Minden érintés //szünetel//

Az új lány

Minden érintés

24. rész

Egy hét eltelt. Természetesen semmi érdekes nem történt, sőt, inkább unalmasabb volt ez a hetem mint eddig...

Ha nem vesszük figyelembe, hogy Umbridge megnehezíti mindenki életét, és nem hagy levegőhöz jutni minket, akkor valóban nem volt semmi érdekes. A büntetéseket csak úgy osztogatja, a diákok keze meg már lerohadt. Akármerre nézek, mindenhol a bekötött kézfejűvel sétálgató embereket látom. Az én kezem hál'istennek már rendbe jött, persze a helye megmaradt és még mindig kitudom olvasni, hogy mi van oda írva, de mindegy.

Tanulok, barátokkal vagyok, levelet írok Siriusnak. Igen. Miután elolvastam az egyik reggel a levelet amit tőle kaptam, utána egyből írtam neki másnap. Azóta küldött még két levelet amire természetesen válaszoltam is. Megbeszéltük, hogy karácsonykor a Weasley családnál találkozunk, mert ott nyugisban tudunk beszélgetni. A karácsony az nem most lesz, de úgy érzem lehunyom a szemem és mire kinyitom, már karácsony lesz. Mert ilyen gyorsan repül felettünk az idő...

Pansy szakított Adriannal, mert állítólag látta Adriant egy másik lánnyal kettesben. Adrian azt mondta, hogy csak szeretett volna tőle virágokat rendelni, mert a lány kertészettel foglalkozik. Vagy valami ilyesmi. Pansy nem hitte el és kitalálta, hogy biztos, hogy megcsalja és ő nem marad egy olyannal aki nem hűséges. Szóval most Pansy minden percben velem van, és nem hagy egy kis időt arra, hogy magammal foglalkozzak, pedig nem ártana.

Fel kéne, hogy frissüljek. Kívül belül. Mert, hogy az alapból szőke hajam most olyan, mintha szőkésbarnás hajam lenne. Gondolom az ősz miatt van ez, mert most minden ilyen beborult színű — sötét, barna — ezért a hajamat is bebarnította. Hogy ez mennyire lehetséges azt nem tudom, de én ebben hiszek. Szóval keresnem kéne valami fodrászt aki esetleg foglalkozna velem.

Ami pedig Malfoyt illeti, egy hete nem szól hozzám. Hogy miért azt nem tudom, de kezd elegem lenni ebből a se veled se nélküled kapcsolatból. Az egyik percben még puszilgatja a homlokomat meg rám mosolyog, a másikban meg rám sem néz. Nem értem ennek mi értelme van és miért kell csinálni, de ha neki ez így jó, akkor legyen jó. Egyébként valószínű, hogy a barátnője miatt viselkedik így. Ami persze érthető, de akkor miért hiteti el velem, hogy kedvel legalább egy kicsit is? Amíg ő a barátnőjével tölti előttem (!!) a szabadidejének a kilencvenkilenc százalékát, addig én próbálom megértetni a hasamban levő pillangóknak, hogy most megint nincs rájuk szükség, nyugodtan pihenhetnek. Na meg persze megpróbálom értelmezni ezt a viselkedést, de eddig eléggé vesztésre állok. A francba...

Reggel szokás szerint úgy kezdtem a napot, hogy végig vizsgáltam a testemet, mert kezdenek rajtam eluralkodni a zöld foltok, mivel minden este vagy reggel beverem a lábamat az asztal sarkába, vagy éppen az ajtófélfába. Felöltözés után már mentem is le Pansyvel, és azt hallgattam, hogy mennyire hiányzik neki Adrian, de nem fog vele megint összejönni, mert szinte biztos benne, hogy komolyan megcsalta.

- Érted? Ez olyan rossz.- nyavalygott, és lemondóan csettintett egyet.

- Értem.- bólintottam. - De azzal, hogy elmondod nekem minden nap a panaszaidat, attól még ez nem fog megváltozni. Mármint, érted. Ő attól nem lesz itt és nem is fog felszívódni a csaj.- mondtam, mire hangosan morogni kezdett. Pont úgy mint egy állat.

- Hát pont ez a baj!- mondta, majd mentünk volna a Nagyterembe, azonban mindenki a bejárat előtt tolongott, mi pedig meghallottuk Umbridge hangját, ahogyan veszekszik valakivel.

- Már meg bocsásson professzor asszony, de pontosan mire céloz? - mondta Umbridge, McGalagony professzornak miközben a lépcsőre siettek mindketten. Mi is siettünk, hogy rendesen halljuk a veszekedést.