnek tűnő maszktalan nőtől.

-Ne hallgass rá, én vagyok Aves vezetőjének a lánya, ebből adódóan a következő vezér, Utilita.

-Mégis mit csinálsz Utilita?! – háborodott fel Noxa. – Elárultad az ellenségnek, hogy te vagy a vezető! Hagynod kellett volna hogy Mixit higgye a főnöknek, így őt fogja megtámadni, nem téged!

-Valójában nem támadnék meg senkit.

-Pontosan, Noxának igaza van! – szólaltunk meg Mixtusszal egyidőben.

-ELÉG! – kiáltott fel Utilita, de annyira, hogy a barlang amiben voltunk megremegett. – Ti ketten, menjetek el, négyszemközt szeretnék beszélni vele!

Hosszas huzavona után, Utilitának sikerült kiküldenie a két hangos maradat és végre kettesben maradt velem. Leült az ágyam szélére és bámulni kezdett. Pár perc múlva felettébb kényelmetlenné vált tartani a szemkontaktust, de ezzel akartam neki megmutatni a dominanciámat! Vagy akár le is pisilhetném az ágyat... Milyen puha ez a takaró amúgy.. egy kicsit mintha éhes lennék. Az ott egy macska volt a barlang bejáratánál? De mintha szárnyai lettek volna... szárnyas macska? Szárnycska? Macsnyas?

-Ki vagy? – szólalt meg tollas lány egy idő után, én pedig majdnem a barlang mennyezetén végeztem, annyira megrémültem. Kezemet piciny kis szívemre helyeztem és kellett pár pillanat mire lenyugodtam.

-Üdv, én Cherry.. vagyok...? – határozottan startolt hangom a vége felé úgy hangzott mintha kérdezném.

-A Föld nevezetű világból jöttél?

-Nos az valójában egy bolygó... – folytattam volna tovább is, de a tekintete elnémított. Miért néz ki ilyen félelmetesen?! – I-igen. – bólintott.

-Hogyan kerültél ide?

-Nem tudom..? – a fenébe, hogy úgy hangzik mintha kérdezném! Utilita felemelte egyik szemöldökét, én pedig kérdezés nélkül folytattam. – Nem tudom, arra keltem fel, hogy Eldaryában vagyok! Egy kedves süticsalád befogadott és ők mesélték el nekem! Utána pedig cellába zártak, utána kiszabadítottak és utána elvittek egy szigetre és lezuhantam és most itt vagyok! Habár van egy érzésem, hogy útközben valamikor meglátogattam egy bogárhátú hátsóülését is. – motyogtam az utolsó mondatot inkább magamnak.

-Süticsalád? – most komolyan ez volt amit leszűrt az egészből?!

-Nem pont süti.. de az. Amerikai süti, csokis, tele van csokival. Csupa csoki. De ők nem csokisak! Nekik fülük van – mármint kinek nincs? – meg szarvuk!

-Brownie-k?

-Igen! Igen, brownie, hű de rég ettem utoljára! – sóhajtottam fel és a gyomrom is felkiáltott a finom édesség hallatán.

-Te brownie-kat eszel? – állt fel az ágyamról madárka rémülten.

-Nos amikor anyu készíti el őket akkor igen! Habár én is egész finomakat tudok sütni.

-Oké, elég, ne beszéljünk erről többet! – állított meg Utilita. – Nem kedvelem a brownie-kat, de azért annyira utálni se utálom őket.

-Nem szereted őket?

-Mondjuk úgy, hogy nem rajongok értük.

-Tényleg? – tűnődtem el. – Furcsa ízlésed van.

Köszönöm az eddigi megtekintéseket és csillagokat 💖💖