Szerelmes lettem a bátyám ellenfelébe - Varga Roland

15. rész - Váratlan fordulat

Január 25.
Vasárnap

2 nap telt el Roli fergeteges szülinapi bulija óta, ma pedig megkezdődött számukra a bajnokság. Éppen a tesóm csapata, a Paks ellen játszanak odahaza. Természetesen megyünk. Jön az egész család, barátok, mindenki.

Rolival együtt töltöttük a délelőttöt, majd jött a csapatbusz, és el kellett mennie.
Feljöttek hozzám szüleim, és Roli szülei is.

Ettünk, beszélgettünk, majd autóba ültünk, és elindultunk a meccsre.

A Groupama Arénában érve leparkoltam, majd a bejárat felé vettük az irányt. Jegyeinket felmutatva gyorsan átjutottunk a kapun. Majd ezután a helyünkre mentünk. Itt találkoztunk mindenkivel, aki ott volt. Többek között Laura, és Batik, Priskin Tomi, és Petra, Böde Dani, és Biró Blani, Remili Mohamed, és felesége, illetve a csapat feleségei, és a sérült, vagy éppen keretbe nem került játékosok.
A játék kezdete előtt 15 perccel szóltak, hogy menjünk le a lelátóra, mert valami izgalmas fog történni.
Mit sem sejtve kiálltunk a lelátóra, Laura mellém állt, és megfogta a kezem.

A hangos bemondóból Szasza ikonikus hangja csendült fel.
- Szeretném megkérni Balogh Zoét, hogy fáradjon a pályára!
Laurára nézek zavartan. - Mi-mi-mi-micsoda?
-Hallottad Drágám! Gyere, menjünk! - kézen fogott, és elindultunk a lépcső felé.
A játékos kijáróban megpillantottam bátyámat, és Priskin Tomit.
- Szia húgi! - üdvözölt két puszival, és egy nagy öleléssel.
- Bubuu! - borulok a nyakába.
- Szia Zozi! - köszönt Priskin.
- Laura, szia! - biccent barátnőm felé.
-Szia Tomi! - adok neki két puszit, majd ezután Lau és Tomi megölelik egymást.
- Készen állsz? - kérdi Lau, amikor mellém lép, és megszorítja a kezemet.
- Készen! Viszont nagyon izgulok, hogy mi lesz.
- Gyertek, menjünk! - oda lép mellém bátyám, és elindulunk.
Ahogy megyünk a játékos kijáró lépcsőjénél, zöld füst lep el minket, miközben kilépünk a pálya szélére.
Amint meglát a közönség, hangos üdvrivalgással köszönt.
- Bazsi! Mi folyik itt? - súgom bátyám fülébe.
- Majd meglátod! - ravasz mosollyal néz rám.
Ahogy a pályára pillanatok, a kezdőkörben Roli áll teljes mezben, egy hatalmas rózsacsokorral.
- Hát ez meg mi, Tomi? - nézek Priskinre. - Nincs se szülinapom, se névnapom, se évfordulónk, se semmi.
- Én nem mondhatok semmit.
Ekkor Rolival találkozik a tekintetünk. Lassan végig néz rajtam, majd beharapja alsó ajkát. A testem újra életre kel, a bőröm perzsel, a hasamban pillangók cikáznak.
Úgy szeretem ezt a férfit.
Elmélkedésemből Szasza hangja rángatott ki.
- Zoé, kérlek menj fel a pályára Rolihoz!
- Gyerünk, csajszi! - utasít Tomi.
- Nyugi, megyünk mi is. - mondja Balázs.
- Ne izgulj már. - lök meg Laura, miközben még mindig egymás kezét fogjuk.
Elindultunk a pálya felé. Mellettem legjobb barátnőm, bátyám, és a szerelmem legjobb barátja.
Hamar oda értünk Rolihoz.
- Szia, Drágám! - köszönt Roli, és magához von egy forró csókra.
-Szia! - ezúttal én csókolom meg.
- Mi folyik itt, Roli? - kérdezem.
Nem válaszol, csak fogait kivillantva mosolyog.
- Nézz csak a tábor felé! - von magához.
A tábor egy hatalmas molinót feszített ki, amin az állt, hogy : " Zoé, leszel a feleségem?"
Minden levegő elhagyta a tüdőmet. A szívemet melegség töltötte be, és a könnyem is kicsordult.
Amikor vissza tértem a valóságba, Roli féltérdre erszkedett a gyepen, egy apró, vörös, bársony dobozkát tartva a kezeben, amiből egy csodálatos gyűrű tündökölt ki.
- Zoé, leszel a feleségem, az életem része örökre? - kérdi Roli.
- IGEN! Hát persze, hogy leszek. - ekkor Roli felkapott, és körbe pördített. A stadion zengett.

Utolsó előtti rész...