Az újságírás egy rendkívül érdekes szakma, pláne annak, aki azt a rovatot vezeti, ahol hírességekről írnak. Hiszen a sztárok életébe mindenki szívesen belepillantana nem?
A 2018-as év tavaszán a világ elvesztett egy kiváló dj-t, Aviciit. A világ gy...
-Bocsánat én csak... - kezdtem el szabadkozni majd felemeltem a fejem, és megláttam kibe futottam bele...
Ó hogy az a...
_________________________
- A s h l e y -
Felnéztem, egyenesen bele egy jégkék szempárba, ami akaratlanul is egy pillanatra elvarázsolt.
Igen, bizony maga Martin Garrixbe futottam bele.
Fekete bő fazonú pólót viselt, egy egyszerű fekete farmerrel. Hófehér bőréhez és enyhén borostás arcához tökéletesen társult a jégkék szempár. Valami volt abban a tekintetben, ami miatt egy ideig nem bírtam megszólalni. Végül zavartan a hajába túrt és megkérdezte:
- Segíthetek? - a szemeinél nevetőráncok jelentek meg, tehát látszólag jól szórakozott esetlenségemen.
- Csak a mosdót kerestem. - mondtam zavartan, majd lehajtott fejjel, kikerültem és mentem tovább, de utánam kiáltott.
- Egyébként a mosdó zárva van szépség. - a becenév hallatán megdermedtem, de úgy döntöttem inkább nem mondok semmit, így is eléggé kínosan érzem magam. Lassan közelebb lépett hozzám, elõhalászta a zsebéből a kulcsot, majd a kezembe adta. A keze hozzáért az enyémhez, és bár érintése forró volt, mégis libabőrös lettem. Szórakozott mosolyra húzta a száját majd megkérdezte: - Te amúgy ki vagy?
- Ashley Dana Winstonnak hívnak, holland újságíró vagyok. - az újságíró szó hallatán megfeszült az arca, a tekintetén átsuhant valami, de ez egy szempillantás alatt el is tűnt.
- Majd még találkozunk Ashley. - mondta, azzal kikerült, és ment tovább.
A szűk wc helyiségbe érve csak rátámaszkodtam a mosdókagylóra és idétlenül a tükörképemet kezdtem el bámulni, közben azon gondolkoztam, hogy lehetek ekkora szerencsétlenség, hogy pont ebbe a srácba futok bele. Ezúttal be szeretnék mutatkozni újra: Üdv! Ashley Dana Winston vagyok és tehetségem van ahhoz, hogy nekimenjek embereknek. (ugyanis Martijnt megelőzve sikeresen nekimentem a menedzserének, ezzel majdnem felborítva őt.) Ide a mosdóig is elhallatszott tompán valamilyen zenének az üteme, amit az éppen fellépő dj nyomatott.
- M a r t i j n -
Az öltöző fele igyekeztem amikor belefutottam Ashleybe. Először fogalmam sem volt, hogy kicsoda, bár gyanítottam hogy újságíró. A firkászokkal az utóbbi időben eléggé meggyűlt a bajom. Tim halálának feldolgozásában pont nem segített, hogy ahol csak tudtak belenyúltak a magánéletembe. Bár Watse próbálta hárítani őket, az interneten csak azért is megjelentek a butábbnál butább cikkek, valótlan dolgokat állítva. Megvan az oka hogy miért nem beszéltem eddig nyíltan a magánéletemről és ezt továbbra is tartom.
Ashleyre fogalmam sincs miért akasztottam rá a szépség jelzőt, egyáltalán nem akartam bókolni neki, hiszen barátnőm van. Néha viszont nem tudok uralkodni a gondolataimon. Charellel, akivel egy brit díjátadón találkoztunk annak idején, már lassan 2 éve együtt vagyunk. Az utóbbi időben a barátaim és a családom mellett ő volt az egyik aki itt volt nekem ebben a nehéz időszakban, amiért nem tudok elégszer hálás lenni neki.
Már régen a backstageben kell lennem, de szerettem volna módosítani valamit a lejátszási listámon. A netre mindig fel szoktuk tölteni az aktuális koncert lejátszási listáját, de ezt az ötletemet még a menedzseremnek sem mondtam el. Szerettem volna meglepni az embereket, és emléket állítani Timnek.
