Multifan Oneshots [KÉRÉSEKET ELFOGADOK]

✴️Bucky Barnes #1✴️

Bucky Barnes x Reader
T/N = Te neved (E/1)
Alaptörténet: A Vörös Szobában képeztek ki Fekete Özvegynek, majd a Hydrához kerültél, hogy segítsd a Tél Katonáját a küldetésein.
Egyéb infók: Nem sokkal az Amerika kapitány: Tél Katonája előtt játszódik.
Figyelmeztetés: A Hydránál tapasztalható rossz bánásmód részletes leírása, vér említése
Kérte: Kaya0415

Először a Vörös Szoba, utána pedig a Hydra, el sem tudnék képzelni ennél jobbat.

Néhány napja kerültem át a Hydrához, mert a szervezet vezetője úgy gondolta, hogy kell egy társ az agymosott bérgyilkosuk, a Tél Katonája mellé, és mivel én vagyok jelenleg a második legjobb a Fekete Özvegyek között, így engem választottak erre a posztra.

Az őrök éppen az előbb említett gyilkológép cellájához vezettek engem, hogy letudjuk az első nagy találkozást, és ne a legelső közös küldetésünk előtt kelljen ezzel húzni az időt.

A folyosók, amiken végigvonultunk egyre sötétebbek lettek. Abban a kriptasötétben már azt se vették volna észre, ha megszökök, de erre inkább nem is gondoltam, hiszen esélytelen lenne kijutni a Hydra kiválóan őrzött létesítményéből.

Lépteink visszhangoztak az üres folyosón. Már fogalmam sem volt, hogy merre járhattunk az épületen belül, csak azt tudtam, hogy valahol a föld alatt lehettünk.

Az őrök hirtelen megtorpantak, majd az egyik odalépett a mellettünk lévő ajtóhoz, ami nyikorogva tárult ki előttem, cseppet sem hívogatóan.

A tömör acélajtón belépve egy koporsónagyságú helyiségben találtam magam, ahol egyetlen lámpa biztosította a félhomályt. A falon lévő csempe nagy része vagy törött volt, vagy törmelékként hevert a padlón, ezenkívül a betonszürke falat helyenként vérfoltok díszítették.

Egy ilyen szűkös, dohos, ablaktalan lyukról előbb jutna eszembe egy börtöncella, mint egy, a Hydrához hasonló szervezet legképzettebb emberének a szobája.

Nézelődés közben majdnem elkerülte a figyelmem a szoba legsötétebb sarkában gubbasztó hosszú hajú, izmos, mégis megviseltnek tűnő férfi, akinek bal karja acélból készült, aminek vállrészén vörös csillag díszelgett.

– Zdravstvuy, Zimniy Soldat (Üdv, Tél Katonája) – szólítottam meg.

– Zdravstvuy (Üdv) – mondta rekedtes hangján.

– Vy govorite tolʹko po-russki? (Csak oroszul beszélsz?) – kérdeztem, tartva a választól.

– Nem – nézett fel rám fáradt szemeivel.

– T/N vagyok, Fekete Özvegy, az új társad – mutatkoztam be, amire csak hümmögött egyet.

– Téged hogy hívnak? – kérdeztem egy enyhe mosoly kíséretében, de választ nem kaptam, helyette újra a padlót kezdte tanulmányozni.

– Kak tebya zovut, Soldat? (Mi a neved, Katona?) – tettem fel ismét a kérdést, mostmár a tőlem telhető leghűvösebb hangnemben.

– Nem tudom – felelte remegő hanggal.

– Nem tudod a saját neved? – lepődtem meg a hallottaktól. – Az meg hogy lehet?

– Nem emlékszem rá – mondta a könnyeivel küszködve. – Azt sem tudom pontosan, hogy hogyan kerültem ide. Csak elmosódott emlékfoszlányok jutnak eszembe, semmi más.

– Azt tudtam, hogy ki szokták törölni az emlékeidet, de azt nem gondoltam volna, hogy még a nevedre sem emlékszel utána – léptem közelebb a férfihoz. – Mi az ami eszedbe jut, a Hydra előtti életedből?