Az elveszett testvér { Karib-tenger kalózai ff } - folyamatban

2. fejezet

Jack egyszer csak felriadt szörnyű rémálmából, ami már 6 éve nyomasztja, mióta húga életét vesztette a hajóbalesetben.
Még pirkadat volt, de a Gyöngyön már elindult az élet, a matrózok buzgón tevékenykedtek a fedélzeten.

Jack szemszöge:

Álmomból felriadva ültem fel az ágyban, kavarogtak a gondolataim az elhúnyt testvérem kapcsán. Magamat tartom hibásnak amióta csak megtörténtek az események. Még a mai napig emlékszek arra hogy mit viselt, hosszú barna hajában krémszínű kendő és hozzá passzoló krémszínű ruha rajta fekete övvel. A cipője pedig magasított talpú, fekete, fűzős, comb csizma volt.

Miután arra eszméltem, hogy már fél órája ülök az ágyban és emlékezek, arra gondoltam összeszedem magam.

Jack ezt követően kiment a fedélzetre, mivel már fogytában volt az étel, a rum és a legénységre is ráfért egy kis pihenés, ezért Jack kiadta a parancsot hogy vegyék az irányt Cuba felé. Egy-két óra eltelte után ki is kötöttek Cuba fővárosában, Havannában. Az első útjuk a kocsmába vezetett hogy utántöltsék készleteiket.
Nem sokkal később, elindultak vissza a hajó felé. Amikor odaértek a hajót a távolba vették észre.
Jack elordította magát - KI VITTE EL A GYÖNGYÖT??!!

A távolból egy csinos kalóznőt látott, a Gyöngyel elmenni.
Barna fürtjeibe belekapott a szél és kivillant a fülébe rejlő arany, gyöngyökkel teli karika fülbevalója. Testartása magabiztos volt, azt éreztette hogy tudja mit csinál és ez pontosan így is van.
A csinos hölgy Haiti felé vette az irányt, legénység nélkül utazott, tehát az a célja hogy legénységet szerezzen magának.

Pár nap elteltével a titokzatos tolvaj megérkezett Haitiba, első dolga volt elmenni a kalózok városrészébe. A főúton elkezdett fel alá járkálni és embereket gyűjtött, hogy jelentkezhessenek a feladatra. Miután ezzel végzett, összehívta az embereket és bemutatkozott nekik - Cassandra Butlers a nevem, és embereket gyűjtök a Gyöngyre. Uticélunk nem más mint Atlantisz elveszett városa, ki tart velem? - mondta harsányan.

Cassandra szemszöge:
Sokan jelentkeztek a munkára de igen csekély számú matrózt vettem fel, mert ehhez a küldetéshez bátorság kell.
Miután végeztem, elindultunk a legénységemmel a Gyöngyhöz.
Kiadtam egy-két embernek parancsba, hogy hozzanak élelmet meg folyadékot.
A hajó felkészítése az utunkra lassacskán készen volt.
Kezdett esteledni szóval az indulást áttettük holnapra.
A legénység és én is nyugovóra tértünk.

Másnap:
6:17 kor kipattantam az ágyból és nekiláttam a teendőimnek.
Meg kellet terveznem az utat, ki kellet adnom a parancsokat és meg kell osztanom a matrózaimmal a tervem, hogyha bármi történik akkor ne térjenek el a tervtől és tudjanak improvizálni.

Felálltam a hajó korlátra és elkiabáltam magam - BETYÁROK! A terv az, hogy eljussunk Puerto Rico-ba, ott van elrejtve Atlantisz rég elveszett térképe.
Elmeséltem a legénységnek hogy 5 éve megállás nélkül kutatom Atlantisz térképét és most végre megtaláltam.
Miután hosszasan elmagyaráztam a terv minden részletét, kiadtam a parancsot, hogy induljunk el.

Cassandra és a legénysége keményen dolgoztak, Cassandra összeírta a matrózok létszámát és neveit, majd hajónaplót írt.
Egyszer csak kopogás hallatszott. Egy matróz sétált be, az elsőtiszt. Közelebb ment aztán felszólalt kicsit rekedtes hangon - 2 matróz összeverekedett!
Cassandra kicsit jobban megnézte a férfit, fekete csizmája, barna gatyája, ezüst öve, piros felsője és fekete, piros kockás kendője volt.
Az arca olyan furcsa volt... olyan, mint egy... nőnek.
Cassie egy hosszú pillantást vetett a matrózra, majd annyit mondott - ha be akarsz illeszkedni a férfiak közé úgy a hangodon még csiszolni kéne.
A matróz egy pillanatig habozott, aztán megszólalt - úgy sincs annyi eszük hogy észrevegyék.
Elégedett mosolyt vetett Cassandrára, majd távozott a kabinból.