- A s h l e y -
Miután végeztem, megigazítottam a hajamat, majd elindultam a backstage felé. Elena a kanapén ülve várt rám, egy igazán helyes srác társaságában akivel valamin nagyon nevettek és csak akkor vettek észre amikor lehuppantam melléjük a kanapéra.
- Már azt hittem sosem jössz vissza! Jól eltűntél! - üdvözölt Elena.
- És te ki vagy? - kérdeztem a sráctól.
- Louis van Baar. Te pedig biztos Ashley vagy. Elena mesélt rólad. - a nyakában lógó kamerából ítélve biztos Martijn egyik fotósa.
- Remélem az előbb nem én voltam az akin nevettetek, vagy ha mégis akkor Elena magyarázattal tartozik. - nem válaszolt csak a fejét rázva nevetett.
- Martijn Gerard Garritsen, elárulnád hogy mi a fenét csináltál eddig? Interjút kellett volna adnod! - majd idegesen ránk mutatott. Még mikor a backstagebe irányítottak minket, akkor találkoztunk (pontosabban belefutottunk) Watse de Jong - ba akiről egyből meg is tudtuk, hogy ő Martin menedzsere. Neki mondtam, hogy szeretnék egy interjút készíteni majd, hogy meg tudjam írni a cikket Ellának, azt mondta a részleteket Martinnal kell megbeszélnem.
- Az interjú várhat. A koncert kezdődik. - mondta szűkszavúan, majd elindult a lépcső felé, és pár másodperc múlva a színpadon termett. Szerintem nem csak nekem volt szokatlan tőle ez a rideg stílus.
Elena és Louis folyamatosan helyszínt/pozíciót váltottak, hogy minden szögből meg tudják örökíteni a koncertet. (ami bár nem vagyok rajongója a srácnak tényleg ütősre sikeredett) A vége fele elcsendesedett minden és ami a legfurcsább, hogy Watse is meglepettnek tűnt. Louis és Elena egyszerre emelték a magasba a kamerájukat, érezvén, hogy itt valami fontos lesz.
- Ez az első koncertem mióta legjobb barátom Tim, ismertebb nevén Avicii eltávozott közülünk, amit elég nehezen élek meg mert nagyon fontos volt nekem, de nektek és a rengeteg szeretetnek amit kaptam, köszönhetem hogy ismét színpadra tudtam állni. Az egyik, számomra fontos zenéjét szeretném lejátszani nektek az én verziómban a koncert zárásaképp, egyfajta megemlékezésként. Szeretlek titeket! - emelte magasba a kezét, mire a tömeg őrült sikoltozásba kezdett, majd mikor felcsendült a Hey Brother, ez csak fokozódott. A vakuját mindenki bekapcsolta, ami innen távolról sokszáz csillagra emlékeztetett, sok szívre, lélekre, akik örökké őrizni fogják Avicii emlékét.
________________________
A koncert végezetével Martijn fáradtan, csuromvizesen lépett be a backstagebe, ahol mindenki körégyűlt, és megtapsolták. Aztán Watse odament Martijnhoz és egy határozott mozdulattal tarkón vágta. Mindenki elcsendesedett és meglepetten fordult a menedzser felé.
- Rám hoztad a frászt kölyök! Azt hittem valami baromságot csinálsz! - próbálta leszidni, de Martijn megszeppent arcát látva csak elnevette magát, majd csatlakoztunk hozzá mi is. - Büszke vagyok rád! - ölelte át.
- Csoportos öleléééés! - kiáltott fel Louis, majd Gabe -el (a világításfelelőssel), Nicoval (aki amolyan testőr féle, de inkább tűnik havernak), Damiennel (egy másik fotóssal) együtt rávetették magukat az ölelkező dj - re és menedzserére. Majd hirtelen megragadta Elenát, aki pechemre rántott magával engem is, és mi is az ölelés részesei lettünk. Bár a bal bordáimat azóta nem érzem...
_______________________________________
Sziasztok!
Igeen, tudom rengeteg hónapja nem írtam részt, de bevallom őszintén nem igazán jöttek az ötletek. Viszont most egy jó hosszú részt hoztam, ahogyan ígértem, és mostmár én is elmondhatom, hogy ez a srác élőben is fantasztikus! Ugyanis a Balaton Soundon fellépett idén ő is és volt szerencsém látni. <3
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
