5.

180 13 3
                                    


Hyunjin itt van velem.De miért?Pedig látott Min-kivel is,mégis itt áll előttem aggódó tekintettel.

-Hyunjin?Miért?Mi..ért?-kezdtem el jobban sírni ,az érzelmeim túltengése miatt.

-Felix,itt vagyok és itt is leszek veled.-jött oda hozzám és ölelésbe vont.-Vigyazzok rád.Megengeded ?-fogja meg az állam ,hogy szembe nézhessek vele.

-De Min-ki...-törlöm a szemeim, hiszen a könnyeim marják már a fájdalomtól.-megkeres és-és megöl.Nem tudom mit tennék ha te...-

-Shhh..Felix.Nem lesz semmi gyere velem Chan kiengedett azért is jöttem hamarább.-simít gyengéden végig az arcomon.-Hagyjuk el együtt azt a barmot.-mosolyog rám azzal a telt,csókolni ajkaival.-Jó?

-Jó.-szippogok.Kaptam egy nyugtatót addig míg Hyunjin össze pakolt nekem.Én nem beszéltem,Hyunjin annál többet.Elmondta,hogy Lee Know azért nem jött vissza,mert ő megkérte rá,Bang Chant meg kicsi kölyök kóra óta ismeri.Elmondta ,hogy egy netes klip által futott be ,mint idol.Nem kérdezett csak mesélt ezzel nyugtatva engem.Aggódóm Min-ki miatt mi lesz ha megtudja mit tettem?Most készülők szabad lenni egy olyan emberrel akit aligha ismerek,de valami oknál fogva én is és az omegám is bízik benne.

-Na gyere, indulunk.-mosolyog rám.Felsegített az ágyból és elindultunk előre az úton amitől nagyon félek ,de a kiváncsiság majd megöl.Miután beszálltunk egy fekete kocsiba aminek az ablakai levoltak sötétítve elindultunk.-Jól vagy?-kérdezi.

-Jobban ,köszönöm neked hála.Nem tudom ,hogy köszönhetném meg neked.-Néztem rá ,hálásan a hősömre.

-Igazából tudnám ,hogy mivel.-kezdte szégyenlősen.Rám nézett azzal a vággyal telt szemeivel-Ha tudsz még szeretni szeress engem.Légy az omegám Felix.Hadd legyek az alphád.-olyan őszinteséggel nézet rám Hyunjin amitől biztonságban éreztem magam.Vanillia illata bódítót.Imádom ezt az embert akárhogy is nézük ezt,de sajnos mindig van ''de''.

-Hyunjin,hidd el kedvellek ,ha nem hiszel nekem akkor hiszel az omegámnak,de Min-ki...Nagyon félek tőle Hyunjin.Nekem már nincs szabadságom-éreztem, ahogy a könnyeim csípik a szemeim.

-Ezért akarlak szeretni.Megadok neked mindent a fájdalmaidat elakarom venni.Gyengéden és érzékien csókolni,kényeztetni akarlak minden nap.Engedd nekem kérlek.Hadd tegyelek a világ legboldogabb emberévé,Felix.É..-belefojtottam a szót mikor a számat a szájára helyeztem.Érzékien és féléken csókoltam őt,amit ő egyből viszonzott.Magához húzott és nem engedett.Éreztem vanillia illata végig járta a bőrőm,ahol megsimogatott bizsergett.Nem birtam kordába tartani a feromonjaim,az omegám nem engedett a vágyból.

A  HódolatWhere stories live. Discover now