A Hódolat

2.

Világos fények irritálták szememet mikor kezdtem ébredezni.Az első dolog amit furcsának találtam ,hogy fehér szobába ébredtem a második meg az ,hogy ez kibaszottul egy korház.Minden egyezik fehér falak,ellátott sebek,kanül.Az a barom, átkozom a napot mikor megismertem,de hát ezt a lapot osztoták nekem.Szerintem a kórházba jobban ismernek engemet ,mint egy krónikus beteget.

-Felix!Hát felkeltél!-láttom meg az ajtóban Jeongint két pohár kávéval.-Jól vagy?-ült le máris mellém.

-Jól.Bármi..-fébe is szakított.

-Mondtam már Felix nem egyszer,hogy hagyd el!Nézd mit tesz veled!Az egészségednek már rég vége!-könnyezet be előttem,de rögtön le is törölte azokat.-Rég nem vagy a régi.Hiányzol.

-Jeongin tudod ,hogy nem tehettem már probáltam.Nem egyszer.-teszem a kezem a tenyerére-Szerinted én élvezem?-mosolyogtam rá.

-Ne...most is ne mosolyogj...-nézz a szemembe-Gyülőlöm ezt a fajta mosolyod.Menjünk el a rendőrségre!Dr.Bang is segíthetne!-hirtelen nyílott az ajtó és hát az emlegetett szamár itt is volt.

-Mi a helyzet velem és a kedvenc pánciensemmel?-mosolyogva beljebb jön a szobába

-Nem akarja elhagyni!Nézd meg Chan ,hogy nézz ki!-ugrik fel máris az ágyamból-Hogy birod?Az a fasz!Én ölöm meg ha te nem lépsz!-mordul fel.

-Jeongin ez Felix ügye.Tudod én is probáltam rábeszélni.-sóhajt fel-Attól ,hogy a kedvenc pánciensem nem szerettem ápolni.-mosolyog felém szomorúan.-Ha megondolnád magad bármikor,bármibe támogatlak.

-Köszönöm.Mikor engedsz haza?-küldőm feléje a kérdést.

-Hát nem ma.Nem vagy jól.Kisebb agyrázkodásod volt.-nézz rám most már komolyan.

-Hogy mi?-nézz elképedve Jeongin-Megölöm azt a faszt!Felix térj észhez!-ordítsa le a fejem.

-Most már elég!-ordítom vissza-Nem,nem tehettem Jeongin!-könnyezek be-Most már elmehettek pihenni akarok.

-De há...-kezdte volna Jeongin,de Bang Chan megfogta és kivitte.

-Később jövök!-szólt utána Chan.

Végre elmentek.Jajj,Jeongin olyan naív vagy.Bár olyan könnyű lenne ahogy te elmeséled.Azaz átkozott Min-ki mindig a nyomomba van ,nem menekülhetek előle soha többé már.A szabadságomat akkor elvette mikor oda költöztem hozzá és engedtem neki.

-Néni megjöttem!Képzeld mit hoztam neked!Nem találod ki!-kacagott fel az alak aki megzavarta az elmékedésem.Észre se vettem mikor kinyította az ajtót.Nagyon boldognak látszik vajon kinek hisz?-Igen to..-észrevett.Sötét,hosszú haja volt és annál sötétebb szemei,az ajkai valami elképesztőek.Egymást bámultuk,megbabonáztuk egymást.Én mindegyre a gyönyörű szemeibe voltam elveszve ,amelyek meglepődve mégis csodálattal figyelnek pillogás nélkül.-Ne haragudj.A nagynénimé volt a szoba nem tudtam ,hogy elszállították máshova.Véletlenül nem tudod merre lehet?-a szemét le se vette rólam ,de én se az övéről teljesen elvesztem bennük.

-Nem tudom.Eszméletlen voltam mikor behoztak engem.-tovább megbabónázva figyeltük egymást.Egyszerre kérdeztük egymástól úgyan azt:

-Mi a neved?-egymást nézve kacagtunk.

-Lee Felix vagyok.És te?-néztem továbbra is kiváncsian.

-Nem ismersz?-csodálkozott.

-Khmm...-mosolygom-Kéne?

-Hwang Hyunjin.Nem is tudtam vannak olyanok akik nem ismernek.-döbben le már már azt hittem összeomlik ennek tudatában.-Korea egyik legnagyobb idolja vagyok.

-Bocsánat,nem nagyon követtem számon az idolokat.-Mosolygok bocsánatkérően.Elképesztő milyen helyes egy férfi.Hyunjin ,gyönyörű a neve akárcsak ő.-És bocsánat azért is ,mert elvettem a nénikéd szobáját.-vakarom meg a tarkóm zavaromba.

-Jajj ,nem én sajnálom,hogy nem néztem meg ki van a szobába!-Azzal a lendülettel kiejtette a zacskót a kezéből és annak tartalma a földet borította.-A torta!Ne már annyit kellett érte sorba álljak!-Ereszkedik le a földre és nézi a tartalmát.-Ne haragudj!Ez is csak én lehetek olyan szerencsétlen vagyok!Hol van egy felmosó?-probált felállni ,hogy keresse meg de hát nem én lennék ha nem történne valami.

-Várj segítek!-ahogy álltam volna fel hirtelen elhagyott az erőm és neki estem Hyunjinak..N...ne haragudj!Nem direkt volt én segíteni akartam csak hát tudod nem hiába ,hogy korházi ágyba fekszem...és-nagy zavaromba nem vettem észre,hogy a bal lábam a két combja közé került,a bal kezem a tortába ,már ami maradt és a szánk nem a legmesszebb van egymástól.Egymást figyeltük csendbe miközben Hyunjin egyik keze az arcomhoz ért és a másik a csípőmet érintete.

-Tudtad ,hogy nagyon szép szemeid vannak?Mintha a lelkembe látnának.-Hajolna közelebb ,de úgy látszik nem az én napom.

-Uhhh Felix alszol?Elfelejtettem mondani ,hogy lesz egy gyerek aki igen sokat képzel magáról.-nyitt be az ajtón Bang Chan miközbe én zavaromba meg se tudok mozdulni-A nagynénje a szomsz...-mikor meglátott minket elállt a szava.-Itt meg mi a fasz történik?-kérdezte meglepeten és oda is sietett hozzánk-Hyunjin ez egy kibaszott korház!Emellett idol vagy azt akarod ,hogy a buvárlapok legelején legyél?Menj  a páciensem közeléből!-Mordul fel.

-Én mennék de...-gondolkodik el.-Nem én vagyok felül.-rám nézz azzal a pimasz vigyorával.Ez flörtől most vagy mi?-Feltudsz kellni?-kérdezi tőlem.

-Ha feltudnék rég lekelltem volna rólad ,hiszen én vagyok felül.-most már én mosolygok rá pimasz,idióta vigyorral és ahogy láttom ezt ő élvezi is.

-Na gyere segítek.-szól Chan.-Te meg keres egy felmosót!Tűntesd el nekem ezt a földről!-mordul fel.Aztán oda jött hozzám és a csípőmtől fogva vissza segített az ágyra.Ahogy lekeltem Hyunjinról ő el is ment megkeresni a felmosót.-Tetszik neked?-küldi felém a kérdését.

-Mii...Miről beszélsz?!Nekem ott van Mi..-mit beszélek ő csak uralkodik felettem ,ez nem kapcsolat.-Tudod nem lehet.

-Miért nem?Neki is bejösz láttam rajta.