Lollipop

-Te tetted e tettetett tettet te tettetett tettek tettese te!
-Virág, kérlek, könyörgöm hagyd abba.-sóhajtott az oldalamon sétáló vörös hajú srác.
-Bocsi, de alig aludtam valamit az éjjel, ezért most nagyon pörgök.-nos igen ez lehet, hogy fura, de minél kevesebbet alszok annál elevenebb szoktam lenni. És ez természetesen most sem volt másképp. Talán négy órát ha tudtam aludni, de lehet, hogy még sokat is mondok. Ráadásként pedig reggel egy kávéval indítottam a napot, ezzel biztosítva, hogy a nap folyamán feszegessem barátaim tűrő határait.-Amúgy meg tudom, hogy imádod hallgatni a hülyeségeimet.-löktem meg játékosan a vállát.
-Van más választásom?
-Nincs!-jelentettem ki mosolyogva.
Az igazság az, hogy vele valamilyen szempontból teljesen önmagam tudok lenni. Meghallgatja a hülyeségeimet, de ha kell bármikor tudok vele komoly dolgokról is beszélgetni. Előtte nem kell játszanom a tökéletest, mert ő a hibáimmal együtt szeret. Viszont nekem mégis van egy titkom, amit nem oszthatok meg vele. Amitől már majdnem egy éve szenvedek, de nem mondhatom el neki, mert az mindent tönkretenne és félő, hogy utána már nem tudna rám ugyan úgy tekinteni. Félek, hogy ha megtudja elveszítem. Csak abban reménykedek, hogy neki még nem tűnt fel ez az aprócska dolog.
-Hé, itt vagy?-jelent meg egy kar látókörömben.
-Mi?
-Jól vagy? Hirtelen nagyon szótlan lettél.-nézett rám aggódóan.
-Persze, minden rendben, csak kicsit elgondolkodtam.-hát igen, azért mindenről neki sem kell tudnia.

Az út további részében csak úgy dőlt belőlem a hülyeség. Ha akartam se tudtam volna magamtól abbahagyni, így hát a röhögéstől, már fulldokló fiú a szokásos elhallgattatási módszeréhez folyamodott. Táskája oldalából előhúzott egy rózsaszín csomagolású nyalókát, amit- miután kibontott-a számba helyezett. Nos, ez a módszer mindig beválik. A nyalóka az egyetlen édesség, amit bárhol, bármikor meg tudnék enni. És az évek alatt a barátaim kitapasztalták, hogy ha nyalókázok akkor kevesebbet beszélek, ezért mindegyikük mindig tart magánál legalább egyet. Szóval az esetek kilencven százalékában én jövök ki a legjobban az ingyen nyalókáimmal.

-Este találkozunk.-ölelt meg vörös hajú legjobb barátom az iskola kapujában, mikor megérkeztünk.-Addig is viselkedj, és ne kerülj bajba.-mutatott rám fegyelmezően mutatóujjával, de mindeközben ott bujkált a mosoly a szája szélén.
-Ki? Én? Bajba? Pff... Na ne röhögtess.-nos igen, lehetséges, hogy meglátogattam már párszor az igazgatói irodát, de mentségemre szóljon, nem mindig rossz dolog miatt, sőt előfordult olyan is, hogy engem küldtek föl az igazgatóhoz verekedés miatt, de a végén kiderült, hogy csak összekevertek valakivel. Nem mondom én is elég pöszén néztem mikor közölték velem, hogy intőt kapok az incidens miatt, de hála a nagy számnak sikerült tisztáznom magam.

Miután elköszöntünk egymástól, az osztályterem felé vettem az irányt.
-Már megint nem aludtál rendesen?-kerdezte Bella a padtársam.
-Amint látod.-mutattam felé a nyalókát.
Ha reggel már nyalókaval jövök suliba, akkor a barátaim egyből tudják, hogy éppen eléggé beszédes kedvemben vagyok. Igazából, ha szólnának, hogy hagyjam abba én akkor is befognám, de ameddig erre nem jönnek rá, addig élvezem az ingyen nyalóka adta örömöt.
-Nem is értem Jungwont, hogy bírja ezt minden reggel?-tette fel nevetve a költői kérdést.
-Hidd el, már megedződött.-nevettem én is.

A tanítás rettentő unalmasan telt. Már alig vártam, hogy végre elérkezzen a délután, de persze pont ma volt hét órám, köztük tesi is, amit a szadista tanárunk miatt ki nem állhatunk. Az egyetlen ami vigasztal, hogy péntek van, úgyhogy holnap már nem kell bejönnünk.
Tesi után zombikként vonszoltuk be a testünket az öltözőbe, ahol még kellett egy kis idő, hogy nekiálljunk a jelenleg nagyon is megterhelő öltözködéshez. Nem is siettem nagyon, mert ez volt az utolsó óránk és ilyenkor már nem jön másik osztály, akiknek át kéne adni az öltözőt. Alapból sietni szoktam órák után az összepakolással, mert általában Jungwonnal együtt szoktunk hazamenni, mivel elég közel lakunk egymáshoz. Konkrétabban két utcányira, úgyhogy elég sok időt szoktunk együtt tölteni. Viszont a mazlistának ma csak hat órája volt, ezért korábban hazamehetett. Mondjuk annak örülök, hogy legalább a másik négy napon mindig ugyan akkor végzünk.