Tiltott gondolat

12. Fejezet

MÁRK SZEMSZÖGE

- Már megint mennem kell abba a teaházba, annyira unom már. – panaszkodott Klaudia, miközben reggel készülődött az egyetem mellett végzett munkájába.
Egyáltalán nem értem a nyafogását, - rögös úton de - átkérette magát az egyetemen marketingről, vendéglátás és turizmusra...mondhatom, sok értelme volt ezt így meglépnie.
Csoda lesz, ha egyszer elvégzi a képzést.
Szó nélkül hagytam megjegyzését és bíztam benne, hogy ebből kifolyólag nem is fog tovább beszélni a jelenlétemben.
Az utóbbi időben jobban szeretem a magam társaságát, mint bárki másét, legyen szó akár a testvéremről.
Nem idegesítem magam felesleges dolgokon, elvégre minden élethelyzetet úgy alakítok, hogy vacillálás nélkül eltudjam dönteni, hogy mi is lenne a jó lépés, ezután pedig letudom a problémát és jöhet a következő.
- Persze, nehogy megsajnálj. – morogta, amikor még mindig nem figyeltem rá.
Mindjárt betelik nála a pohár és elviharzik...türelem Márk.
Türelem...
Manapság ez jellemez a legkevésbé, pláne a munkában.
Félre értés ne essék, a főnök és vezető közül, saját véleményem szerint a vezetőt képviselem.
A közgazdaság alapjaiban még emlékszem táblázatszerűen fel voltak sorolva, hogy mi jellemez egy főnököt és mi egy vezetőt.
Empatikus vagyok...azzal aki megérdemli, egy idő után viszont elhagy a jó modorom.
Ismétlődő, meg nem indokolt késések, pontatlan feladat elvégzések, láncdohányosok minden órában való szünetre menetele, életképtelen gyakornokok betanítása.
Az elmúlt időben elég sok embert bocsátottam útjára, ugyanis egy ideig nem tervezek a cégnél megüresedett pozíciót hirdetni.
Különben is, így hogy jönnek az ünnepek, a céges események és a különböző tárgyalások, nem lenne sem időm, sem türelmem azzal foglalkozni, hogy egy tanulót valakire rásózzak.
- Márk, figyelsz te rám egyáltalán?! – emelte fel a hangját húgom.
- Örülnék, ha szednéd a cuccodat és mennél dolgozni. Pénzed miből lesz, ha nem dolgozol? Ne legyél ennyire gyerekes! – forgattam a szemeimet.
Ez mind apámék hibája...egyetlen szem lányukként egy elkényeztetett picsát faragtak belőle kb.
Rossz hír? Tekintve, hogy a család többi tagja Magyarországon maradt, így nekem jutott a megtiszteltetést, hogy felelősséggel legyek a húgomra...aki már alapból nagykorú.
Jó hír? Nincsen.
- Érdekes, hogy ezt pont te mondod, amikor egy gyerekkel álltál össze néhány éve. – nem reagáltam válaszára.
Szánalmas, hogy Hangával akarja a gyerekes viselkedését összetűzni.
Mondanám legszívesebben, hogy az általa gyereknek hitt ember, mostanra még inkább nőiesebb lett, mint akkoriban.
- Nem mondasz semmit? Hmm...hallgatás, beleegyezés. Egyébként valamelyik nap összefutottam vele itt Madridban. Bár ez neked nem újdonság, mert eldicsekedett vele, hogy te dolgoztatod...mondd, normális vagy? – ez a hozzászólása több sebből is vérzik valószínűleg.
Egyrészt, Hangát ismerve pont, hogy nem fog azzal kapcsolatban dicsekedni, hogy velem dolgozik, másrészt pedig eléggé megmutatja ez a kis „árulás", hogy érettség szempontjából ki áll magasabb szinten húgom és volt barátnőm között.
Nyilván Hanga...ahogy azt el is vártam tőle.
Nem kezdett el a Klaudiával történt találkozásról panaszkodni nekem...erre mondjuk oka sincs, mert nincs közöm ehhez az egészhez.
- Klaudia, mondd csak, hogy van pofád bármelyik engem érintő ügybe beleszólni? Testvérem vagy, de a magánéletembe neked sincs beleszólásod, azzal pedig, hogy a Decuba vezető résztulajdonosa vagyok, ahhoz messze nincs közöd, hogy kit alkalmazok. Ülhetnél a vezető székben te is, csak annyi kitartás nincs benned, hogy elvégezd a közgázt. Attól pedig, hogy a rokonom vagy, nem foglak a cég közelébe engedni, mert semmilyen tudásod nincs ehhez. – néztem mindvégig szemébe, miközben egy kívülálló meg sem mondta volna, hogy éppenséggel veszekedünk.
Nyugodt voltam, elvégre ha felemeltem volna a hangom, csak azt érem el, hogy jobban szítom a tüzet.
- Azt hiszed érdekel a hülye céged? Telibe se szarom, nekem alanyi jogon van olyan életem, amiért neked megkellett dolgozni, míg én páholyból nézem azt, hogy mások hogyan próbálnak fényűző életet varázsolni maguknak. És a drága Hangád is valószínűleg erre az életre hajt, csakhogy felfogom nyitni a szemed Márk, mert ha vele össze jössz, akkor a cégnél felépített tekintélyed olyan szintű mélyrepülésbe fog zuhanni, hogy az egész vállalat rovására fog menni. Minden kizárólag a te hibád lesz! – elvörösödött fejjel mondta végig mondanivalóját, majd további szó nélkül elhagyta a helyiséget.
Elgondolkodtam-e mondandóján? Egy percre sem.
Mégis szánalmat éreztem azzal kapcsolatban, hogy az én normális húgomból, egy ilyen mindent túlgondoló, elkényeztetett picsa lett.
„Nekem alanyi jogom van." – igen, lesz addig, ameddig be nem megyek a bankba és tiltatom le a kártyádat, utána majd meglátjuk milyen jogod lesz.
Amikor az órára néztem láttam, hogy még ezzel a vitával is van másfél órám beérni az irodába, ezért lassan összeszedtem minden holmit, amit vinnem kell a munkahelyre.
Kezdve azzal a köteg papírral, amit Hangának szánok.