Leváltva

Prológus.

A Washingtonbeli Utahban nemrégiben költözött be egy család, a család két erkölcsös és keresztény szülőből és egy tizenhét éves tinédzserből áll, akinek a neve Dane.

Dane a lehető legjobb körülmények között nőtt fel, mindene meg volt még akkor is, mikor nem kellett neki semmi. Jó eszű fiú, azonban eléggé lomha és meggondolatlanul cselekedik. Egy napon szülei megunják azt, hogy az egyszem gyermekük képtelen eszét a tanulásra fordítani, így megbüntetve őt, kidobják otthonról az idegen városba, ahol Dane senkit és semmit sem ismer a játéktermen kívül.

Egy tavaszi, kissé fagyos napon Dane morcosan lépett be a gyorskajáldába, majd helyet foglalt az egyik széken, miközben okostelefonját elővéve tárcsázta már ötödjére az anyját, aki most is nyugodt lélekkel nyomta ki a telefont. Dane csalódottan felnyögött, majd körül nézett.

A gyorskajálda viszonylag nagy volt, narancs és piros színek játszottak, bőrből készült székek helyezkedtek el szépen, műanyagból készült asztalok sorakoztak. Egy hosszú sor húzódott végig, gyerekek nevetése és idegesítő hisztijük harangozta be a gyorskajáldát. Két nő vette fel a rendeléseket, hátuk mögött egy idős férfi csinálta az ételeket.

Dane megkopogtatta körmeivel a műanyag asztalt.

- Helló! - ült le egy férfi elé, Dane felvonta szépen szedett szemöldökét. - Zavarok?

- Igen.

- Akkor jó. - vigyorgott a férfi. - Joseph vagyok!

- Nem érdekel.

- Bunkó. - sóhajtott fel drámaian a Joseph nevezetű idegen. - Mi jót csinálsz azon kívül, hogy halálos tekintettel bámulod az embereket?

- Éppen azon gondolkozom, hogy miképpen végezzek veled, Joe.

- Joseph. - javította ki azonnal.

- Ugyan az. - vonogatta vállát Dane. Nem nézett a férfire, ugyanúgy elemezte a többieket.

- Dolgozol? - érdeklődött Joseph.

- Nem. - válaszolta morgás szerűen Dane.

Joseph hümmögve nézett a fiúra, majd zsebéből előkotort egy újságot és letette az asztalra.

- Hát ez? - tudakolta Dane.

- Munka lehetőség. - válaszolta Joseph, majd felállt, mint aki jól végezte munkáját.

Dane fintorra húzta ajkait, összeráncolt szemöldökkel vette fel az újságot, nem törődve azzal, hogy a férfi boldog mosollyal az arcán kilép a gyorskajáldából.

Az újság címlapján nagy, nyomtatott formában helyezkedett el a "Felvétel Freddy Fazbear pizzériában", alatta írott kisbetűkkel volt leírva a feladat, miszerint vigyázni kell a
animatronic robotokra.

- Mi a franc? - igéző kék szemei lefelé haladtak, majd döbbenten nézett, mikor elolvasta, hogy a jutalom heti 120$ lenne.

Dane az asztalra lerakott okostelefonját a kezébe vette és bepötyögte a cikkben látott telefonszámot, füléhez téve a készüléket várt arra, hogy felvegyék.

Ekkor még nem tudta a főszereplőnk, hogy mi is vár rá.

(Segítségemre volt: bekashaa)