Soha Többé... (Marics Peti ff)

4.Rész

Miután megvacsoráztunk, Peti kitalálta hogy menjünk egy kicsit jakuzzizni. Így el is mentem át öltözni.

Peti szemszöge:

Még készültünk hogy megyünk jakuzzizni addig a gondolataim foglaltak le. Igazából azon gondolkoztam hogy nekem nagyon tetszik Fanni de nem mondhatom el neki mert neki tuti nem jövök be,.. ő csak a testvére ként tekint rám hiszen ezt sokszor hangsúlyozta már hogy én vagyok neki a másik bátya...Nem tudom hogy mi tévő legyek mindegy is igazából szerintem továbbra is kedveskedek neki hátha megváltozik a látás szöge én felém. Gondolataimból Fanni zökkentett ki.
- Na min vagy ennyire elgondolkozva? - kérdezte
- Ja semmi semmi - mondtam
- hát jól van 🤔 Na mehetünk fürdeni? - kérdezte
- Persze - mondtam

Fanni szemszöge:

Nagyon fura volt nekem hogy Peti nem mondta el hogy min gondolkozott de mindegy is hagyom majd elmondja ha szeretné.
Kimentünk fürdeni hát mit ne mondjak nagyon sokat nevettünk majd mikor meguntuk a fürdést kiszáltunk a jakuzziból Peti szállt ki először utána követtem én hát szerintetek mi történt mikor én szálltam ki?! Hát persze hogy elcsúsztam meg szerencse hogy Peti elkapott így nem törtem össze magam...
- Jól vagy picúr? -kérdezte
- persze, csak kicsit fáj a lábam. - mondtam
- De azért rá bírsz állni? - kérdezte
- Persze - mondtam
Majd mire próbáltam volna természetesen nem sikerült így vissza este Peti karjaiba ami pedig azt követően sajnos vagy nem sajnos pont úgy estem hogy megcsókoltam. Amire persze rögtön elkaptam a fejem.
- Ne haragudj Peti...- mondtam miközben nagyon zavarban voltam.
- Semmi baj - mondta miközben a tarkóját vakargatta.

Később felsegített a szobámba. Ott lefeküdtem és gyorsan el is aludtam.

Peti szemszöge:

Mikor Fanni rám esett és a szám az övével ért össze akkor az az érzés egyszerűen leírhatatlan volt. De még mindig nem mondhatom el neki az érzelmeimet hisz akkor tönkre menne az eddigi kapcsolatunk. Ilyen és ehhez hasonlók gondolatok jártak a fejembe.
Szép lassan én is álomba szenderültem.

Másnap reggel telefon csörgésre ébredtem, de nem az enyém volt hanem Fannié. Mikor bementem a szobába csak annyit hallodtam amit Fanni mondott de az se volt sok csak annyi hogy "megmondtam már neked hogy hagyj békén és soha többé ne keress" "én tőled eddig se akartam semmit és ez után sem fogok" majd le rakta a telefont majd oda mentem hozzá láttam rajta hogy már majdnem sír majd mikor megfogták a kezét nagyon remegett így megöleltem jó szorosan majd csak annyit mondtam

- mond el mi a baj picúr!- mondtam
- nem szeretnék róla beszélni - mondta
- De Fanni látszik hogy tiszta ideg vagy - mondtam
- Én nem vagyok ideges hanem fél....-de nem folytatta
- Akkor te mi? - kérdeztem
- Semmi.- mondta miközben elhajtotta a fejét mint aki szégyelne valamit.
- Tudod hogy nem foglak békén hagyni amíg el nem mondod. - mondtam neki miközben felemeltem a fejét.
Szeméből rögtön egy könnycsepp gördült ki. Amiből tudtam hogy nagy a baj.

- Na picúr gyere ide. - mondtam
- Nyugodj meg egy kicsit és mesélj. - Folytattam.
-rendben - egyezett bele

Majd amit elmesélt nem hittem el elsőnek. Teljesen le sokkolódtam és hirtelen ideges is lettem, hogy én ezt eddig nem vettem észre és nem segítettem neki.

Fanni szemszöge:

Miután kicsit megnyugodtam elkezdtem mesélni neki:
- Tudod ez egy másfél éve kezdődött..- kezdtem bele.
- Amikor nagyon össze vesztem anyuékkal és elszöktem otthonról...ugye ti hozzátok vezetett az utam de Milán nem volt otthon te pedig pont valami csajjal voltál a szobába és mivel nagyon idegesített a dolog így inkább elmentem tőletek...folytattam.
- Céltalanul bolyongtam a városba amikor meg láttam egy bárt ahová be is mentem mikor beültem meg ittam egy italt majd elmentem wc-re...de inkább ne tettem volna...- mondtam már a könnyeimmel küszködve
- Szóval ott éppen végeztem és mostam a kezem amikor nyílt az ajtó, de figyeltem hisz azt gondoltam hogy csak jött egy másik lány wc-re....de amikor hallodtam hogy az ajtó bezáródik akkor már tudtam hogy baj van...majd oldalra néztem és láttam hogy egy férfi áll velem szembe....mikor kérdeztem tőle hogy mit szeretne mert ez a női mosó csak annyi volt a válasza hogy tudja és én miattam jött be ide és zárta be az ajtót....mondtam már sírva
- Ezek után rám mozdult és elkezdett puszilgatni meg fogdosni...én próbáltam ellenállni de ekkor csak kaptam jó nagy pofonokat hogy fogjam be a számat...-mondtam már kapkodva a levegőt
- Édes picúr nyugi...- mondta Peti már könnyes szemmel
- És hát igen nem tudtam megakadályozni és nem is hallodta senki hogy sikitozok...ekkor megtörtént az amit nem szerettem volna...megerőszakolt engem...mikor már észre vették már késő volt...de kihívták a rendőröket és a mentőket...- folytattam
- De ugye tettél feljelentést? - kérdezte
- Természetesen tettem...de nem történt semmi csak felfüggesztettet kapott...azóta nagyon sokszor zaklat engem és van hogy fenyeget is...mint például ma reggel is.- fejeztem be a történetem.
- De erről én miért nem tudok? Vagy egyáltalán Milán tud róla??- kérdezte döbbenten
- Nem tud róla senki csak anya mivel nagyon sokszor ő beszélt a rendőrökkel mert én nem tudtam...
- Akkor ezért voltál bezárkózva a szobás olyan sok ideig!.-mondta
Mire én csak bólogattam.
Peti csak nézett majd mire megszólalt

- Picúr lehet egy kérdésem?- kérdezte
- Persze mond. - mondtam
- Szóval én úgy tudtam hogy te még szűz voltál nem? - kérdezte kicsit félénken.
- De az voltam egészen az nap estig...- mondtam
- Soha sem gondoltam hogy én így fogom elveszteni a szüzességem...egy bár wc-ben erőszakkal...- sóhajtottam...
- Életem figyelj innentől én fogok rád vigyázzni ezt most megigérem neked. - mondta Peti miközben jó szorosan magához ölelt...

Sziasztok srácok. Itt is van a következő rész. Remélem tetszik nektek. Ez most egy kicsit lelkisebb lett de a következők már jobb hangulatúak lesznek ígérem. Na puszi pacsi 😘